Számvitelt – könnyedén

Olyan a számvitel, mint a római jog az Állam- és Jogtudományi Karon: „megelőzi a híre” a tárgyat, és már úgy indulnak neki a hallgatók, hogy ez biztosan gyilkos lesz?

A számvitelen belül a kettős könyvelés az, aminek a logikai rendjét meg kell érteni. Aki érti, annak a továbbiakban megy, mint a karikacsapás, aki elakad, annak viszont valóban sok buktatót rejt a tárgy. Szerencsére mindenkinél előbb-utóbb jön az AHA-élmény, és ha ez bekövetkezik, már azt nem érti, hogy mit nem lehet ezen érteni. Mi nem „gyilkolunk”, hanem segítjük, hogy mindenkit a saját ütemében eljuttassunk a megvilágosodás állapotához.  

Azt gondolhatnánk, hogy a mesék, a meseterápia a gyerekeké, a számvitel már a fiatal felnőttek akadálypályája. Örökifjúak a mesék és mindenkinek szólnak?

Igen, a mese mindenkit képes megszólítani. Előadásaim során korábban is kiaknáztam a történetek és képek egymást erősítő hatását. Tapasztalatból tudom, milyen nehéz felkelteni és megtartani a mai egyetemisták figyelmét egy-egy téma kapcsán, és nagy ajándéknak tartom, hogy rátaláltam a tudásközvetítéshez a mesék kimeríthetetlen gazdag forrásanyagára.

A jó mesélők történetmesélési transzba juttatják a hallgatóságukat,

ami azt jelenti, hogy mind a bal, mind a jobb agyfélteke éber, és a figyelem végtelen hosszú időn keresztül fenntartható. Öröm látni, amikor többszáz hallgató lélegzet-visszafojtva, csillogó szemmel hallgatja a mesét, és mivel az elméleti anyagot nagyon sokszor ráépítem az aznapi mesére, könnyebb az érdeklődést az előadás végéig fenntartani.

Ön szerint mindent meg lehet tanítani mesés formában? 

Igen. A mesékről tudni kell, hogy nincs olyan élethelyzet, probléma, amire ne lenne éppen ahhoz illő történet. Nekem is meglepő volt, hogy amikor egy-egy könyvfejezeten dolgoztam, hogyan került mindig látókörömbe az oda illő mese. A számvitel könyvemben főszerepet kapott Tücsök és Hangya Aiszóposz meséiből, persze új élethelyzetekben, gazdasági szituációkban. Bevallom, hozzám Tücsök áll közelebb. No, nem azért, mert sportot űz mások átveréséből, és még könyvelni sem tud, sőt egyáltalán nem tiszteli a törvényeket, konvenciókat, rendre felrúgja a játékszabályokat!

Sokkal inkább az tetszik, ahogy meglátja a lehetőségeket, és kihozza belőlük a legtöbbet.

Nem szorong, nem aggályoskodik. Kétségkívül tisztességtelen, ahogy becsap és kihasznál másokat, megszegi a törvényi előírásokat. Vegyük azonban figyelembe azt is, hogy szabályaink jó részéről épp ebben az átmeneti korszakban bizonyosodik be tarthatatlanságuk, meg kellene haladnunk őket ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, a tudástársadalom által diktált új igényeknek megfelelően. Ehhez úttörőkre van szükség, meg egy jó adag bátorságra is, márpedig Tücsök nem ijed meg a saját árnyékától…