„Együtt” a HÖK tagjai 10. – tudományos referens

2024.12.10.
„Együtt” a HÖK tagjai 10. – tudományos referens
Az egyetemista lét és a tudomány kéz a kézben jár, hiszen minden, diplomát szerezni kívánó hallgatónak legalább a szakdolgozatát meg kell tudnia írni. Aki pedig többet is vállalna, annak számos egyéb lehetőség áll rendelkezésre. Kérdés esetén pedig Tőrös Róbert Zénó áll rendelkezésre a HÖK képviseletében.

Most zajlanak a küldöttgyűlési jelentkezések, elsőévesként pedig Te is így kerültél kapcsolatba a HÖK-kel. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

Gimnáziumi éveim alatt aktívan részt vettem a diákéletben. Egy évig tevékenykedtem egy budapesti gimnázium diákönkormányzatának elnökeként, majd érettségi végéig vezető pozíciót töltöttem be. Az egyetem megkezdésekor az első meghatározó élményem a gólyatábor volt, ahol számos új kapcsolatot építettem ki friss hallgatótársaimmal. Már ekkor elhatároztam, hogy a következő évben én is részt szeretnék venni a gólyatábor megszervezésében. Az első néhány hónapban már aktívan foglalkoztam a hallgatók érdekeivel, ezért csatlakoztam a küldöttgyűléshez, és izgatottan vártam az első ülést.

Szerinted miért van szükség arra, hogy a hallgatók megismerhessék a tudományos világot?

A hallgatók számára ez számos előnnyel jár, hiszen fejleszti a kritikus gondolkodási képességeiket, megtanulják értékelni az információkat, releváns kérdéseket feltenni és megalapozott következtetéseket levonni. Ez a képesség az akadémiai életben és a mindennapi döntéshozatalban is hasznos. Egy tudományos kutatás során a hallgatók megtanulják, hogyan oldjanak meg komplex problémákat, ami elengedhetetlen a jövőbeli karrierjük során. A tudományos világ megismerése ösztönzi az innovációt és a kreativitást, új ötleteket és megoldásokat fejleszthetnek ki, amelyek hozzájárulhatnak a társadalom fejlődéséhez.
A tudományos ismeretek szélesítik a látókörüket, segítenek jobban megérteni a világ működését. Az itt szerzett tapasztalatok új karrierlehetőségeket nyithatnak meg, és versenyképesebbé tehetik őket a munkaerőpiacon. Végül, a tudományos világ megismerése hozzájárul a személyes fejlődésükhöz is, megtanulják, hogyan dolgozzanak együtt másokkal, hatékonyan kommunikáljanak, és kezeljék a kudarcokat és sikereket. Összességében gazdagítja tudásukat, fejleszti képességeiket, és felkészíti őket a jövő kihívásaira. Ez utóbbi a legfontosabb a hallgatók számára.

November elején lezajlott a kari Tudományos Diákköri Konferencia. Mit gondolsz, mit tud nyújtani a TDK a hallgatóknak?

A TDK magas szintű szakmai tudásról tesz tanúbizonyságot. Azok, akik belevágnak egy ilyen munkába, lehetőséget kapnak arra, hogy mélyrehatóbban megismerjék az általuk választott témakört. A TDK sok szempontból hasonlít egy szakdolgozathoz. Az idei hallgatók, akiket meghallgathattunk, gyakran említették, hogy egy hobbijuk vagy érdeklődési körük szolgált alapul a kutatásukhoz. Ez a személyes érdeklődés motiválta őket a mélyebb szakmai elmélyülésre, és tekinthetjük ezt az elismerést karrierjük egyik mérföldkövének is.

Interjúsorozatunkban minden szereplő feltehet egy kérdést a sorban utána következő munkatársától. Tőled Oldoványi Adél tanulmányi alelnök ezt kérdeziMi a legszebb emléked, amit a HÖK-től kaptál? Kérlek, válaszolj, és fogalmazz meg Te is egy kérdést Gombos Máté külügyi alelnök részére!

Ez eddig a legnehezebb kérdés, ezért több élményt is szeretnék megosztani. Az első meghatározó élményem a gólyatábor volt, ahol gólyaként vettem részt. Később, amikor már tagja voltam a szervezetnek, egy délután Ulmann Ákos, az előző tanulmányi alelnök hívott fel azzal a javaslattal, hogy vállaljam el a tudományos referensi pozíciót. Habozás nélkül igent mondtam, és másnap már együtt beszéltük meg az előttem álló feladatokat.
Munkám során a legkedvesebb, folytonos élményem a hallgatók segítése. Számtalan kérdéssel fordulnak hozzám, különösen a félévek elején. Ezeknek a hallgatóknak nemcsak én, hanem maga a szervezet is készséggel segít, és mindig örülünk egy-egy kedves köszönetnek.

Mátétól pedig azt kérdezném, hogy mi motiválja őt a következő időszakra?

Fotók: Horváth Péter