„Együtt” a HÖK tagjai 12. – szociális alelnök
Nagy Anna Dorottya csapatában eredetileg pályázatokért felelős referensként kezdted a munkát. Hogyan váltál végül szociális alelnökké?
A HÖK-ön belül mindig is tervem volt az előrelépés, csak még abban nem voltam biztos, hogy ez mikor fog megtörténni. A pályázatokért felelős referensi pozícióm alatt Nagy Enikő szociális alelnökkel dolgoztam együtt, aki fél év után a munkahelye miatt sajnos nem tudta tovább vállalni az ezzel járó teendőket. Mai napig nagyon hálás vagyok Enikő és Dorka bizalmáért, hogy rám gondoltak, mint a szociális alelnöki pozíció következő betöltője.
Az elnöki programtervben azt írod, hogy mások segítése mindig is fontos volt számodra. Honnan jön esetedben ez a beleérző képesség?
Idősebb tesóként szerintem mindenkiben van egy ösztön, hogy a kistesóin segítsen. Mivel nagy családban nőttünk fel, ez a felelősségvállalás és segíteni akarás szerintem különösen magas szinten alakult ki. Fontos szerepe lehetett még annak, hogy farmon éltem, így rengetegszer foglalkoztam állatokkal: kecskét fejtem, vagy éppen tojásokat gyűjtöttem össze. Ezek miatt kiskoromtól kezdve életem része volt a másokkal való törődés, és mai napig próbálok kiemelt figyelmet fordítani rá.
Nagy felelősség rejlik ebben a feladatkörben, hiszen sok hallgató számára egy-egy ösztöndíj nagy segítséget jelenthet tanulmányaik folytatásához. Hogyan birkózol meg ezekkel a teendőkkel?
Bevallom, először kicsit megijesztett, hogy mennyire fontos a feladatköröm, és mekkora hatással van a hallgatók életére. De pontosan ez az indok szerettette meg velem később ezt a munkát. Nagyon jó érzés, hogy mennyi hallgató számít rám és a bizottság munkájára, és mekkora segítség nekik egy-egy segítő e-mail vagy üzenet. Szeretném kiemelni a fantasztikus bírálói csapatot is, akik nélkül lehetetlen lett volna egy szociális támogatási időszakot véghez vinni!
Mit gondolsz, mennyire ismerik a GTK-s hallgatók az elérhető ösztöndíjlehetőségeket? Milyen kérdésekkel kereshetnek fel téged?
Reményeim szerint egyre jobb tájékoztatásokat kapnak a hallgatók a lehetséges támogatásokról. Kiemelt hangsúlyt fektetünk erre, rendszeresen posztolunk róla a közösségi média felületeinken, illetve idén végre a gólyatáborban is tájékoztatást adtunk erről egy előadás keretei között.
Felkeresések szempontjából bármilyen kérdést nagyon szívesen várok. Legyen szó a pályázati felhívás értelmezéséről vagy egy speciális helyzetről, ígérem, mindenre próbálunk megoldást keresni.
Interjúsorozatunkban minden szereplő feltehet egy kérdést a sorban utána következő munkatársától. Tőled Gombos Máté külügyi alelnök ezt kérdezi: Amennyiben a szociális alelnök életéről könyvet írna, mi lenne a címe és a műfaja? Kérlek, válaszolj, és fogalmazz meg Te is egy kérdést Vida Mátyás rendezvényekért felelős alelnök részére!
Sok gondolkozás után arra jutottam, hogy a címe „Az üveghegyen túl”, a műfaja pedig kisregény lenne. Főleg azért gondolom ezt helyén illőnek, mivel szerintem sokan nem is tudják, hogy mennyi mindent rejt ez a pozíció, mert csak az „üveghegyet” veszik észre. Beletartozik még az is, hogy a pozíció legmegterhelőbb része mindig a szemeszter eleje, a szociális pályázások időszaka, így ez egyfajta hegyet szimbolizál számomra. Utána azonban kényelmesebben menedzselhetők a teendők, és több idő jut például jótékonysági eseményekkel foglalkozni.
Matyitól pedig azt kérdezném, hogy mi az a rendezvény, amit – ha nem lennének korlátok – a legszívesseben megrendezne, és miért?
Fotók: Horváth Péter