Andor György lett az ELTE GTK dékánja

– Az ELTE Gazdálkodástudományi Intézetére (GTI) a legtöbben eddig is karként tekintettek. Mennyiben mérföldkő a karrá alakulás?

2017 nyarán, amikor a GTI megalakult, hallgatónk még nem volt, munkatársunk is csak egyetlen, éppen én, és szakunk is csak két „örökölt”. Ez így nem lehetett kar az ELTE-n, inkább csak egyfajta „karkezdemény”. Egy évre rá ősszel azért már 600 hallgatónk, 50 oktatónk és 8 szakunk volt, ami érdemi „tömeg” volt. Mára a 10 szakunk többsége piacvezető, a kb. 5.000 hallgatónkat mintegy 100 fős oktatói és oktatásszervezői gárda szolgálja ki. Felállt a Doktori Iskolánk, ezzel belépett a harmadik képzési szint is. Tudomásom szerint a hazai felsőoktatás történetében ilyen ütemű kari növekedés még soha nem volt. Furcsa egy kicsit, de az ELTE GTK megalakulása pillanatában mindjárt az ország egyik legnagyobb kara.

– A gazdaságtudományi képzési területen hová pozícionálható az ELTE GTK?

Az első kettőbe. Alapképzéseknél a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) mögötti másodikok vagyunk, a mesterképzések terén pedig mi vezetünk. Ez a két szereplő jelenleg kiemelkedik a mezőnyből. Alapszakra a BCE és az ELTE is ezer körüli évfolyamot vesz fel, és mindkét intézmény kizárólag 400 pont feletti jelentkezőket, azonban a BCE némileg többet és magasabb pontszámokkal. A mesterképzéseknél viszont a felvettek és az első helyes jelentkezők száma szerint is egyértelmű az ELTE első helye. Itt a BCE a második.
Meg kell említenem, hogy az alapszakoknál mindkettőnknél sokkal nagyobb a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) éves felvételi volumene, kétezer fő feletti, azonban csak 280-300-as felvételi ponthatárok mellett, ami a felvételi számokat is más megvilágításba helyezi. Mesterképzése is kicsi. Ezért említem harmadikként őket. Külön kiemelkedők a vidéki tudományegyetemek színvonalas gazdasági képzései is: Debrecen, Szeged és Pécs. A további mintegy 25 gazdasági képzőhely csak ezután következik.

– Hogy volt lehetséges az ELTE ilyen gyors és átütő fejlődése a gazdasági képzések terén?

Sajátos története van ennek, ami 2015-2016 környékére nyúlik vissza. Alighanem két, eleinte egymástól teljesen független szálról indult: a BME akkori erői nem szerettek volna egy erős gazdasági képzési oldalt, míg az ELTE akkori vezetői éppen ennek a megerősítését célozták. A két történet ekkoriban még nem ért össze, a felek semmit sem tudtak a másik szándékairól. Aztán 2016-2017-ben volt egy egyéves, konfliktusoktól sem mentes szakasz, amelyet azóta is szinte mindenki másként értelmez, magyaráz. Azt hiszem, hogy egyes részleteit magam sem ismerem azok teljességében. Úgy mondanám, hogy akkoriban a BME taszító és az ELTE szívó hatásai együttesen rántottak át minket – nagyjából 50 főt – az ELTE-re, a GTI-re. Mindkét hatás kellett ehhez, de az előbbi egyértelműen erőteljesebb volt.

– Mi lehetett az oka ennek?

Az ELTE törekvései racionálisak voltak: a legnagyobb képzési terület a gazdasági, amely akkoriban alig jelent meg a legnagyobb hazai egyetemen. Hiányzott ez innen, már csak azért is, mert a gazdasági képzések összes határterületi tudományágában vezető az ELTE.
Szeretném azt hinni, hogy a másik egyetemen is volt racionális háttere a történteknek. Gyökeresen eltérő egyetemkoncepciók lebegtek intézményen belül: mi egy színesebb universitast szerettünk volna, mások meg egy profiltisztább műszaki egyetemet. Azt azért ne felejtsük el, hogy 2016-ban országosan a legnagyobbat fejlődő kar, egyetemen belül is már majdnem a legnagyobb, az a BME GTK volt, amelynek az akkori vezetését lényegében a mai ELTE GTK vezetése adta. Eljövetelünkkel ennek vége is szakadt, maradt egy alapvetően a mérnökképzést kiszolgálni hivatott, visszafogott kar. Az ELTE pedig nyert egy progresszív, tehetséges és sikeres oktatói-vezetői gárdát, akik itt a korábbi sikereinket messze túlszárnyalva végül egy összehasonlíthatatlanul erősebb gazdasági kart építettek fel az ELTE-n.
A történet legszebb, legkülönlegesebb része, hogy a legnehezebb időkben is mindvégig együtt maradt és összetartott a csapat.

– Jobb, hogy így alakult?

Az ELTE-nek mindenképpen, ma már létszámban és hallgatói kiválóságban is sokat hozzáteszünk az országos vezető pozíciójához. Jó a hazai felsőoktatásnak is: meggyőződésem, hogy a BCE–ELTE versengésnek köszönhetően soha nem volt ilyen széleskörűen színvonalas a hazai gazdasági oktatás. Talán a BME-nek is jót tett, hogy visszább léphetett a „műszaki egyetemi” múltjához, ennek is megvan a maga logikája. Nézzék el azonban nekem, aki rektorhelyettesként majd dékánként sem egy ilyen BME-t szerettem volna, hogy azt mondjam: szerintem ;egy sokkal jobb, erősebb, korszerűbb egyetem évszázados esélyét taszították el akkor. Mindenesetre, ha legalább annyival jobb lett ott a műszaki képzés, mint amennyivel gyengébb a gazdasági, akkor ők sem jöttek ki ebből rosszul. Ma már nem igazán vagyunk versenytársak, úgyhogy sok kollégámmal együtt őszintén drukkolunk annak, hogy akkor legalább egy valóban egyre erősebb műszaki egyetem épüljön ott, amire minden esélyük meg is van persze.

– Visszatérve az ELTE GTK-ra, hogyan tovább, mik a következő célok?

Induló helyzetünk remek, Ormos Mihály leköszönő igazgató, praktikusan az eddigi „dékán”, nagyon erős pozícióba hozta fel a csapatot. Szerintem az oktatás szervezettségét, színvonalát, technikai hátterét tekintve vezető helyen vagyunk. ;Ugyanakkor, mint ahogy a hirtelen megnőtt kamasznak, még bele kell erősödnünk a méreteinkbe. Ezzel kapcsolatosan rengeteg dolgunk van a háttérben, szervezetépítés, létesítményeink bővítése, a hallgatói közösség erősítése – hogy csak hármat említsek.
Az alapszakjaink iránti érdeklődés még biztos növekedni fog, vannak még tartalékaink, így már most megkezdtük az erre való felkészülést. A mesterképzéseken a kiszolgálás lesz még színvonalasabb, újabb innovációink jönnek, és egyre erősebb lesz a doktori képzésünk is.
Végül van hosszabb távú koncepciónk is: szeretnénk a legjobb tudományegyetemi beágyazottságú gazdasági képzőhelyet kialakítani. Azaz a szakegyetemek mellett egy új elitkategóriát bevezetni, ahol a gazdasági képzés kiegészítő területeit, a pszichológiát, az informatikát, a matematikát, a társadalomtudományokat stb. az adott szakterület legrangosabb képviselői oktatják. Ezzel együtt széles látókörű, sokoldalú, kreatív közgazdászokat nevelni.

Úgy tűnhet, hogy eddigi sikereinknek számos kulcsmozzanata volt, pedig valójában csak egy: a minden erőpróbát kiálló, különleges csapategységünk, ami kétségkívül a sajátos sorsközösségből is fakad. Ez nem veszhet el, és ennek a lendülete még bizonyosan messzire visz minket. Azt hiszem, hogy ez a belső összetartás és elhivatottság kívülről is érződik, ezért szeretnek és támogatnak minket, drukkolnak nekünk oly’ sokan, a korábbi keményebb időkben éppúgy, mint manapság. De jó lenne mindezt megőrizni!