XXXV. OTDK 3. helyezett – interjú

– Alapszakos hallgatóként különösen nagy érdem elnyerni egy országos felsőoktatási verseny dobogós helyezését. Mik a terveid a jövőre nézve? 

SzZ: Valóban nagyon nagy öröm volt számomra, amikor a záróülés közvetítésén hallottam, ahogy kimondják a nevemet. De itt rögtön szeretném a konzulensemet, Pádár Katalin tanárnőt kiemelni, akinek a támogatása és szakmai segítsége lényegesen hozzásegített az eredményhez. A kutatással továbbra is fogok foglalkozni, már néhány tervünk is van a bővítésére, például mélyinterjúk vagy a szakirodalom mélyítése formájában. A dolgozat és a jövőbeni kutatások is sokat segítenek, mivel a művészetmenedzsment területén szeretnék elhelyezkedni, ebből fakadóan a saját szakmámat kutathatom.

– Ahogyan az a dolgozatod címéből is kiderül – „Essential skills and competencies of arts managers in the 21st century: Results of a survey and a comprehensive literature review” –, idegen nyelven írtad. Miért esett a választásod az angolra? Miben okozott ez könnyebbséget, nehézséget?

SzZ: Több okunk is volt rá, amiért az angol nyelv használata mellett döntöttünk Pádár tanárnővel. Az egyik az volt, hogy a művészetmenedzsment területéről még nem áll rendelkezésre olyan széles körű magyar nyelvű irodalom, hogy abból releváns kutatást lehetett volna készíteni. Angol forrásokat kezdtem el kutatni, amelyből már sokkal több – internetes adatbázisokban is fellelhető – publikációt találtam. Ezeket magyarra visszafordítani nem tartottuk célszerűnek, így maradt a dolgozat nyelve is angol. Maga az idegen nyelven való írás nem esett nehezemre (de hozzáteszem, nem hibátlan a nyelvhasználatom), azonban ez annak is köszönhető, hogy IB (International Baccalaureate) rendszerben érettségiztem. Az OTDK szabályai szerint a kutatást magyarul kell előadni, a prezentáció elkészítésénél jött elő bennem némi zavarodottság a nyelvváltás miatt, de ezen is hamar túllendültem. 

– Dolgozatodban a művészeti menedzserek tulajdonságait és kompetenciáit vizsgáltad. Van valami személyes kapcsolatod a művészettel?

SzZ: Igen, én is művészeti menedzserként szeretnék dolgozni, hogy konkrét legyek, az operamenedzsment területén. Szüleimnek köszönhetően már egészen kicsi koromtól kezdve rendszeresen nézhettem színházi előadásokat és koncerteket, majd idővel nemcsak maga a darab, hanem annak háttérmunkálatai is elkezdtek érdekelni. Egyfajta hobbiként az éneklés és a kulturális újságírás is kísér már több éve. Másik mentoromnak, Bordás Mária operaénekes és menedzsernek köszönhetően pedig több művészeti program lebonyolításában is részt vehetek. Továbbá szervezés alatt áll a saját projektünk is, amit két barátnőmmel viszünk, és amely az ELTE és a Zeneakadémia diákjai együttes közreműködésében valósul majd meg.

– Hosszas felkészülés és kutatómunka előzi meg a megmérettetést, mégsem lesz minden projektmunkából vagy szakdolgozatból díjazott alkotás. Mitől lesz egy dolgozat sikeres az OTDK-n?

PK: Valójában „definíció szerint” sem lehet minden projektmunkából díjazott alkotás, hiszen nem egy megírt projektfeladatból vagy szakdolgozatból lesz TDK-munka. A TDK-részvétel a képzés elvárásain felül végezett munka, amelyből, ha az időzítés megengedi – érdemi átdolgozás, kiegészítés mellett –, később még lehet valamilyen kötelező feladat alapja. Éppen ezért van értéke még akár a munkáltatók szemében is egy-egy ilyen konferencia-részvételnek – a hallgató szorgalmáról és sok egyébről tesz tanúbizonyságot.

Ahhoz, hogy kiemelkedő és mások által is annak értékelt dolgozat születhessen, több összetevő szerencsés együttállására van szükség. Kell egy aktuális, jól kutatható téma, elkötelezettség a dolgozat írója részéről, és – tapasztalataim szerint – némi szerencse is. Nem mindegy például, hogy a többi dolgozat milyen, de akár a konzulens személye is sokat számíthat. Zoé dolgozata esetében is ott volt egyrészt a rengeteg befektetett munka a részéről, másrészt szerencsére a „csillagok is jól álltak”.

– Ön is túl van számos TDK-n, így bőségesen rendelkezik tapasztalattal a korábbi évekből. Mennyiben segítette ez a fajta rutin a közös munkát? 

PK: Igen, magam is részt vettem két OTDK-n is, és ez a személyes tapasztalat már csak azért is jól jön, mert pontosan tudom, mekkora vállalás egy ilyen dolgozatot elkészíteni, illetve mivel jár és hogy néz ki maga a folyamat – a téma meghatározásától egészen a prezentáción várható kérdésekre való felkészülésig. A korábban TDK-t író hallgatóimmal való közös munka pedig lehetővé teszi, hogy ezekből a tapasztalatokból is merítve még inkább az adott helyzetre szabva tudjam támogatni a velem dolgozó hallgatók kutatását. Őszintén remélem, hogy ezt ők is így érezték.

– Milyen eszközökkel lehet motiválni arra a hallgatókat, hogy merjenek kutatást végezni idegen nyelven is?

PK: Ez egy nehéz kérdés, és talán furcsának fog tűnni a válaszom, hogy azt, aki magától nem akar, nem vállal ilyesmit, nem is szabad külső eszközökkel rábírni. Mint már említettem, egy jó dolgozatot megírni önmagában is kihívás (elsősorban az egyéb, a képzéssel járó kikerülhetetlen kötelezettségek miatt), amin a nyelvi problémák nyilván nem könnyítenek. Ha azonban valaki teljesen komfortosan ír-olvas angolul, akkor rengeteg előnye számazhat az idegen nyelvű munkából. Egyrészt intenzív szakmainyelv-gyakorlás, másrészt a legfrissebb szakirodalmi források leginkább angolul érhetőek el, azzal pedig sok időt, energiát lehet spórolni, ha sem a feldolgozáskor, sem a tanulságok leírásakor nem kell a fordítással bajlódni. Eddig egyetlen TDK-zó hallgató sem bánta meg ezt a döntését, aki nálam ilyenre vállalkozott. Tehát azt, akiben felmerül az ötlet, hogy angolul írná, csak biztatni tudom, hogy hajrá, vállalja be!

Fotó: Lazar Anilla