„Szeretem a maximumot kihozni a feladataimból”

Kraszovszkaja Zlata | 2021.08.30.
„Szeretem a maximumot kihozni a feladataimból”
Vincze Norbert Dániel 21 éves, 2019-ben kezdett az ELTE-n, kereskedelem és marketing szakon. Nagyon szeret egyetemre járni, és idén a sportösztöndíjasok táborát erősíti. Életét a vízilabda iránti szenvedélye egészíti ki, és elmondása szerint amióta az eszét tudja, uszodába jár. Vízilabdás családból származik, így a hagyományokat követve ő is elkezdett vízilabdázni, jelenleg is aktív játékos. Szabad idejét – ami a tanulás és a sport mellett néha előfordul – a párjával tölti, olvas és videójátékozik.

– Kezdjük először az egyetemmel. Milyen út vezetett téged az ELTE GTK-ra? 

Az élet több területe is az érdeklődési körömbe esett, és sokáig nem tudtam eldönteni merre is induljak el. Volt olyan időszak, amikor a Csillagok között c. filmen felbuzdulva fizikus szerettem volna lenni, de néhány hét fizika fakt után rájöttem, hogy talán ez mégsem az én utam. Tulajdonképpen az utolsó pillanatban hoztam döntést a továbbtanulás tekintetében, és végül a kereskedelem és marketingre esett a választásom, mivel időközben elkezdtem kreatív szövegeket írni, és igazán testhezállónak éreztem a feladatot. Miután feltérképeztem az egyetemek listáját, az ELTE GTK volt a befutó.

– Elnyerte a tetszésedet az ELTE GTK kereskedelem és marketing szakja?

Igen, nagyon! Gyakran előfordul velem, hogy több minden érdekel egy időben, ezért szemezgettem a pénzügy és számvitel szakkal is. Sajnálatos módon éreztem, hogy nem férne bele az időmbe a többi elfoglaltság mellett, ezért elvetettem annak az ötletét, hogy abba is belevágjak. Végül nem bántam meg, hogy a kereskedelem és marketing mellett döntöttem, mert izgalmasnak és érdekesnek érzem az itt elsajátított tudást. Minden félév előtt érdeklődve várom a tantárgyak listáját, amelyekkel új információk rengetegéhez jutok hozzá. 

– Térjünk át a sport világára. Mióta űződ a vízilabdát?

A víz iránti szeretetem életem kezdetétől meghatározó volt. Már 1 éves koromban babaúszásra vitt édesapukám, 4 évesen kezdtem el igazán úszni. Hat évig volt az életem része ez a tevékenység, de a „faltól-falig táv” számomra elég unalmas, és a családi hagyományokból kiindulva előre meg volt írva a sorsom. Ebből kifolyólag „tettem egy lépést oldalra”, és máris a vízilabda világában találtam magam, és immáron 11 éve űzöm. Nem bántam meg a váltást, mivel nagyon szeretem, és nálam kenterbe veri az úszást. A Budapesti Honvédban nevelkedtem, azután Cegléden folytattam az OB1B-ben. A következő szezonban már a Budapest Bajnokságon fogok szerepelni az ASI csapatában. Ezt egészíti ki a BEAC-ban vállalt szerepem.

– Milyen pozíciót töltesz be általában a csapatban?

Alapvetően szinte minden pozícióban játszottam már életem során, de ami a legközelebb áll a szívemhez, az a bal oldal, a „kapásoldal”. Számomra a kreatív támadások kialakítása és a góllövés az, ami jelentős szerepet játszik, ott érzem igazán jól magam. Emellett feltalálom magam védőként és „rossz” kézen is.

– Ebben a félévben elnyerted a sportösztöndíjat. Milyen terveid vannak ezzel kapcsolatban?

Az első kilátásban lévő terv – mivel hamarosan érkeznek az egyetemre újabb vízilabdások – egy erősebb egyetemi csapat kialakítása, akik a MEFOB-on egy jobb helyezésért harcolnának, mivel már az idein is éremszerzés volt a cél. Továbbá egy olyan csapat indítása a harmadosztályban (OB II), amelynek 90%-a egyetemistákból áll. Ez a két cél lebeg most a szemünk előtt Várhelyi Zoltánnal, a BEAC vízilabda szakosztályának vezetőjével együtt.

– A vízilabda egy csapatsport, ezért az élet ezen részén a csapatjátékos kifejezés helytálló lehet a jellemzésedre. Ez az élet más területén is előforduló tulajdonság, vagy ott inkább az önállóság, ami előtérbe kerül?

A sportok nagyban segítik a kompetenciák fejlesztését, a szocializálódást, és ha nem vízilabdáznék már több mint 10 éve, talán nem lenne ennyire fejlett bennem a csapatszellem. Szeretem a maximumot kihozni a feladataimból, sokszor előfordul, hogy nem tudom rábízni a dolgokat másokra, mert egyszerűbb és gyorsabb megcsinálni önmagamnak. Ennek ellenére tisztában vagyok vele, hogy nem tudok mindent egyedül megcsinálni, és szükség van a feladatok delegálására, ezért részemről a csapatjátékos kifejezés az élet más területeire is igaz.