A Trefort-kerttől a Himalájáig: Pádár Béla kollegánk a csúcsra tör

2024.03.28.

Szinte láthatatlanul járnak, de mindenki találkozott már velük és munkájuk eredményével: az órák előtt ők ellenőrzik a termek technikáját, ők hárítják el a hibákat, biztosítják a Panopto felvételek zavartalanságát, a nap végén ők zárják le a rendszereket. Két nagyra becsült technikus kollégánk, Gáspár Tamás és Pádár Béla folyamatos segítsége nélkül alighanem megállna az élet a karon. Tamás most több, mint két hétig egyedül marad a feladatokkal: Pádár Béla április 4-én élete nagy kalandját kezdi meg: elindul Nepálba, hogy társaival együtt megmássza a Himalája egyik csúcsát, a 6119 méter magas Lobouche-t.

Ahogy arról honlapunkon is hírt adtunk, Pádár Béla és Fortuna Zoltán, a GTK Túraklubjának vezetője gyakorlott hegymászók: 2022 nyarán és 2023-ban is sikerrel másztak meg a Dolomitokban több 3000 méter feletti csúcsot. Bélának 2012-ben sikerült feljutnia a 4809 méteres Mont Blanc-ra, a magashegyi mászásban már jelentős tapasztalattal rendelkezik. A Himalája azonban őt is nagy kihívás elé állítja: nem erőnléti szempontból, hisz fizikailag ötven év felett is kiválóan bírja a terhelést, hanem a nagy magasságok a szervezetre gyakorolt hatása miatt. Erre, mint mondja, nem lehet felkészülni, ott, a helyszínen derül majd ki, hogy az ösvénymászás, a trekking közben hatezer méterhez közeledve jelentkezhet-e olyan egészségügyi probléma, ami miatt esetleg meg kell az utat szakítani.

Béla és három társa persze bízik abban, hogy ez nem történik meg. Az expedíció terve néhány hónappal azelőtt fogalmazódott meg, az elmúlt időszak pedig a tervezéssel és a felkészüléssel telt el. A tizennyolc napra tervezett út első nepáli állomása Kathmandu, majd Manthali lesz, innen indulnak tovább Lobouche irányába, mely a Khumbu gleccser és Lobuche település közelében fekszik. Két fő csúcsa van, a 6119 méter magas keleti és 6145 méter magas, már „expedíciós csúcsnak” minősülő nyugati – a budapesti csapat az elsőt célozta meg.

A gyalog megtett túra jó alkalmat ad arra, hogy megismerkedjenek a nepáli kultúrával, a falvakban élő emberekkel: ebben két helyi teherhordó és egy vezető lesz majd segítségükre, akik nélkül a Nepáli Hegymászó Szövetség (NMA) nem is engedi útnak a külföldi expedíciókat, és akik nem csak a csomagok szállításában segítenek, de idegenvezetőként, a szállás és étkezés szervezőjeként is számítani lehet rájuk. Az első akklimatizációs állomást a 3440-4000 méter magasságban iktatják be, majd folytatják a mászást, és – a tereptől függően - napi 200-400-600 méterrel haladnak majd felfelé Lobouche faluig. Folytatva útjukat a Mount Everest alaptábor (5364m), utána az 5644 méter magas Kala Pattar a cél, majd visszatérve a faluba elindulnak az 5200 méter magas alaptábor felé.

A 12. napra tervezik a csúcstámadást: a magashegyi tábor 5600 méterétől fél kilométert kell megtenniük a hegytetőig. Különösen a terep utolsó szakasza bizonyulhat majd igen nehéznek, itt ugyanis egy meredek jégfalat kell majd megmászniuk, egymást menet közben kölcsönösen biztosítva. A visszatérés már egyszerűbbnek, és gyorsabbnak ígérkezik, ám nagy koncentrációt követel - a balesetek döntő többsége az ereszkedés közben történik. Két nappal később már Lukla településig ereszkednek alá, majd repülővel térnek vissza Manthaliba, onnan pedig autóval Katmanduba. A repülő április 21-én indul vissza a reményeik szerint egy sikeres csúcsmászással gazdagabban.

Béla az útra magával viszi a GTK Túraklubjának a zászlaját is, amit majd a hegytetőn bont ki, és ezzel kicsit mindannyiunk sikerévé teszi ezzel ezt a nagyszerű vállalkozást. Ígérjük: beszámolunk majd az út állomásairól, szorítunk kollegánknak, és ha lélekben is, de ott leszünk mellette, mikor meglengeti a kari zászlót a Himalája fenséges hegyei fölött.

Pádár Béla portréját Bernáth Gergely készítette.