Számos magyar egyetemnek van szép épülete. Eszünkbe juthat a szecessziós stílusú Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem az 1900-as évek elejéről; a Magyar Képzőművészeti Egyetem neoreneszánsz sugárúti palotájával néhány évtizeddel korábbról; vagy éppen az ELTE modern, 20. század végi, csupa üveg és fény felfogásban épült lágymányosi épületegyüttese. És talán még közülük is kiemelkedik az ELTE Gazdaságtudományi Kar Q épülete a Rákóczi úton, a belváros szívében. 

Ez ugyanis olyan, a kelet egzotikus világát idéző épület, ahol még a tanácsterem színes üvegablakai, a lépcsőházak kovácsoltvas korlátjai és az ablakok ívei is összhangban vannak egymással. Megalkotója a magyarországi, német származású építész: Schmahl Henrik. Az ő nevéhez fűződik többek között a híres, a Ferenciek terén található Párisi Udvar is, ez a „Zsolnay kerámiába, salzburgi márványba” öltöztetett épület. Nem csoda, hogy szépségénél és míves kidolgozottságánál fogva valósággal vonzza a szelfizőket külföldről is.

Schmahl nemcsak az alkotásai miatt érdekes, hanem azért is, mert Hamburgból Magyarországra még segédpallérként érkezett, innét küzdötte fel magát a saját erejéből. Ybl Miklós, az egyik legnagyobb magyar építész 1870-ben figyelt fel rá a Vámpalota (a mai Budapesti Corvinus Egyetem otthona) építésekor, és olyan tehetségesnek találta, hogy fedezte az építészeti tanulmányait.

Ő pedig Ybl oldalán részt vett többek között a neoreneszánsz Operaház és a Várkert Bazár építésében, mielőtt önálló építészi karrierbe kezdett volna – az elején szintén leginkább neoreneszánsz stílusban dolgozva.

Hamarosan azonban stílust váltott: itáliai és spanyolországi utazásait követően, többek között a spanyolországi Alhambra építészetéből merítve mór stílusú épületeket tervezett. Ezek közül a legnevezetesebb ugyan a nemcsak Schmahl életművét, de egész Budapestet is tekintve, a fentebb már emlegetett Párisi Udvar, alig néhány percnyi sétára a GTK kampuszától, de a Rákóczi úton az ellenkező irányba indulva gyorsan eljutunk a szintén általa, szintén mór stílusban megalkotott Uránia Mozihoz is.

A minket leginkább érdeklő, Rákóczi út 7. alatt található épületet 1891-ben tervezte Schmahl a szövetkereskedő Stern Károlynak. A későbbiekben működött benne több divatkereskedés, kalapkészítő gyár és bolt, az 1930-as években a Nemzeti Ruhaház, sőt, egy időben magkereskedés és a szocializmus idején a Magyar Urbanisztikai Társáság is.

Korabeli marketing: a Monori Magkereskedés hirdetőplakátja, rajta a mai Q épület homlokzata
 

Ma ez az épület az ELTE Gazdaságtudományi Kar központi kampusza. Számos tanterem mellett itt található a Tanulmányi Hivatal, a Nemzetközi Iroda, itt vannak az oktatói szobák, a Hallgatói Önkormányzat helyiségei, a földszinten pedig több hallgatói tér várja diákjainkat. Ha előadás vagy szeminárium között rászánunk néhány perccet, akkor magunk is felfedezhetjük „a ház” különleges szépségeit. Például a festett falmintákat és két olyan freskót, amelyet a kor híres művésze, Lotz Károly készített, a homlokzatot díszítő stukkókat, a kőcsipkéket, az emberfejes oszlopfőket – és így tovább.

Meg persze az egész kampusz sajátos, semmi máshoz nem fogható hangulatát is, amely méltó környezetet biztosít mindazok számára, akik a 21. század elején itt szeretnének tanulni.

Lépcsőház marokkói módra

A folyamatosan növekvő hallgatói létszám újabb jelentős infrastrukturális fejlesztéseket tett szükségessé. A Rákóczi út és a Szentkirályi utca sarkán lévő épület földszintje ad otthont a GTK Vizsgaközpontjának, amely 2021 októberében nyitotta meg kapuit. Újabb termek kialakítására előbb a központi kampuszépület, a Q melletti R épületben került sor, ahol az Aula nagyelőadó, három kisebb előadóterem és a rögzített előadások, szemináriumok visszanézését lehetővé tévő Videotár szolgálja a hallgatók kényelmét.

A következő nagy lépést a P épület elkészülte jelentette: ennek átadására 2023 őszén került sor. A Rákóczi út 15. szám alatti háromszintes, műemlék jellegű épület is jelentős történelmi hagyományokkal bír. Eredeti formáját 1830 körül az egyik legnagyobb magyar építész, Hild József alkotta meg, aki egyebek mellett a Szent István Bazilika tervezője is. A 19. században ez volt a Fehér Ló Szálloda, ahol 1847-ben Petőfi Sándor is megszállt. Az 1880-as évekre a szálloda 66 szobássá bővült, híres étteremmel, magyar és francia konyhával, élőzenével. Az első világháborút követően a felsőbb szinteken lakásokat alakítottak ki, alul pedig üzlethelyiségek voltak és maradtak a következő évtizedekben is. 1989-ben felújították, ekkor a Csehszlovák, majd csak a Szlovák Kulturális Központ működött itt. Az épület a GTK saját beruházásában teljes átalakításon ment át, ma öt tanterem 700 ülőhellyel várja a hallgatókat, a földszinten pedig nagy közösségi tér szolgálja kényelmüket.

A P épület egyik nagy tanterme

Az előadások egy részének a Trefort-kert emblematikus nevezetessége, a Gólyavár ad otthont. A Zsolnay-kerámiával díszített, romantikus épületet Pecz Samu tervezte 1898-ban. Nevét annak köszönheti, hogy eredetileg főként az ott tanuló elsőéves diákok számára hozták létre. Két tanterme egyidejűleg mintegy 500 hallgató fogadására alkalmas.

Köszönet Olajos Pálnénak, Schmahl Henrik életével, illetve a Rákóczi út 7.-ben található épülettel kapcsolatos információiért.