Pétervári Kinga: A jogi szabályozás társadalmi kockázatai
Ez a könyv a kockázatértékelésről, a kockázatelemzésről és a kockázatkezelésről szól üzleti jogi szempontból. Ennek megfelelően öt különböző típusú kockázatot tárgyal, amelyekkel az üzleti jognak manapság meg kell küzdenie. E kihívások egy része meglehetősen új (pl. a mesterséges intelligencia), néhány meglehetősen régi (pl. a korlátozott felelősség jogintézménye), de mindegyik komoly társadalmi kihívásokat jelent, illetve olyan kihívásokat, amelyek megoldását nem lehet lokálisan kezelni.
E kockázatok globális jellegűek, és valójában függetlenek az állam lététől is. A jog azonban – ahogyan eddig ismerjük – lokális és partikuláris, teljes mértékben az állam lététől függ. Ezekkel a problémákkal ezért csakis interdiszciplináris módszerekkel lehet megbirkózni. A régi kihívások, illetve az új változások okozta kockázatok továbbá végérvényesen univerzálisak, nem csak globálisak. Szemben a jogi kérdésekkel, amelyek minden fejlemény ellenére továbbra is helyhez kötöttek, csak partikuláris megoldást nyújthatnak. Ez a felfogás nem azt állítja, hogy a jog nem képes a változások kezelésére. A mondás csak annyi, hogy a jog, a jogszabály mindig esetspecifikus: valaki nyer a bíróságon, ezért a másik veszít; valaki nyer a választáson, ezért a többiek veszítenek. Az aktuális (üzleti) vita látnivalóan eldől akár a bíróság, akár a felek közötti egyezség által, de a problémát magát lehet, hogy még csak nem is érintenék. Egyes problémák univerzálisak, mások globálisak, de egyiket sem lehet kezelni a helyileg meghatározott jogszabályokkal. Az univerzális problémák nem feltétlenül globálisak: mint pl. az életkörülmények, életszínvonal kapcsán a lakhatáshoz való jog, vagy az, hogy a legtöbb ember városokban él. Ezek a kérdések manapság interdiszciplináris megközelítést igényelnek.
A jog értelemszerűen az államiság területéhez és létéhez tartozik, így a jog hatékonyságát, lehetőségeit és eszközeit ez a viszony határozza meg. Nincs törvény az állam nélkül, és az állam sajátos természete határozza meg a tényleges jogot és annak végrehajtását.
A könyvben vizsgált jelenség maga a „kockázat”, illetve annak értékelése, elemzése és kezelése alkalmasint a jog eszköztárán túl. E kockázatokat nem lehet helyben kezelni, hiszen a vállalkozások (cégek, vállalatok) azonnal elhagynák azt az országot, ahol a törvény által elrendelt korlátozások miatt fenyegetve éreznék magukat. Persze, ez is egy komplex kérdés, hogy milyen üzletre milyen fenyegetettség mit jelent (ld. az ún. pénzmosási irányelveket vagy a környezetvédelmi – mondjuk a – reciklálással foglalkozó szabályokat). A vállalkozások a szabad mozgás okán különösen könnyen költözhetnek legálisan a szabadkereskedelmi övezetekben vagy kivált az egységes piacon az EU-ban. Az uniós jog valóságos kincsesbányája az efféle problémáknak: egyfelől a potya utazásnak és a fórum shoppingnak, ugyanakkor másfelől a szigorúbb esetleg a hatékonyabb szabályok vonzásának.
A környezeti problémákat, a korlátolt felelősséget vagy a munkavállalói jogokat nem lehet egyszerűen adózással vagy sajátos partikuláris törvényekkel kezelni, hiszen adott esetben meglehet, hogy a piaci szereplők (cégek, vállalkozók, államok) nem működnek együtt, nem tartják be a megállapodásokat, és mást sújt a költség, a teher, mint aki az együttműködésből prosperál.
A jognak – jogelméleti szempontból – veleszületett kettős természete van. Felfogható akár normaként, akár eljárásként. Ha a jogot normaszerepében értelmezzük, akkor annak parancsoló eleme a végrehajthatóság. Így e tekintetben a jog hatékony működéséhez elengedhetetlen a végső hatalom, az állam ereje például a bírósági határozat végrehajtására. Ha azonban a jogot eljárásnak, a dolgok működtetésének eszközének, módszerének tekintjük, akkor a jog eme koncepciójának a végrehajthatóság nem előfeltétele. Az adott jog hatálya alá tartozó terület résztvevői, szereplői együttműködhetnek egymással, megállapodhatnak a követendő feltételekben. Nincs szükség az államra. A bírósághoz fordulás helyett a felek vállalhatják, hogy inkább a szabad piacon veszik meg a szolgáltatásokat. Például a közegészségügy helyett a dönthet úgy, hogy a magánszektorban fizeti meg az egészségügyi szolgáltatást – ahogy sok állampolgár teszi, hogy elkerülje a várólisták vagy hiányok kialakulását az állami egészségügyi ellátórendszerben Magyarországon.
Ez a fajta preater iuram eszköz jó kiindulópont lehet a kockázatkezeléshez is. Ennek igazságossága más kérdés, itt csak kockázattelepítésről és -kezelésről beszélünk. De nyilván a legfontosabb kérdés az, hogy a kockázatok, és nem csak a ritkán előfordulók, rendkívül magasak lehetnek, a károk pedig elsöprőek.
Márpedig amikor ezek a kockázatok felmerülnek, nem számít, kinek van igaza és kinek nincs. A jog előtt álló ilyen kihívásokat öt különböző kockázattípuson keresztül mutatja be ez a könyv.
(Pétervári, Kinga (2021):
Social Risks of Current Regulations. (L'Harmattan, Paris)
Pétervári, Kinga (2021):
A jogi szabályozás társadalmi kockázatai. (L'Harmattan, Parizs)