„Ha kérdeznek, mindig egy amerikai egyetemhez hasonlítom”
– Miért pont az ELTE GTK-t választottad?
Az ismerőseimtől, illetve a közösségi médiából nagyon sokat hallottam az ELTE-ről. Nem is merült fel bennem az egyetem kiválasztása során az, hogy ne az ELTE legyen az első helyen. A nyílt napok is teljesen megvettek, tetszettek a kínált sportlehetőségek, illetve a közösségi élet és a szabadság. Egy év után kijelenthetem, hogy nagyon szeretem az egyetemi életet, az órákat, azt, hogy vannak bulik. Ha kérdeznek, hogy milyen az ELTE GTK, én mindig egy amerikai egyetemhez hasonlítom.
– Miből fakad az érdeklődésed a sportlövészet iránt?
Világéletemben sportoltam, 13 év kosárlabdázás után váltottam a sportlövészetre. Viszonylag új vagyok a sportágban, kicsivel több, mint egy éve kezdtem el a sportlövészetet. Az érdeklődésem onnan jön, hogy sokat játszok számítógépes játékokkal, sok filmet nézek, illetve mindig is érdekeltek a fegyverek. Elkezdtem utánanézni a sportágnak, kerestem egyesületeket, és elmentem egy próbaedzésre. Első látásra szerelem volt, azóta pedig ott ragadtam.
– Szükség van valamilyen előképesítésre, tanfolyam elvégzésére ahhoz, hogy valaki ezt a sportot űzhesse?
Hobbi szinten semmi ilyesmire nincs szükség, ahhoz, hogy versenyszerűen sportolj, kell egy sportorvosi vizsgálat és egy rajtengedély. Természetesen saját döntés kérdése, hogy szeretnél-e versenyezni.
– Miből tevődik össze a sportág, hogyan néz ki egy edzés?
Az első alkalommal a próbaedzés során bevezetnek a sportágba, megmutatják a pisztolyokat, puskákat, azok működését, hogy kell sütni, célozni, illetve milyen biztonsági előírásoknak kell megfelelni. Lehetőséget adnak arra, hogy kipróbáld az adott fegyvert. A pisztolyoknál 10, 25 és 50 méteres távok vannak, a puskánál egészen 300 méterig is ellőhetünk. A szakosztály, ahová én jelentkeztem, csak pisztolyokkal foglalkozik, de nekem ez az irány is tetszett meg. Légpisztolyban edzek 10 méteres pályán, ahol a cél az, hogy minél pontosabban lőj, minél több pontot szerezve.
– Nem hétköznapi ez a sportág, határozottnak kell lenni benne. Ez nálad miből fakad?
Meglepően sokan választják ezt a sportágat, de egy külső szemlélő számára monotonabb nézni a sportot, mint annak, aki benne van. Szerintem mindig is határozott és extrovertált személyiségű ember voltam, sose féltem új társaságokba menni vagy új dolgokat kipróbálni.
– Mit tudsz átemelni a sportlövészetből a hétköznapokba, mit tanít neked ez a sportág?
Már most nagyon sok mindenre tanított, és még mindig tanít. Az első, amit kiemelnék, az a fegyelmezettség, ami nekem nagyon jól jön, mert eléggé hebrencs tudok lenni, de az összpontosítás és pontosság is ide sorolható, az, hogy hogyan fókuszálj egy adott dologra. Minden fejben dől el a figyelem és mentális jelenlét nagyon sok koncentrációs képességet vesz igénybe.
– Hogy látod, milyen szerepet tölt majd be a jövődet illetően ez a sportág?
Szeretnék minél magasabb szintre eljutni, idén kezdtem el versenyezni. A versenyre való nevezést az edzőink intézik, ők alakítják ki az edzéstervet. A legelső versenyem egy diákolimpia volt Gyöngyösön, épphogy csak megismerkedtem a sportággal, amikor szembejött velem ez a lehetőség. Az eredmény: bejutottunk az országos döntőbe. Illetve idén voltam a MEFOB-on is, ahol csapatban 5. helyezést értünk el.
– Tervezel az egyetem kötelékében valamilyen formában sportlövészetet szervezni?
Eszembe jutott már, de nehezen beszerezhetők az eszközök, és a kivitelezés sem egyszerű, de van ilyen jellegű motivációm. Sok embertől hallom, hogy mennyire menőnek tartják mindezt, és érdeklődnének a sportág iránt.
– A sport mellett még milyen jövőbeli terveid vannak?
Mindenképpen szeretnék majd mesterképzésre jelentkezni, ezt jelenleg szintén itt az ELTE-n tudom elképzelni, és utána multi cégnél szeretnék elhelyezkedni, vagy esetlegesen külföldön munkát vállalni. A sportot szeretném versenyszinten megtartani. Ez alapvetően egy egyéni sportág, igazából minden rajtam múlik.
Fotók: Palasics Bence