Milyen programon keresztül veszel részt a külföldi egyetem képzésében? Mit tanulsz most pontosan Japánban?

Az egyetem „Részképzési lehetőség külföldi partneregyetemen” pályázatán vettem részt, melynek keretében egy évig  a Tokiói Aoyama Gakuin Egyetemen tanultam. Az ELTE GTK-n végzett mesterszakom Vezetés és szervezés, viszont a japán egyetemen nincsen konkrét szak vagy program, amit követnem kellett volna. Ehelyett  több kurzust kínált angol, illetve japán nyelven cserediákok számára valamennyi karáról, tehát mindenki könnyen tud találni tárgyakat a saját otthoni szakjának megfelelően, vagy érdeklődés alapján. A kínált órák mellett az egyetem japán nyelvoktatást is szervez a cserediákok részére, ahol mindenki a saját szintjének megfelelő csoportban tanulhatja a nyelvet, teljesen kezdőtől egészen anyanyelvi szintig.

Szemeszterenként átlagosan 9-11 kurzust kell felvenni, egy tárgyhoz pedig hetente egy 90 perces előadás vagy szeminárium tartozik az otthoni rendszerhez hasonlóan. A nyelvi órák egymással összehangoltak és egységekben kell felvenni őket, amely be heti öt nyelvóra tartozik különböző anyanyelvi oktatókkal és nyelvi területtel.
Én mind a két félévben 10-10 kurzust vettem fel, tehát az óráim felét a japán nyelvórák fedték le, a maradék öt kurzust pedig saját érdeklődés alapján választottam. Az első félévben leginkább ázsiai politikával és kultúrával kapcsolatos, míg a második félévben a japán kultúrával, gazdasággal és a globalizációval foglalkozó angol nyelvű előadásokat választottam.

Csoportkép a Chat Leaderekről, akik segítették a Japán diákokat az Angol nyelv tanulásában

Mesélj a pályázási folyamatról! Mi minden kellett hozzá, mennyi időt vett igénybe?

A pályázáshoz alapos felkészülés és kutatómunka szükséges, amit hamar el kell kezdeni, mert átlagosan egy évvel előre kell jelentkezni. Az ELTE minden szemeszterben közzéteszi a külföldi partneregyetemek listáját az alapvető információkkal (képzési szint, szak) együtt, viszont ezen felül a hallgatóknak kell további információkat gyűjtenie. Például, hogy valóban kínál-e olyan képzést a fogadóegyetem, ami beleillik a képzési tervbe, egyeztetnie kell a kari tanulmányi osztállyal és megtalálni a legmegfelelőbb egyetemet, mivel a listából csak egyet lehet választani.

Nekem körülbelül egy hónapot vett igénybe, mire kiválasztottam a Tokiói Aoyama Gakuin Egyetemet. Ez idő alatt átnéztem az összes intézmény weboldalát és a külföldi diákoknak kínált programját. Ezután e-mailben megkerestem a fogadóegyetem koordinátorait a további kérdéseimmel kapcsolatban, majd rangsoroltam és kiválasztottam a legszimpatikusabbat.

Ezután kezdtem el előkészíteni a pályázatianyagot, ami körülbelül két hetet vett igénybe. Innentől már csak az ELTE eredményhirdetésére vártam, ahol kiderül, hogy kinek volt sikeres a pályázata és ezzel jelölést nyer az ELTE részéről a partneregyetem programjára. Ezután meg kellett várni, hogy a fogadóegyetem is elfogadja a pályázatot és hivatalosan kiértesítse a jelentkezőt. Ez ugyan csak formalitás, viszont több hónapot is igénybe vehet.

Túra Hokkaidóba japán és külföldi diákokkal

Nagy volt a kulturális különbség? Milyen élményeid voltak eddig?

A japán kultúra mind a magyar mind az európai kultúrától nagyon távol áll, ami kezdetben ugyan okozott nehézségeket, de idővel teljesen megszokottá vált és pont emiatt érzem úgy, hogy a kint töltött egy évem alatt felejthetetlen élményekkel és értékes tapasztalatokkal gazdagodhattam. Nehéz lenne egy-egy konkrét élményt kiemelni, mert túl sokmindenről beszélnék szívesen, ezért inkább csak általánosságban írnám le, mik voltak a főbb érdekességek.

Először is, az oktatási rendszer és értékelés nagyon különbözik az itthonitól. Amíg nálunk főként a vizsgákon elért pontunk határozza meg a kapott éremjegyet, addig Japánban ez sokkal több komponensből áll. Egy-egy kurzus értékelésébe beletartozik a jelenlét, az órán való részvétel, a házifeladat, a beadandók, a prezentációk, csoportmunkák, illetve a dolgozatok, zárthelyi vizsgák és évvégi vizsgák. Minden oktatónál eltér, hogy melyik szempont hány százalékot ér az évvégi jegyből: volt olyan órám, ahol a jelenlét már elég pontot adott a kurzus teljesítéséhez, és volt olyan is, aminél a zárthelyi vizsgáim és az évvégi vizsgám összesen csak 25%-át tették ki az érdemjegyemnek.

Nyári tábor az egyetemi fotóklubbal

Emellett a főbb különbségek amiket kiemelnék,

• Nyelvtudás: A helyiek nagy része nem beszél angolul, ezért japán nyelvtudás nélkül nagyon nehéz lehet a kintlét, sok lehetőséget korlátoz. Mindenképpen ajánlom ezért, hogy aki Japánban tervez időt tölteni, kezdje el előre tanulni a nyelvet.
• Utazás-kultúra: Nagyon sokaknak egyáltalán nincs autója vagy, ha van is, inkább tömegközlekedést és biciklit használnak, mivel sokkal gyorsabb és egyszerűbb, mint autóval járni a nagy távolságok miatt. A tömegközlekedés sokkal kiépítettebb és pontosabb, mint máshol, viszont sok az íratlan szabály, amit mindenki be is tart. Erre egy példa, hogy senki nem szokott beszélni utazás közben se telefonon, se egymással és enni vagy inni sem szoktak. Emellett nagyon zsúfoltak a járatok, sokszor úgy kell begyömöszölni az embereket, mivel a következő járatok sem kevésbé tömöttek.
• Étkezési kultúra és az ételek közötti különbség: Sokkal egészségesebb, túlnyomórészt rizsből és halból álló ételeket fogyasztanak egy teljesen más étkezési etikettel körítve. Az egy éves kintlétem alatt kevesebb mint tízszer kaptam evőpálcikán kívül más evőeszközt, és akkor is csak az étel típusa miatt, mivel evőpálcikával lehetetlen lett volna elfogyasztani. Szóval aki Ázsiában szeretne tanulni, mindenképpen gyakoroljon előtte pálcikával enni!
• Szociális normák: Amíg a legtöbb külföldi diák pár nap alatt összebarátkozott, addig a japán diákokkal ez sokkal több időt vett igénybe. Általában az emberek sokkal távolságtartóbbak és több idő kell nekik, hogy kibontakozzanak. A mindennapokra és az ügyintézésre is igaz, hogy nagyon indirekt kommunikációt folytatnak és igyekeznek elkerülni bármilyen konfliktust. Ami még számomra nagyon érdekes volt, hogy ha bármelyik japán barátommal szerettem volna programot csinálni, mindig elővették a naptárjukat és 3-4 héttel későbbre tudtunk csak időpontot megbeszélni. Ez az idő múlásával egyre csökkent, de soha nem ment 1-2 hét alá.

Hogyan segítették a külföldi tanulmányok a szakmai pályádat?

Mindig is gondolkodtam azon, hogy a későbbiekben külföldön is szeretnék dolgozni, ha nem is véglegesen, de mindenképpen egy hosszabb időszakra. Ehhez a kint töltött idő nagyon sokat segített, hiszen egyrészt megszoktam, hogy hosszabb ideig külföldön élek, másrészt pedig a kulturális különbségekről szerzett tapasztalataim is értékesek lesznek.

Szakmai szemmel nézve, nagyon sokat tanulhattam a japán és az ázsiai gazdaságról és az ő nézőpontjukról, hozzáállásukról, illetve az itteniek mindennapjairól. Nagyon sok olyan kurzust tudtam felvenni, amit az én alaptantervem nem feltétlen fedett volna le és még többet adott hozzá, hogy ezeket a helyi japán diákokkal és a másországokból jövő cserediákokkal együtt teljesíthettem. A csoportmunkák alatt rengeteg lehetőségem volt a többi diákkal együtt dolgozni és az ő álláspontjukat és problémamegoldásukat megismerni.

Fuji-Q vidámpark, háttérben a Fujival

Kiknek ajánlanád ezt a programot?

A programot főként azoknak ajánlanám, akik Európán kívül szeretnének tanulni egy vagy két szemesztert. Minden egyetem programja más, szóval biztos vagyok benne, hogy mindenki találhat magának olyan országot, amelyhez személyes érdeklődés fűzi és olyan egyetemet, ami színesebbé teheti a tanulmányait és illeszkedik a tantervébe.

Ha a jövőbe tekintesz, hogyan tovább, amikor hazajössz?

Miután hazajöttem, a fő cél, hogy folytassam és elvégezzem a mesterképzésem, illetve, hogy visszamenjek dolgozni, mivel idáig tanulmányi szabadságon voltam. Emellett szeretnék letenni egy középfokú japán nyelvvizsgát, viszont ehhez még otthon folytatnom kell a nyelvtanulást.

A részképzés végére Japán egy sokkal biztosabb lehetőség lett a későbbi külföldi terveimhez, de még nem tudom, hogy elsősorban dolgozni jönnék ide vagy inkább tanulni, hogy elvégezzek egy új posztgraduális képzést. Igyekszem keresni majd a lehetőségeket, de először is az itthoni képzésemet kell majd befejeznem.

Nem utolsó sorban, mivel rengeteg embert ismerhettem meg és nagyon sok új barátot szereztem, szeretnék majd újra találkozni velük, esetleg meglátogatni őket a saját országukban, vagy vendégül látni őket itthon.

Ha Te is szeretnél ilyen élményeket, nézz szét ezen az oldalon vagy látogasd meg a Kar Nemzetközi Irodáját! Február 29-ig Te is beadhatod jelentkezésedet!

Fotók: Mészáros Bence