A Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola egyik meghatározó arca Jónás Tamás egyetemi tanár. Bár ő maga nem szeret kimagasló eredményeivel büszkélkedni, három témavezetettje, Fáró Jenő, Fetter Marcell és Gazdag Gergely nagy örömmel megteszik ezt helyette. Mindhárman részt vettek tanulmányaikkal a 2025 novemberében rendezett Symposium on Computational Intelligence and Informatics – röviden CINTI konferencián. Ekkor egymás közt beszélgetve jutottak arra, hogy egy-egy tanulmány elkészítése is komoly munka és eredmény, hát még háromé! Márpedig Jónás tanár úr mindegyikben aktívan részt vállalt, ami azt jelenti, hogy párhuzamosan dolgozott velük a július végi leadási határidő előtt, hol otthonról, hol a munkahelyéről, hol a Balatonról mobilneten keresztül. Meg is kérdeztük őket a tanár úrról, az általa betöltött mentori szerepről és a doktoranduszi létről.
Az ELTE GTK Doktori Iskolájában mindennapos, hogy témavezető és témavezetett között jó kapcsolat alakul ki. Kiemelkedő példa erre Jónás tanár úr és a magukra egyszerűen „a fiúk”-ként hivatkozó csapat kapcsolata. A legkorábbi ismeretség Fáró Jenővel áll fenn, akit már 2015-ben, alapszakos korában tanított. A GTK egyik különlegességeként elmondható, hogy a rátermett hallgatók hamar bekapcsolódhatnak az oktatásba, a doktoranduszok pedig már elsőévesként szakdolgozatok témavezetőivé válnak. Ezzel többféle tématerületre is rálátást kapnak, valamint a mások kutatására adott javaslatokon keresztül a saját munkájukra is reflektálni tudnak. Hamarosan Jenő is aktívan belecsöppent az oktatói szerepbe, ezután lassan, de biztosan a kutatói pálya is kirajzolódott előtte, amit számos, tanár úrral folytatott beszélgetés is kísért és végül doktori témává nőtte ki magát 2023 őszén.
Gergely vendégoktatóként érkezett a Karra, őt dr. habil. Tóth Zsuzsanna Eszter mutatta be Jónás Tamásnak, mivel úgy vélte, hogy sok mindenben hasonlóan gondolkodnak és érdemes lenne jobban megismerkedniük egymással. Gergely az Oxford Saïd Business Schoolban is tanult, illetve tutorként is visszajár, és az ottani élményei után keletkezett hazai intellektuális űrt szerette volna betölteni, amit a tanár úrral való ismeretség hozott el számára. Fetter Marcell pedig közlekedésmérnöki diplomával érkezett a GTK mesterképzésére, ahol Jónás Tamás a Fuzzy halmazelméletről szóló szemináriumát hallgatva végig azon gondolkodott, hogy a munkaterületén hogyan tudná ezt hasznosítani. Az óra után feltette a kérdéseit, amelyekre Tamás nagyon készségesen, lelkesen válaszolt, teljes mértékű érdeklődést mutatva egy másik területről érkező hallgató iránt. Ezzel nincs egyedül, hiszen a legkülönbözőbb témában kutatnak itt hallgatók: volatilitásmodellezés, klímakockázatok hatáselemzése, gazdaságpolitikai tervezésvizsgálat, sportbusiness és munkavállalók megtartási lehetőségeinek feltérképezése egyaránt megtalálható a doktori iskola portfóliójában.
A kérdésre, hogy mit szeretnek a fiúk különösen a tanár úrral való közös munkában, mindhárman mást és mást emelnek ki. Marcellnek különösen szimpatikus a nyitottsága, nemcsak a szakmai kérdések vagy a megoldások iránt, hanem a személye felé is:
„Miután megbeszéltük a kutatással kapcsolatos kérdéseket, sosem felejti el megkérdezni, hogy egyébként hogy vagyok és mi újság van velem? Ez mindig új ösztönzést ad a kutatás folytatásához.”
– meséli. Jenő számára a köztük kialakult barátság jelent sokat, amibe naponta több, akár órákig tartó telefonhívás is beletartozik. Jenő szerint ez azért is lehetséges, mert
„a GTK-s doktori képzésen egyértelműen a kutatásra és a tudományos életben való helytállásra tudunk fókuszálni, ezért ezek a mély mentori beszélgetések abszolút beleférnek az időnkbe.”
Gergely pedig azt emeli ki, ahogyan Jónás Tamás az alkalmazott matematikát és az általa hozott stratégiai menedzsmentet tudja összekötni egymással, ami mély tudásról és gyakorlatiasságról tesz tanúbizonyságot.
Tanár úr mindemellett, hogy igazán odafigyel „a fiúkra”, komoly húzóerőt jelent nekik.
„Más egyetemeken azt hallom, hogy a doktoranduszok sokat küzdenek a konzultációkkal, mert a témavezetőjük nagyon elfoglalt, nekem inkább lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem tudom azt a tempót felvenni, amit itt kapok.”
Marcell szerint ez abban is megnyilvánul, hogy 3-4 cikk feldolgozásával előrébb jár náluk, végzi a saját kutatásait és így is mindig van ideje, hogy képben legyen mindegyikük munkájának aktuális fázisával. Jenő egyik kedves emléke, amikor sétából hívja fel őt tanár úr, hogy eszébe jutott valami, például hogyan is nézhet ki egy bizonyos függvény.
„Ekkor ő bediktálja nekem a számokat és a zárójeleket a függvényábrázoló programba, én pedig elmondom neki, hogy mit látok. A válasz általában ilyenkor az, hogy »sejtettem«.”
– emlékszik vissza Jenő mosolyogva, és hozzáteszi:
„Ez is mutatja, hogy milyen önzetlenül ad az idejéből azért, hogy mi haladni tudjunk a dolgainkkal. Az a konklúzióm, hogy a Tamással való közös gondolkodás, ötletelés a doktoranduszi lét egyik legjobb része. Bízom benne, hogy ezt minden doktorandusznak lesz lehetősége megtapasztalni a témavezetőjével!”