Elkötelezve az életre szóló tanulás mellett

– Több képzést végeztél egyszerre, hiszen voltál az ELTE GTK hallgatója, a BME doktorandusza, emellett elvégeztél egy klasszikus zenei OKJ-t is. Hogyan fért bele mindez az időbeosztásodba, és milyen területen hasznosíthatod a tanultakat?

A felvételi időszakban nagy dilemmát okozott számomra, hogy az érettségi után milyen irányban tanuljak tovább. Akkor három lehetséges út vetődött fel bennem: matematikus, mérnök és közgazdász, ugyanis ezek a szakmák álltak közel az érdeklődési köreimhez. Végül a villamosmérnöki szak elvégzése mellett döntöttem, mert vonzott a fizika, és tudtam, hogy az alapképzés abszolválása után még folytathatom a tanulmányaimat gazdasági vonalon is. A BSc tanulmányok végén kezdtem el a klarinét OKJ-t, amit végül a mesterképzés alatt fejeztem be.  Ezek után egy újabb választás elé kerültem, hiszen szerettem volna a tanulmányaimat továbbvinni, így nagyszerű konzulensemnek köszönhetően eldöntöttem, hogy hozzáfogok a doktori kutatáshoz. Ezenkívül egy szaktársammal arra az elhatározásra jutottunk, hogy a korábbi eredményeinket remekül kiegészítené az ELTE MBA képzése, ami amellett hogy a közgazdaságtan több területét lefedi, átfogó képet ad a vezetéselméletről is. Természetesen nem volt egyszerű feladat ezek összeegyeztetése, de összességében megérte, hiszen hasznos tudásra tettem szert több területen is.

– Részt vettél a TDK-n, ahol a kutatásod témája a kriptovaluták iránti preferenciák elemzése volt. Honnan ered az érdeklődésed a terület iránt, és hogyan vizsgáltad meg ezt a kérdéskört?

Véleményem szerint a következő tíz évet három dolog fogja nagyban befolyásolni: a robotika, az AI és a blokklánc-technológia. A disszertációm témája is a robotika, a kriptovaluták iránt pedig a Németországban töltött fél évem alatt kezdtem el érdeklődni, ahol az ottani doktoranduszok meséltek nekem a befektetéseikről. A szakdolgozatom témájául is ezt választottam, ahol egy korábbi német kutatást ültettem át Magyarországra, azt vizsgálva, hogy hogyan viszonyulnak a magyar emberek a kriptovalutához, és mi a véleményük erről, mint lehetséges fizetőeszköz. Mindezt flexibilis fuzzy számokkal kombináltam, amelyek tartalmazzák a bizonytalanságot is. Korábban már részt vettem a TDK-n, villamosmérnökként, akkor nagyon pozitív tapasztalataim voltak. Így kerestem fel Jónás Tamás tanár urat, hogy lenne-e a konzulensem, és ez vezetett a kutatás nagyszerű kimeneteléhez.

– A TDK-n első helyezést értél el, illetve a Morgan Stanley különdíját is megkaptad. Milyen érzés, hogy ilyen kimagaslóan teljesítettél, illetve mit jelentenek ezek a díjak a szakmai előmeneteledet tekintve?

Számomra hatalmas meglepetést jelentettek a díjak. Az elismerések megerősítettek abban, hogy érdemes kutatni, és belefektetni az időt és energiát a munkába, hiszen ezt később az eredményeink is tükrözni fogják.

– Egy évig Amerikában végezted a doktori kutatásodat, és Németországban is töltöttél egy fél évet ösztöndíjjal. Milyen tapasztalataid voltak a külföldi tanulással kapcsolatban, és mit ajánlanál azoknak, akiknek hasonló terveik vannak?

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha van rá lehetősége, tanuljon külföldön is. Először Németországba utaztam ki, ami jelentős változást jelentett számomra. A családom Budapesten él, így a tanulmányaim alatt otthon lakhattam, ezért ez a költözés nemcsak tanulmányi szempontból volt hasznos, de magában foglalta az önállósodást és a komfortzónámból való kilépést is. Amerika kulturális szempontból volt rám nagy hatással. Floridát az egyik legszínesebb államnak tartom, rengeteg népcsoporttal találkozhattam, hihetetlenül pozitív és befogadó volt mindenki. Úgy gondolom, egy idegen országban két óriási nehézséggel kell szembesülnünk, a bizonytalansággal és a magánnyal, azonban ezeket leküzdve életre szóló élményekkel gazdagodhatunk, és rengeteget fejlődhetünk. Engem például a külföldi tanulmányaim során lenyűgözött, hogy a német és amerikai emberek milyen precíz és jól megtervezett módon hajtják végre a feladataikat.

– Az életed szerves részét képezi a zene. Hogyan jut időd a tanulmányaid mellett a gyakorlásra?

A zene mindig közel állt hozzám, nyolcéves korom óta klarinétozom, így fel sem merült bennem, hogy a felsőoktatási tanulmányaimat megkezdve abbahagyjam. Ez az elfoglaltság számomra teljesen máshol helyezkedik el, mint a mérnökség vagy a közgazdaságtan. Nekem a zene azt jelenti, mint másnak leülni egy sorozat elé, vagy sétálni. Engem ez tölt fel, segíti a koncentrációmat, és ha zenekarban játszom, fejlődöm a másokkal való közös munkában. Ez nem kényszer, hanem kikapcsolódás és feltöltődés a hétköznapokban.

– Visszatekintve az ELTE GTK-n töltött éveidre, mit tartasz a leghasznosabbnak, amiről itt tanulhattál?

Nehéz lenne egy dolgot kiemelni. Az MBA képzésen átfogó képet kaphattam a közgazdaságtan rejtelmeiről, és dupla specializációt végezve még inkább elmélyülhettem a menedzsment és a pénzügy világában. Tudom, hogy a jövőben nagyon sokat meríthetek majd az itt tanultakból.

– Milyen céljaid vannak még a jövőt tekintve?

Egész életem során mindig megfogalmaztam magamnak közeli és távoli célokat. Először is azt szeretem látni, mire van ráhatásom, mit tudok előre megtervezni. A távoli jövőt tekintve több opció is felmerült, így igyekszem nyitott szemmel járni, és a kínálkozó lehetőségeket megragadni.

Fotók: Bernáth Gergely