„A fejemben kitalált kép valóra válik a színpadon”

Mesélj kicsit arról, hogy milyen volt hallássérültként felnőni?

Halló baba voltam, körülbelül másfél évesen vették észre, hogy egyszer csak nem reagálok semmire. Anyukám egyből tudta, hogy orvoshoz kell fordulni, mert a nővérem is szintén elvesztette a hallását korábban. Mivel így nőttem fel, nekem ez volt a természetes. A szüleink is sokat foglalkoztak velünk, jártunk logopédushoz, beszédtanárhoz. Kicsit több türelemmel kellett velünk beszélni, sokat visszakérdeztünk. Akkor még mindkét fülemben csak a hagyományos készülék volt, én nagyrészt csak szájról olvasva értettem meg az emberi beszédet. A készülék csak a zaj megerősítéséért felelt. Iskolában mindig elől kellett ülnöm, hogy jól lássam a pedagógusok száját, ez mondjuk dolgozatírásnál nehéz volt, így nem tudtam puskázni, viszont, ha valaki hang nélkül lesúgta, akkor tökéletesen leolvastam a szájáról. Úgyhogy végül is megoldottam. Aztán, 19 évesen átestem egy Cochlear Implant műtéten, ott kellett megtanulnom hallani, ami iszonyatosan sok energiát és erőfeszítést vett igénybe, de megérte, azóta sokkal jobban hallok és könnyebben értem mások szavait.

Mik azok a dolgok, amik zavarnak vagy hátráltatnak a hétköznapi életben? Hogyan próbálod ezeket kikerülni, mi segít? Hogyan tud a környezeted segíteni neked?

Például telefonálni nem tudok. Akikkel napi szinten beszélek, őket könnyen megértem, bár már ők is megtanulták hogyan kell velem ilyenkor kommunikálni. Hallom egyébként, hogy beszélnek, de a készülékkel egyszerűen nem értem meg, nem tudom kivenni a szavakat. Sokkal könnyebb a videóhívás. A másik dolog, ha társaságban vagyok és sokan egyszerre kezdenek el beszélni, olyankor sokszor elvesztem a fonalat. Ezeket nem tudom sajnos kikerülni, ilyenkor szimplán rákérdezek, hogy miről van szó. Ha tisztán, artikulálva beszél valaki, akkor semmi gondom nincs az emberi beszéddel. Van, hogy fáradt vagyok, és nincs erőm koncentrálni, hogy megértsem a másikat, ilyenkor megkérem, hogy írja le.

Hogyan kezdtél el érdeklődni a színház irányába? Gimiben foglalkoztál ilyesmivel?

A szüleim magyar- és drámatanárok, saját társulatot vezetnek, szóval már egész pici korom óta képben voltam a színház világával. Nyaranként drámatábort is vezettek a Balatonon, én is mentem, de úgy voltam vele, hogy én nyaralok, pihenek, amíg ők dolgoznak. A harmadik drámatanár, akik velük volt, rángatott be a csoportjába. Minden percét élveztem, pozitív visszajelzéseket is kaptam, így nem volt kérdés, hogy folytatni szeretném.

Hogyan jött létre ez a színjátszókör?

Miután felköltöztem Pestre, itt is próbáltam egy közösséget keresni, akikkel folytathattam volna ezt a csodás hobbit. Viszont, legtöbb helyre csak professzionális színészeket kerestek, teljes munkaidőbe, vagy tanfolyamok voltak drágán. Szerencsére az ELTE GTK HÖK nyújtott ilyen lehetőséget, hogy öntevékeny köröket alkossunk, így kaptam az alkalmon, gyorsan meg is pályáztam.

Hogyan állt össze a drámakör csapat, hogyan történik egy darabra való casting és szereposztás?

Tavaly májusban, amikor elindult az egész, főleg a csapatépítésen és a dráma alapjain volt a hangsúly. Különféle fejlesztő játékkal megismertük már egymást annyira, hogy mindenkiről kialakult egy kép a fejünkben, így, ha elénk került egy szövegkönyv, be tudtuk azonosítani a karaktereket, hogy kire melyik szerep illik.

Milyen darabot adtatok elő márciusban?

Örkény István egyperces novelláiból áll össze az In our time című előadásunk, ami egyben az egyik novella címe is. Kezdő csoportként nem akartam rögtön egy komolyabb darabbal mélyvízbe dobni a társaságot. Úgy gondoltam, hogy a lazább etűdökből összeálló jelenetsort könnyebben meg tudják, tudjuk tanulni. Örkény világa abszurd, groteszk, és hát a mi világunk se kutya... valahogy jó ötletnek tűnt összefésülni a kettőt.

Hogyan készült el a szövegkönyv?

A dramatizálás komoly munka, sokat készültünk rá. Kiválasztottuk az egyperceseket, úgy állítottuk össze a sorrendet, hogy egy laza cselekménysor szülessen belőle. Az ötletelés után apukám segítségével öntöttük párbeszédes, drámai formába az egészet.

Miért szeretsz rendezni? Mi az, ami igazán nagy kihívást jelent?

Ez az első rendezésem, és igazából nem teljesen egyedül csinálom, hiszen a többiek ötletei is szerepet kapnak. Persze, kell egy ember, aki végül dönt, aki kívülről néz rá a jelenetekre. Ez lettem most én. Nehéz benne az, amikor nekem is szerepelni kell, hiszen akkor egyszerre kell benne is lenni, meg kívülről is látni. És hogy mit élvezek a legjobban? Hát, úgy nagyjából mindent! Csak egyet kiemelve: látni, hogy a fejemben kitalált kép valóra válik a színpadon. Ja még egy: tök jó, hogy szót fogadnak az egyébként nagyszájú fiúk.

Szeretettel gratulálunk a Tehátrum Színjátszótér tagjainak sikeres első előadásukhoz!

A társulat tagjai:

Bebők Szabolcs Levente
Budai Roberta
Huszár Dániel
Hutka Lili Mandula
Katona Ágnes
Muzsai Fanni
Pritz Anita
Soltész Anna
Papp Orsolya
Szabó Zalán
Szuszky Gergő
Vámosi Tamás
Varga Dorottya
Vértes Dorottya

Az interjú teljes terjedelmében a GTK Story magazin 2024. tavaszi számában olvasható.