„A kézilabda ritmusára mindig szükségem lesz”

– Először is mesélj a kezdetekről! Hány éves voltál, amikor részt vettél az első edzéseden? Hogyan indult a kézilabda-karriered?

Hatévesen kezdtem, amikor felvettek az általános iskolába, és a szüleim beírattak a szivacskézilabdás foglalkozásokra. Miután az első edzőm elment a suliból, egy nagyon kedves tanárnő vette át a helyét, aki sok versenyre elvitt minket, aminek köszönhetően el tudtam sajátítani, hogy hogyan kell csapatban játszani. Voltak nekem is sikerélményeim, amikor már az idősebbekkel léptem pályára, ekkor rengeteg tapasztalatot szereztem, amiket később kamatoztatni tudtam. Nem is fordult meg soha a fejemben, hogy abbahagyjam, hiszen egy olyan ritmust és rendszert ad az életemnek, amire mindig szükségem lesz. Azért jó, hogy sportolok, mert ezáltal nem kell azon gondolkodnom, hogy mikor és hogyan menjek el a konditerembe, mert van erre egy fix időpont. Ráadásul sokat jelent az is, hogy a csapattársaimmal lehetek, akikkel jobb teljesítményre biztatjuk egymást.

– Mik voltak azok a szempontok, amelyek miatt az ELTE GTK-ra esett a választásod? Mik a hosszú távú céljaid a pénzügy és számvitel alapszak elvégzésével?

Nagyon sokáig nem tudtam, hogy milyen szakon szeretném folytatni a tanulmányaimat, ezért úgy gondoltam, hogy – mivel a szüleim is közgazdászok – nem lehet rossz megoldás a gazdaságtudományok irányába továbbtanulni. Tudom, hogy sokan, akik ezt a szakirányt választják, más egyetemekben is gondolkodnak a pályaválasztásukkor. Számomra viszont nem volt kérdés, hogy az ELTE GTK-t jelöljem meg első helyen, hiszen szerettem volna magamnak kiválasztani, hogy mely tantárgyakat veszem fel angolul és melyeket magyarul. Voltam az Educatión is, ahol nagyon kedvesek voltak a kar képviselői. A várható ponthatárokat nem tartottam elérhetetlennek, így több esélyt láttam arra, hogy bekerüljek. Amikor a nyílt napon voltam, nagyon megtetszett az egyetem épülete, ami egy újabb meggyőző érv volt a döntésem mellett. Konkrét jövőképem még nincs, de hasonló szakmában tudom elképzelni magam, mint a szüleim, ezzel együtt nyitott vagyok más lehetőségekre is. Szeretném több helyen is próbára tenni a képességeimet, hogy tudjam mi az, ami igazán tetszik. Egyelőre a diploma a célom, és majd azután derül ki, hogy milyen lehetőségeim lesznek, ahol kamatoztathatom a tudásomat.

– Hogyan értékelnéd az ELTE GTK-n eltöltött első két félévedet? Sikerült megajánlott jegyeket szerezned?

Úgy gondolom, hogy az első két félévem jól sikerült, nehezebbre számítottam. Szerencsére minden tantárgyamból megajánlott jegyet kaptam, így nem kellett vizsgáznom. Nagyon tetszik, hogy amennyiben félév közben szinte folyamatosan tanulok a zárthelyikre, akkor tulajdonképpen egy szabad vizsgaidőszakot kapok ajándékba. Számomra az is egy rendszert adott, hogy minden héten voltak számonkérések, és nem egyszerre kellett nagy mennyiségű tananyagot megtanulnom. 

– Mit gondolsz, van-e összefüggés a sport és a közgazdász tanulmányok között?

Ha van tapasztalatod egy sportban, nagyobb rálátásod lehet, hogy mik azok a döntések, amelyek hasznosak lehetnek a klub számára. Például, amikor később vezetői pozícióba kerülsz egy sportegyesületnél, a képzésnek köszönhetően jobban tudod kezelni a csapat pénzügyeit vagy a tervei megvalósítását.

– A mérkőzéseken melyik pozíciót foglalod el a pályán? Mi a csapatjátékban betöltött feladatod?

Én irányítót és bal átlövőt szoktam játszani. Az irányító az, aki koordinálja az egész csapatot, és átlátja a játék menetét, az ellenfél védekezését, és ő jelöli ki a támadás során a csapattagoknak a megvalósítandó figurát, kombinációt. Az átlövő inkább a feladat végrehajtásában kap szerepet, kiemelt célja, hogy veszélyes legyen az ellenfél kapujától távolabb eső zónákból, és területet nyisson a többi játékosnak. Általában az edző dönti el, hogy mikor melyik pozícióban van rám szükség, bár én bal átlövőként magabiztosabbnak érzem magam.

– Mi motivált abban, hogy pályázatot nyújts be az ELTE sportösztöndíjáért?

A tavalyi sportösztöndíjasok között volt az a barátnőm, akit már a győri középiskolában is ismertem, valamint egy klubnál is játszottunk, ezért sokat tudtam beszélgetni vele az ösztöndíjról. Mindig elmondta, hogy ez mennyire nagyszerű feladat, és milyen sok embert lehet általa megismerni, miközben biztonságérzetet ad számomra, hogy azzal foglalkozhatok, amit már a gimnáziumban is odaáig voltam. Tudtam, hogy úgyis segíteni fognak, ha valami nem sikerül. Imádom a kézilabdát, és ki szerettem volna próbálni, hogy milyen így szervezni, ezért a sportösztöndíjat egy jó lehetőségnek találtam.

– Milyen terveket vázoltál fel a sportösztöndíjas pályázatodban, és hogyan szeretnéd ezeket megvalósítani? Mennyiben fog segítségedre lenni a BEAC az edzések megszervezésében?

Céljaim közé tartozik az edzések hatékony lebonyolítása, a bajnokságban való indulás, valamint a megfelelő minőségű és mennyiségű felszerelés biztosítása, hogy kiváló körülmények között tudjunk edzeni. A BEAC-tól a kezdetektől fogva rengeteget segítséget kaptam, amire szükségem is volt, mert kicsit el voltam veszve, hiszen nem ismertem a budapesti csarnokokat és pályákat sem, ráadásul még új edzőt is szerződtetni kellett a szakosztálynak. A BEAC munkatársai közül többen is hasznos információkkal láttak el az egész folyamat során, és ez nagyszerű volt, hiszen nem egyedül kellett keresgéljek, hanem megfogták a kezem és támogattak benne. Könnyedén lehetett velük kommunikálni, hamar válaszoltak, ezért sokkal egyszerűbb volt minden. Ahhoz képest, hogy június-július környékén még eléggé tanácstalan voltam, augusztus végére minden probléma megoldódott, lett termünk és edzőnk is, így akadály nélkül elindulhat az új szezon! 

– Miért és kiknek ajánlanád a kézilabda kipróbálását? Mit üzensz a hallgatóknak, akik a BEAC-nál szeretnének sportolni?

Azt üzenném nekik, hogy bátran jelentkezzenek hozzánk kézilabdázni, mert mindenkit sok szeretettel várunk, legyen kezdő vagy profi játékos. A csapat nagyon támogató, szívesen segítenek a beilleszkedésben, akármilyen képességekkel is rendelkezik valaki. Azért járunk edzésre, mert szeretünk együtt sportolni, és ez szerintem a BEAC valamennyi szakosztályára igaz. Ide olyanok járnak, akik szeretik a sportot, így bárki megtalálhatja nálunk a helyét!

Fotók: Bernáth Gergely