A csütörtök reggeli, Pomáz felé tartó HÉV-járaton ülve izgatott arcokra lettem figyelmes. Gyanúm percekkel később beigazolódott: ezek a tekintetek egy hete még a Felvi.hu ponthatárait lesték, ekkorra pedig már első találkozásuk előtt álltak leendő egyetemi évfolyamtársaikkal. A vasútállomásra érve komolyabb tömeg verődött össze. Mintegy kilencven fiatal jött el az ELTE GTK hagyományteremtő gólyatúrájára. Örömmel állapítottuk meg, hogy a létszám több mint duplájára nőtt az első, júniusi túrához képest (arról a programról és további érdekességekről Dézsi László tudósításában olvashattok).

Idővel az is kiderült, hogy a diákok többsége vidékről érkezett, és egyesek a Napnál is korábban keltek azért, hogy részt vegyenek életük első egyetemi programján. A teljesség igénye nélkül Baranya, Fejér, Heves és Tolna megyéből is érkeztek gólyák a túrára.

Fortuna Zoltán, a GTK Gazdasági Hivatalának vezetője, a túra szervezője először rövid eligazítást tartott, majd pár perccel 9 óra után útnak is indult a csapat a napsütötte Pomázon keresztül. Az ismerkedés a diákok között ekkor már javában zajlott.

Az útvonal megegyezett az első túráéval: a Kő-hegyi tisztás előtt a Lajos-forrás és a hűs Vasas-szakadék szolgált a társaság számára pihenőhelyként. Eközben néhány gólya hangszórójából hallgatói körökben népszerű dalok csendültek fel.

Délután egy óra és 8 megtett kilométer után érkezett meg a csapat a Kő-hegyre, a Czibulka János menedékházhoz, és nem telt tétlenül az ott töltött szűk három óra sem. A túrázók a réten álló sátor vagy egy közeli fa árnyékába vonultak a tikkasztó hőség elől, és ott folytatták az ismerkedést. A menedékház étlapjáról a favorit ezúttal a palacsinta volt.

Két óra magasságában Dr. Andor György, a GTK dékánja ragadta magához a szót, aki játékra invitálta a résztvevőket. A kétrészes megmérettetésen főleg szak és nyelv szerint kialakított csapatok versenyeztek. Első körben az immár 387. tanévét kezdő ELTE ismeretéről adhattak számot a hallgatók egy kvíz keretében, majd egy stratégiai számrejtő vetélkedővel fokozódott a hangulat. A győztes csapat tagjai az élményen kívül értékes nyereménnyel – ELTE-s pólókkal – gazdagodtak.

A játékot követően újra útnak indultunk, és négy óra körül rövid időre megcsodálhattuk a közeli Petőfi-kilátót, ahonnan látható Pomáz, Szentendre, a Lupa-tó vagy éppen a Megyeri híd is.

A túrán több gólyánk is megosztotta gondolatait az egyetemmel kapcsolatban. Szőke Bálint (nemzetközi gazdálkodás – angol), Such Roland (nemzetközi gazdálkodás – magyar) és Simon Becse (gazdálkodási és menedzsment), akik nagyon várják már a gólyatábort, ezt mondták honlapunknak:

Balról: Szőke Bálint, Eszenyi Marcell, Juhász Gréti, Such Roland, Simon Becse, Gubacsi Zalán

Miért választottátok az ELTE-t, mi szólt mellette?

Sz.B.: Én nagy potenciált látok a GTK-ban. Számomra sokkal szimpatikusabb volt, mint a Corvinus. Azért is döntöttem így, mert a bátyám is oda járt, és azt mondta, hogy ő a helyemben az ELTE-t választaná.

S.R.: Igazság szerint a szak vonzott, a nemzetközi gazdálkodás. Körbejártam az összes lehetőséget, nemcsak Budapesten, hanem országszerte is, de az ELTE fogott meg. Amikor még voltak jelenléti nyílt napok, elmentem egyre, és az volt az első, amelyen olyan visszajelzést kaptam, amilyet szeretnék kapni egy egyetemmel kapcsolatban. Például nem az a legelső dolog, amit mondanak, hogy jó a büfé.

S.B.: Azért az ELTE-t választottam, mert sok jó barátom is ide jelentkezett. Számomra az volt még hívogató, hogy az ELTE-n a gazdasági képzés sokkal dinamikusabban fejlődik, mint a hagyományos gazdasági egyetemek már-már befásult rendszereiben. A kezdeti bizonytalanság és egy kis utánajárás után nagyon megjött hozzá a kedvem.

Milyen nyelven tervezitek hallgatni a tárgyaitokat?

Sz.B.: Én teljesen angolul szeretném, mert azt látom, hogy miután kikerülök az egyetemről, a munkaerőpiacon egyértelműen angolul kellene hasznosítanom a tudásomat, így remélem, segítségemre lesz, ha mindent eleve így tanulok.

S.R.: Én magyar nyelven kezdem meg a tanulmányaimat, de már az elején szeretném legalább a tárgyak felét angolul hallgatni. Azért nem mertem angol nyelven jelentkezni, mert nem érzem olyan biztosnak az angoltudásom, mint a németet – az előbbit itt szeretném felerősíteni.

S.B.: Én is magyarul szeretnék tanulni az elején, főleg a nehéz tárgyakat. Az angolt is kipróbálnám, de nálam a hangsúly a magyaron lesz.

Hogyan éltétek meg a középiskolában az utolsó éveteket, milyen negatívumokat és pozitívumokat tudnátok említeni?

Sz.B.: A Covid szociálisan és lelkileg is megviselt, de úgy gondolom, hogy a készülésben alapvetően nem hátráltatott, továbbá sok érettségiző spórolhatott időt például a bejárással. Az érettségi utáni időszak nagy megkönnyebbülés számomra, és most már jó előretekinteni.

S.R.: Az első karanténnal ellentétben, amikor másodjára kerültünk haza, az teljesen kibillentett a lelki egyensúlyomból. Különösen nehéz volt, hogy folyamatosan a számítógép előtt kellett ülnöm, és emellett dolgoznom is. Viszont az összes fontos tárgyamra 100%-ban tudtam fókuszálni. Engem a Covid-időszak megtanított arra, hogy hogyan osszam be az időmet, és hogyan legyek online is szociálisabb.

S.B.: Végtelenül élveztem a karantént, a napi 2,5-3 óra utazás helyett edzhettem, tanulhattam. Annak nem örülök, hogy elmaradtak a szóbelik, mert az az erősségem, olyan szempontból pedig örültem, hogy egy hónappal hosszabb volt a nyár. Végtére is úgy érzem, hogy így sikeresen fel tudtam készülni az egyetemi időkre, mert sokkal több időm volt önmagamra.

Papp Bettina gazdálkodási és menedzsment szakos hallgatót személyes kapcsolatai is segítették döntése meghozatalában:

Honnan értesültél az egyetemről és arról a képzésről, ahová felvettek?

Dunakeszin jártam gimnáziumba, és együtt szerveztük a gimis gólyatábort Nikivel, aki szintén oda járt, és aki most a HÖK alelnöke. Nagyon sokat mesélt nekem az ELTE-ről, a szakról és a HÖK-ről is, és igazából miatta jöttem ide.

Melyik tárgyat várod, és melyiktől tartasz leginkább?

Lehet, hogy meglepő, de én a pszichológiától tartok, talán az irányvonal miatt. A közösség és egyént és a menedzsment alapismereteket pedig nagyon várom.

Hári Veronika (pénzügy és számvitel), aki második diplomáját a GTK-n szeretné megszerezni, máshogy vélekedik:

Egyértelműen a matektól tartok leginkább, főleg mert körülbelül 3 éve nem tanultam, és akkor sem voltam benne túl jó, de remélem, hogy menni fog. A legjobban a statisztikát várom. Egyrészt hallottam róla rémtörténeteket, viszont szerintem a téma izgalmas, és kihívásnak tűnik.

Mennyiben járult hozzá az angolul tanulás lehetősége a jelentkezésedhez?

Ez eléggé befolyásolta a választásomat, mert az összes többi egyetemen fizetni kellett volna az angol nyelvű oktatásért. Én szabadidőmben is szívesen tanulok nyelveket – most épp a norvéggal foglalkozom, amellett pedig beszélek angolul meg olaszul –, így nagyon örülök, hogy itt ingyen gyakorolhatom az angolt.

Lerner Janka, aki szintén gazdálkodási és menedzsment szakon kezdi meg tanulmányait, a sportéletben is részt kíván vállalni:

Hallottam a BEAC-ról, nagyon sok jó programjuk van. Mindenképp valami csapatsportot szeretnék űzni, hogy több embert megismerjek az ELTE-n belül is, és hogy a többi karról is legyenek ismeretségeim. Egyelőre a röplabda a legszimpatikusabb, de a foci és az úszás is szóba jöhet. Szerintem többet is ki fogok próbálni, és végül azt választom majd, ahol a legjobb a társaság.

A túrán mesterszakos és külsős hallgatók is részt vettek, Seregély Emese (vezetés és szervezés) előbbiek közé tartozik:

Mesterszakosként mi győzött meg, hogy az ELTE-re add be a jelentkezésed?

Úgy gondoltam, hogy az alapszak után mindenképp szükségem lesz egy mesterképzés elvégzésére, mert a Covid miatt is úgy láttam, hogy a helyzetből adódóan kevés lehetőségem van a turizmus-vendéglátás alapdiplomámmal. A jövőben mindenképpen szeretnék vezető pozícióban elhelyezkedni a megfelelő szakmai tapasztalat megszerzése után, és azért választottam első helyen az ELTE-t és a vezetés és szervezés szakot, mert úgy gondolom, hogy a legpiacképesebb diplomát adja, és hogy az ELTE a legjobb lehetőség arra, hogy megtanuljam azokat a vezetői skilleket, amik kellenek egy ilyen magas rangú állás betöltéséhez.

Mik a benyomásaid a mai programok után?

Abszolút tetszett a program, mert még sosem voltam egyetemi keretek között megrendezett túrán. Mivel szeretek túrázni és gyakran is megyek, ezért egyértelmű volt, hogy jövök. A vetélkedő is jól lett összeállítva. Szerintem remek hangulatban telt a nap, pozitív élmény volt, ezért remélem, hogy minél több túrán részt vehetek még.

A kiránduláson szintén jelen lévő Dr. Andor György, az ELTE GTK dékánja így látja a kar helyzetét:

Hogyan értékelné a nemrég lezárult felvételi eljárást?

Az ELTE GTK eddigi legnagyobb felvételi létszámáról van szó, 1800 főről, és egyúttal a legmagasabb ponthatárairól is, alapszakokon általában legalább 410 pont kellett a bejutáshoz. Furcsa felvételi időszak volt, mert nagyon sok olyan hallgatót nem vettünk fel, akiket föl szerettünk volna – ez az alap- és mesterszakokra egyaránt igaz –, ellenben elég sokan más intézményt céloztak meg első helyen és kerültek ide. A magasabb pontszámú hallgatók többsége be szokott jutni az első helyen preferált intézménybe – ez idén különös módon nem így alakult. Összességében arra számítunk, hogy ez a tendencia még tovább folytatódik, azaz a hozzánk jelentkezők száma és felvételi eredménye várhatóan tovább nő 2022-re.

Mit vár az előttünk álló tanévtől?

Olyan értelemben egy izgalmas tanév következik, hogy a pandémia miatt hosszú idő után először fordul elő, hogy nagy tömegben látogatják az ELTE GTK létesítményeit. Új termek és új vizsgaközpont lép be, így leginkább az tölt el minket izgalommal, hogy a jelentős hallgatói tömeget – ami az ELTE GTK-n most már mintegy ötezer diák – hogyan tudjuk majd professzionálisan kezelni. Az oktatás minősége miatt nem aggódunk – ez hagyományosan stabil és magas színvonalú –, inkább az oktatásszervezés sikeressége foglalkoztat bennünket.

A GTK-s csapat délután öt óra után ért vissza a gyülekezőpontra, ahol a szervezők megköszönték a fáradt túrázók kitartását, majd ki-ki elindult haza, tele új élményekkel és barátokkal. Következő programunk a gólyatábor lesz, ahol reméljük, minél többetekkel találkozunk majd!

Fotók: Molnár Szintia