„Remélem, az óráimon mindenki talál egy kis mágiát”
Doktori disszertációjában a bizalom és a szervezeti siker kapcsolatáról értekezett. Hogyan talált rá erre a területre, mi fogta meg benne?
Mindig is a menedzsment területe vonzott, és tanulmányaim során fokozatosan mélyültem el különböző aspektusaiban. Alapképzésem során az álláshirdetések világát kutattam, majd a mesterképzés alatt a toborzás és kiválasztás folyamatait vizsgáltam. Doktori témám választásában és szakmai fejlődésemben (alap- és mesterképzésen is) meghatározó szerepe volt témavezetőmnek, prof. dr. habil. Bencsik Andreának, akinek iránymutatásai és támogatása nélkül nem biztos, hogy rátaláltam volna erre az izgalmas kutatási területre – ezért örökké hálás leszek neki.
A bizalom és a szervezeti siker kapcsolata egy rendkívül izgalmas és sokrétű terület, amely mélyebb megértést igényel, mint amit elsőre gondolnánk. Nekem különösen az tetszett meg, hogy a bizalom, bár látszólag egy megfoghatatlan, érzelmi alapú jelenség, valójában kézzelfogható következményekkel bír egy szervezet életében. Azt kutatni, hogy egy ilyen szubjektív tényező miként képes objektív teljesítménymutatókra hatni, rendkívül inspiráló volt. Az emberek többsége a szervezeti sikert pénzügyi eredményekkel, piaci részesedéssel vagy növekedési mutatókkal méri, holott ezek mögött alapvetően emberi tényezők állnak. A bizalom nem csupán egy „jó, ha van” tényező, mert ha a munkavállalók bíznak a vezetőikben, egymásban és nem utolsó sorban a szervezetben, az nemcsak az elégedettségüket és elkötelezettségüket növeli, hanem hatékonyabbá, innovatívabbá és ellenállóbbá is teszi a szervezetet.
Mi volt a legizgalmasabb felfedezés, amivel a kutatása során találkozott?
A kutatásom egyik legizgalmasabb felfedezése az volt, hogy míg a személytelen bizalom, mint például a szervezetek fenntarthatósága, a fair play, az operatív tényezők, a technológiai megbízhatóság erőteljesebb hatást gyakorolt az elégedettségre, addig a vezetőkbe vetett bizalom elsősorban az elköteleződés mértékét befolyásolta. Ez különösen meglepő volt számomra, mivel eredetileg az ellenkező összefüggést feltételeztem, hogy a személyes bizalom inkább az elégedettséget növeli, míg a személytelen bizalom az elköteleződés kialakulásában játszik nagyobb szerepet. Az eredmények arra utalnak, hogy az egyének elégedettsége elsősorban a kiszámíthatósághoz és a strukturális biztonsághoz kötődik, míg az elköteleződés erősebben kapcsolódik az interperszonális viszonyokhoz és az érzelmi kötődéshez.
Miért volt fontos az Ön számára, hogy doktori fokozatot szerezzen?
A doktori fokozat megszerzése több szempontból is meghatározó volt számomra. Egyrészt lehetőséget adott arra, hogy mélyrehatóan foglalkozzak egy általam fontosnak tartott kutatási területtel, tudományos alapossággal elemezzek összetett jelenségeket, és új, releváns ismeretekkel járuljak hozzá a szakmai diskurzushoz. Másfelől kiemelten fontosnak tartom a komfortzónán túli tapasztalatszerzést, amely hozzájárul a személyes és szakmai fejlődéshez. Esetemben ez a kihívás egy új országban és városban való helytállást jelentette, hiszen felvidékiként Magyarországon folytattam tanulmányaimat. Az ismerős környezetből való kilépés, a családtól és barátoktól való távolság révén nemcsak önállóságomat erősítettem, hanem alkalmazkodóképességemet és kitartásomat is fejlesztettem, amely végső soron meghatározó szerepet játszott szakmai és tudományos előmenetelemben.
Ön a 2024/2025-ös tanévtől erősíti a GTK oktatói csapatát. Hogy tetszik Önnek az eddigi munka? Milyen órák keretében találkozhatnak Önnel a hallgatók?
Amikor valaki megkérdezi tőlem, milyen az ELTE GTK, az első szó, ami eszembe jut, az a varázslatos.Olyan érzés, mint amikor először láttam az első Harry Potter filmet sok évvel ezelőtt: tátott szájjal, csillogó szemekkel, teljes áhítattal. Azóta persze eltelt néhány év, de az ELTE is éppúgy magával ragad, mint annak idején a varázsvilág. Eddig menedzsmentet oktattam, és a következő félévben emberi erőforrás menedzsment kurzusokon találkozhatnak velem a hallgatók. Remélem, hogy az óráimon mindenki talál majd egy kis mágiát. Még ha varázspálcát nem is tudok osztogatni, a tudás hatalmával igyekszem kárpótolni őket, meg persze pár plusz ponttal.
Mit csinál, amikor éppen nem oktat? Hogyan tölti a szabadidejét?
Amikor éppen nem oktatok, akkor nagy eséllyel azon töröm a fejem, hogyan tehetném még érdekesebbé a következő óráimat, az agyam szinte soha nem áll le. Szabadidőmben a leglelkesebb és legőszintébb „közönségemmel” töltöm az időt, a kutyámmal, aki mindig gondoskodik róla, hogy ne feledkezzek meg a mozgás fontosságáról (és arról sem, hogy a labdadobálás egy komoly stratégiai játék). Emellett mindig találok időt az olvasásra, legyen szó szakirodalomról vagy kikapcsolódásról. Folyamatosan gyakorlom az időmenedzsmentet, hogy megtaláljam az egyensúlyt a magánéletem, illetve az új és izgalmas szakmai kihívások között – néha sikerrel, néha pedig azzal a felismeréssel, hogy a nap továbbra is csak 24 órából áll, pedig igazán lehetne már legalább 30.
Végül, de nem utolsó sorban: Mit üzen az ELTE GTK hallgatóinak, akik kacérkodnak a doktori képzés gondolatával?
Először is gratulálok, ez már fél siker! A másik fele pedig az, hogy tudjátok: a PhD egy olyan kaland, ahol a kíváncsiságotok lesz a legjobb barátotok, a kitartásotok a legnagyobb fegyveretek, és néha egy csésze (vagy három) erős kávé az egyetlen mentőövetek. Engem mindig is a menedzsment világa vonzott, és lépésről lépésre mélyültem el benne, amit eredetileg teljesen másképp képzeltem el, mint ahogy a kutatásom igazolta. Szóval készüljetek fel, hogy a doktori képzés nemcsak kérdéseket tesz fel nektek, hanem időnként a saját válaszaitokat is megcáfolja. Emellett garantálom, hogy a komfortzónátokat elhagyjátok, de épp ettől lesz igazán izgalmas. Szóval, ha úgy érzitek, van bennetek egy megválaszolatlan kutatási kérdés, amit nem hagyhattok annyiban, ha szeretitek az intellektuális kihívásokat, és ha nem riadtok vissza attól, hogy néha úgy érzitek magatokat, mint egy detektív egy végtelen rejtély közepén, akkor ugorjatok bele! Nem lesz könnyű, de annál inkább megéri.
Fotók: Végh Bence