Ziccer a futballpályán és az egyetemen is

Szőke Richárd | 2024.03.07.
Ziccer a futballpályán és az egyetemen is
Károly Bálint, az ELTE GTK harmadéves nemzetközi gazdálkodás alapszakos hallgatója az idei tanév során a BEAC Futsal Szakosztályának sportösztöndíjasaként segíti az egyesület munkáját. A vele készült interjúban elmeséli, hogy milyenek az ELTE gólyatáborai egy BEAC-os szemszögéből, és megismerhetjük az aktuális szezonra, illetve tanévre vonatkozó célkitűzéseit is. 

– Mikor és minek a hatására döntötted el, hogy elkezdesz labdarúgóedzésekre járni?

A nagypályás focit teljesen a szüleim hatására kezdtem el, és már ovis korom óta folyamatosan az életem része. Amikor a futsallal először megismerkedtem, 16 vagy 17 éves lehettem; az akkori nagypályás csapattársaimmal, valamint az edzőmmel közösen vágtunk bele ebbe a történetbe. Azóta mindkettőt [a nagypályás és a teremfocit is – a szerk.] egyszerre, párhuzamosan űzöm.

– Mennyire megoldható számodra a vizsgákra való készülés mellett részt venni az edzéseken, majd pályára lépni a hétvégi bajnokságokon?

Szerencsére teljesen jól össze lehet egyeztetni a kettőt, mert nem a világ végére kell menni, és nem 3-4 órásak az edzések. Az edzők támogatják a tanulmányainkat, mert a tanulásnak kell lennie az elsőnek, és ha sok vizsgánk van, inkább hagyjunk ki egy edzést, ne menjünk meccsre. A mérkőzések érdekesek szoktak lenni, volt olyan eset, hogy elindultunk hétfő délelőtt, és másnap hajnalban értünk haza, de ilyenkor utazás közben is könnyen fel tudok készülni az adott tananyagból.

– Miben változtatta meg az eddigi szokásaidat a sportösztöndíj elnyerése? Milyen feladatokkal bővült a klubban betöltött szereped?

Sportösztöndíjasként a BEAC-os focibajnokságok szervezésében segítek, aminek nagy része online is elvégezhető, csak ritkán kell a helyszínre kimennem. Ha mégis ellátogatunk személyesen egy versenyre, akkor nevezési díjakat szedünk, és ha szükség van rá, akár meccset is vezethetünk, bár úgy gondolom, hogy a bírói pályafutás nem az én jövőm. Az internetes elintéznivalókat a vonaton is meg tudom csinálni, szóval amikor nem tanulok vagy zenét hallgatok, akkor a sportösztöndíjas feladataimmal foglalkozom. Nyáron voltak nagyobb volumenű projektek, amikor a gólyatáborban az újonnan felvett hallgatók számára szervezünk sportprogramokat, amivel a BEAC-ot és a focit szeretnénk népszerűsíteni.

– Ezek szerint már 2023-ban is ott voltál Zánkán, a BEAC segítőjeként?

Igen, ezen kívül pedig más ELTE-s gólyatábor lebonyolításában is aktív szerepet vállaltunk. Ilyenkor általában egy teljesen megpakolt busszal hajnalban elindulunk, majd amikor megérkezünk, bejárjuk a helyszínt, kijelöljük, hogy melyik állomás hol lesz, és megbeszéljük, hogy ezeken az helyszíneken kinek mi lesz a feladata. Ezután kipakoljuk az eszközöket, ami a mi esetünkben nem egy hosszú történet, hiszen pár focilabdán és két kapun kívül másra nincs szükségünk. Napközben a gólyáknak bemutatjuk a sportágainkat, miközben arra motiváljuk őket, hogy csatlakozzanak hozzánk, és elmondjuk nekik, hogy milyen lehetőségeket kínálunk. Ez volt a második év, amikor táboroztattam, egész sokan adtak pozitív visszajelzést, akikkel később tesiórán vagy az BEACFOCI-s bajnokságon találkozhattunk.

– Kérlek mesélj a terveidről, amelyeket az ösztöndíjas szezonod keretein belül szeretnél megvalósítani!

Állandó célunk évről évre, hogy egyre több hallgatót érjünk el. Úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben most sikerült szintet lépnünk, hiszen eddig még soha ennyi csapat nem indult nálunk, aminek örülünk, hiszen egy hallgatóközpontú bajnokság létrehozására törekszünk. Idén tartok először választható tesióra keretén belül futsalkurzust, amely 3 különböző időpontban, 16-16 diákkal indult el. Emellett próbáljuk a közösségi felületeinket építeni, hogy tovább növeljük az edzéseink, illetve bajnokságaink iránt érdeklődők számát.

– Az ELTE BEAC futsalcsapata jelenleg második helyen áll a Nemzeti Bajnokság második vonalában. Mi a célotok az idény hátralevő részére?

Az alapvető célkitűzés az, hogy mindenképpen legyen meg a felsőházi rájátszás, ami azt jelenti, hogy ha a szezon felénél a tabella élmezőnyébe tartozunk, akkor tavasszal már közvetlenül a dobogós helyekért és a bajnoki címért küzdhetünk. Úgy érezzük, hogy a kellő játékosállományunk van, a megfelelő szakmai segítséget továbbra is megadja a klub, így a feljutás már az idén összejöhet. Fiatal csapattal rendelkezünk, sok egyetemistával, és mindannyian fontosnak tartjuk a közösség megtartását, és mindemellett a jó eredményeket is.

– Milyen elvárásaid vannak magad felé rövid és hosszú távon tanulmányi, illetve sportolói életedben?

Sport területén az egyetemi csapattal szeretnénk megismételni az elmúlt évek szép eredményeit, és újra megnyerni az egyetemek közötti MEFOB-ot, ami az Európai Egyetemi Játékokon való részvételt is jelentené. Emellett szeretném az NB II-es csapatban megszilárdítani a helyemet, és minél hamarabb visszakerülni az első osztályba. A tanulmányaimban jelenleg a projektfeladatnál tartok, így nemsokára már a szakmai gyakorlat is eljön, amely során végre belekóstolhatok abba, hogy miként tudom kamatoztatni az eddig megszerzett tudásomat. Gondolkozok azon is, hogy egy másik kontinensen önkéntes munkát végezzek, amit jó lehetőségnek tartok, bár nemigazán kapcsolódik a tanulmányaimhoz. Idővel szeretnék vezető pozícióba kerülni, mert szeretem, ha irányíthatom az embereket, és van felelősség a kezemben, ami a diploma megszerzésével egy bőven járható útnak tartok.

Fotók: Palasics Bence, Simó Szabolcs (BEAC)