A túra reggelén a pomázi HÉV-állomáson szikrázó napsütés, kellemes társaság és igazi kirándulóhangulat fogadta a sorban érkező diákokat és munkatársakat. Rövid eligazítás és az első elfogyasztott szendvicsek után negyed tíz magasságában el is indult a csapat a mintegy 8 kilométer hússzú útvonalon a Kő-hegyi Czibulka János menedékházig. Többek számára a túrázás öröme mellett motiváló erő lehetett még, hogy a vendégházban tejfölös-kakukkfüves kolbászleves és palacsinta várta az addigra kellemesen elfáradó kirándulókat.

Az útvonal azonban nem csupán a társaság és a célállomás, de az utat szegélyező látnivalók miatt is élményszámba ment. Az első frissítő pont a Bölcső-hegy oldalában fakadó, bővizű Lajos-forrás volt. Nevét báró Podmaniczky Lajosról kapta, de a legenda szerint Nagy Lajos király kedvenc helyei közé is tartozott. GTI-s csapatunk sem volt ezzel másképp, a csendes kis hegyoldali tisztáson egy kacsacsalád társaságában ülhettünk le pihenni, feltöltődni és hideg forrásvízzel megtölteni palackjainkat. A rövid pihenő alatt az addig ismerkedő diákok átlendültek sztorizgatásba, élménymesélésbe az elmúlt tanév tapasztalatairól, illetve arról, ki hogyan élte meg a kényszerű elszigeteltséget és mit vár a jövőtől.

Rövid sétát követően a következő látványos állomás a Vasas-szakadék volt, ahol az egyre szűkülő sziklahasadék falai közt megrekedő hűvös levegő újfent revitalizálólag hatott a cél felé haladókra. Hasonló élményben lehetett részük a régi időkben a csepeli vasgyár gyakran erre kiránduló dolgozóinak is, akik nevét a hely őrzi. A szakadék végén található a 12 méter mély, 2. számú barlang bejárata, amelyet a szűk hely miatt libasorban, egymást váltva lehetett megtekinteni.

A vendégházhoz érve kezdetét vehette a megérdemelt pihenés. Legtöbbeknek első útja a büféhez vezetett, ahol kikérték az előre megrendelt kolbászleveseket és palacsintákat, de népszerű termék volt a jégkrém is. Több kirándulócsoport töltötte meg a tisztást, azonban akadt hely bőven az árnyas fák alatt, ahol csoportokban ülve folytatódhatott a beszélgetés a hallgatók között. 

Harangozó Balázs, intézetünk elsőéves nemzetközi gazdálkodás szakos hallgatója a GTI honlapján, később pedig a Facebook-oldalán látta a felhívást az eseményre. A mögöttünk álló tanév sajátosságaiból kifolyólag kevés embert ismert eddig az egyetemről. Ritkán kirándul, azonban az motiválta, hogy a túra remek lehetőség lesz ismerkedni és a találkozni a szaktársakkal. Szabadidejében zongorázik és nyelveket tanul – jelenleg éppen japánul – hogyha pedig aktív pihenésről van szó, akkor a későbbiekben is szívesen kirándulna a Pilisben a GTI-vel. Azok számára, akik részt vennének a következő kari túrán azt üzeni: „Jöjjenek minél többen, abszolút megéri, és nagyon jó a hangulat”.

Gedeon Zsanett Gerda második tanévén van túl pénzügy és számvitel szakon. A körtúráról a Facebookon, illetve barátnője által értesült. A karanténidőszak bezártságát követően szeretett volna új emberekkel megismerkedni, emellett kirándulni is szeret. Mivel az esemény mindkettőre lehetőséget kínált, pont tökéletes volt számára. Barátaival ritkán jár az erdőbe, de egy Rám-szakadék környékére szervezett túrán örömmel részt venne. Zsanett tanácsa a következő Kő-hegyi kalandra érkezőknek, hogy nagy meleg esetén fagyassza le mindenki előre a vizét, legyen náluk kullancsriasztó és fagyi (főleg, ha ő is jön). Mindezek mellett: „Legyetek kipihentek, érezzétek jól magatokat, hozzátok a jókedvet és a rugalmasságot!”

Mészáros Mónika másodéves pénzügy és számvitel szakos hallgatónk szintén a Facebookon hallott a kirándulásról. A koronavírus miatt elmaradó gólyatábor és gólyabál miatt kevés embert ismert személyesen az egyetemről, szeretett volna többekkel összebarátkozni. Túrázni nagyon ritkán szokott, szabadidejében párjával és barátaival a Normafánál szeret kikapcsolódni, ahova az egyetemmel is szívesen kilátogatna. Emellett kedvelt nyári programja a strandolás, libegőzés és lazítás a Deák téren.

A diákok mellett lelkes dolgozók is részt vettek az alkalmon. Kádár Csabáné a GTI Tanulmányi Hivatalán belül a kereskedelem és marketing, valamint a nemzetközi gazdálkodás szakok hallgatói ügyeit intézi. Az eseményről a kollégáitól, illetve a Facebookon értesült. Mivel nagyon szereti a természetet, és szeret kirándulni a családjával, számára nem volt kérdés, hogy jöjjön-e. Tavaszkezdettől szeptemberig, amikor az időjárás engedi, hétvégéi jelentős részét túrázással tölti. Sokat jár a Bakonyba és a Pilisbe. Kedvelt helye a Dunakanyar – ezen belül a Prédikálószék és a Vadálló-kövek környéke –, amelyet a túracsapatnak is szívesen megmutatna egy őszi kirándulás keretein belül, amikor gyönyörűek a fák és a kilátás a kilátóból. Szabadidejében sokat kerékpározik és olvas, könyvmoly típusú embernek tartja magát, emellett nagyon családcentrikus. Kérdésünkre, hogy mit tanácsolna a következő túra résztvevőinek, azt válaszolta: „Jöjjenek el minél többen, mert nagyon klassz”.

Lehetőségünk volt beszélgetni Fortuna Zoltánnal, a GTI Gazdasági Hivatalának vezetőjével, aki maga is gyakorlott túrázó, és akitől az esemény ötlete származott. Megtudtuk, hogy a Kő-hegyi körtúra hagyományteremtő céllal jött létre, első sorban azért, hogy a túrakedvelő diákok, munkatársak közösen űzhessék hobbijukat, illetve hogy a COVID-járvány alatt meglazult oktatói és hallgatói kapcsolatok újjáépítésének színteréül szolgáljon. A helyszín kiválasztásánál fontos szempont volt a jó megközelíthetőség, a sok szép látnivaló, valamint a turistaház szolgáltatásai. Az esemény a tervek szerint minden évben megrendezésre kerülne, sőt az érdeklődők számára további Budapest környéki helyszínekkel bővülne a repertoár. Ezek az alkalmak kéthavonta kerülnének meghirdetésre, igény szerint könnyebb vagy nehezebb terepen. Aki kedvet kapna részt venni a Kő-hegyi körtúrán, annak rögtön július 29-én, a felvételi ponthatárok kihirdetése után lesz is erre lehetősége. A programra minden gólyát és túrázni szerető felsőbb évest szeretettel várnak.

A pihenés után a pomázi HÉV-megállóba vezetett utunk, azonban a visszaút is tartogatott még látnivalót. A menedékháztól pár percnyi sétára az út zárásaként a Petőfi-pihenőnél volt lehetőségünk gyönyörködni a festői panorámában. A pihenőterasznál kihelyezett kőtábla szerint „Itt pihent meg Petőfi Sándor 1845. szeptember 23-án”, amikor a történet szerint gyalogszerrel tartott Esztergomba barátaival. Választásuk nem lehetett véletlen, ugyanis a lassan vonuló bárányfelhők alatt elterülő Szentendre és Pomáz látványa nemcsak fotókhoz, de versekhez is ihletet adhat az erre látogatóknak.

Az eseményről tartalmas kari túraként és közösségépítő élményként egyaránt beszélhetünk. Előbbiről a fényképek tanúskodnak, utóbbiról pedig a tény, hogy a résztvevők még a hazafelé vezető úton csoportot alakítottak a Facebook Messenger felületén, ahol további programokat szerveztek, hogy folytatódhasson az ismerkedés és a közös élmények átélése a túrán szerzett egyetemi barátokkal.