X,Y,Z: generációk a munkaerőpiacon

Milyen lényeges változásokon ment itthon keresztül ez a terület az elmúlt évtizedekben, években Magyarországon? Lezajlott a közelmúltban egy jelentős generációváltás.

Generációváltás volt, van és lesz is. Ugyanazok a konfliktusok jelentenek problémát. Azonban a mostani, tehát az Y és a Z generáció tagjai a társadalmi, demográfiai hatás következtében nagyobb kihívást jelentenek a szervezetek számára, mert teljesen más a munkahelyhez, a karrierhez fűződő viszonyuk, mint az elődeiknek volt.

A X és az Y generáció tagjai közt sokkal nagyobb a különbség, mint a korábbiak közt.

Ez pedig két alapvető okra vezethető vissza. Az első, hogy jelentősen kevesebben vannak, egyfajta hiányhelyzet alakult ki, ami visszavezethető a születések csökkenésére és az elvándorlásra is. Több százezer ember hiányzik az egyszerű pótláshoz, hiszen lélekszámban az egyik legnagyobb generációt váltják a munkaerőpiacon. A második ok pedig részben probléma, hogy sokkal magasabban képzettek, ezért más attitűddel lépnek a munka világába: a korosztály 30-35 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezik, és aki nem is, az is többet tud elődeinél a világról, ami köszönhető a technológiai fejlődésnek, az internetnek, valamint az utazásoknak, a világlátottságnak és a globalizációnak.

Melyek a legszembeötlőbb különbségek a Y generáció munkavállalóival kapcsolatban?

Ők komoly elvárásokat támasztanak a munkahelyekkel szemben. Az alázat, mint olyan, nem ugyanabban a formában létezik, az idősebbek feltétlen tiszteletére sem lehet ugyanúgy számítani, a türelem sem az erősségük. Pályaelképzeléssel és erős önbizalommal, értékítélettel rendelkeznek, amely nem feltétlenül megalapozott. Viszont nem „sodratják” magukat, elvárásokat támasztanak a környezettel, a munkahelyi klímával szemben, nagyobb hangsúlyt fektetnek az időbeosztásra, munka és magánélet egyensúlyára. Elvárják, hogy szabadabb légkört nyújtson számukra a munkahely, elődeikhez képest.

Lehetetlen átgondolatlanul jól összehangolni több generáció munkáját.

Ma már 4-4,5 év átlagosan az egy munkahelyen töltött idő, míg korábban alapvető volt a munkahelyhez való hűség: minél tovább voltál egy munkahelyen, annál értékesebbnek tartottak, annál hasznosabbnak tűntél a társadalom számára. Az volt az általános értékképzet, hogy ez szolgálja a közös felemelkedést, az individualizmust pedig egyszerűen nem díjazta a társadalom. Teljesen más gazdasági-társadalmi helyzetben nőttek fel, és így sokkal radikálisabb ez a váltás az X és az Y között. Az igazán jó vezetők úgy menedzselik a velük élő generációk együttélését, hogy valamennyi generáció a saját erősségére építhessen, kiegészítve a többieket, ezzel a szervezeti és egyéni elkötelezettséget maximalizálhatják.