„Nem kell hozzá zseninek lenni” – TDK InfoEst az ELTE GTK-n

Az esemény második felében két hallgató – Ullmann Ákos, Kovalik Dorka – osztotta meg saját TDK-tapasztalatait, Márton Barnabás pedig A Navratil Ákos Szakkollégium kereteiben elérhető lehetőségekről, és a szervezésükben megvalósuló TDK-workshopról beszélt. A tájékoztató, amelynek megszervezését a HÖK tudományos referensének, Dudás Ádámnak köszönhetjük, nemcsak információkat adott, hanem lelkesítést is: emberi hangon, gyakorlati példákon keresztül bontotta le a TDK körüli misztikumot, és hozta közelebb a tudományos gondolkodás világát minden érdeklődőhöz.

„A TDK nem ördögtől való, hanem lehetőség” – mondta Bedzsula Bálint, az április 30-i kari TDK-tájékoztató első megszólalója, és ezzel meg is adta az est alaphangját. A rendezvény célja az volt, hogy lebontsa a Tudományos Diákköri Konferenciát övező félelmeket, és közelebb hozza a tudományos pályán gondolkodó hallgatókat egy lehetséges első lépéshez: a saját kutatás elindításához.

Bedzsula tanár úr személyes történettel kezdett: egykor ő is csak ült egy ilyen infóest hátsó sorában, érdeklődve, bizonytalanul. Ma már a kar egyik meghatározó oktatója és a TDK-ügyek felelőse. Mint fogalmazott: „TDK-dolgozattal indult a karrierem – és két szempillantás múlva már a katedrán álltam.” Ez a személyes hitelesség végig jellemezte előadását: egyszerre volt inspiráló és gyakorlatias.

Az első fontos állítása az volt, hogy a TDK nem a kiválasztott zsenik belügye, hanem minden olyan hallgatóé, aki „kicsit többet akar kihozni magából, mint az átlag”. És bár az ELTE GTK hallgatói már eleve egy erős mezőnyből kerültek ki, a TDK-n való részvétel újabb lépcsőfokot jelent a szakmai kiválóság útján: „Aki TDK-zik, az a top 1-3-5%-ba kerül. Ez egy válogatott közösség, ahol jó lenni.”

Ezután részletesen kifejtette, miért érdemes belevágni a TDK-ba. Szerinte a részvétel önmagában is „egy kiváló homokozó”, ahol a hallgatók kipróbálhatják magukat: nincs tétje, viszont komoly hozadéka van. Fejlődik az önálló gondolkodás, a problémamegoldás, a strukturált íráskészség és a szakmai kommunikáció. De, ami talán a legfontosabb: a TDK keretein belül kialakul egy olyan mélyebb hallgató–oktató viszony, amely már nem a klasszikus „tanár–diák” hierarchiára épül, hanem partnerségre. „A konzulensed nem a tanárod többé, hanem a gondolkodótársad lesz. Ő nem fog helyetted dolgozni, de kérdezhetsz, vitatkozhatsz vele, és ez óriási tanulás.”

A gyakorlati útmutatás sem maradt el. A tanár úr részletesen ismertette a TDK várható menetrendjét a 2025. őszi konferenciára való jelentkezéshez: már most, tavasszal el kell kezdeni a témakeresést, konzulenssel való egyeztetést, nyáron pedig célszerű az adatgyűjtést és az irodalomelemzést elvégezni. A szeptember végi regisztrációhoz már kész elképzeléssel kell rendelkezni, és október végére a dolgozat is el kell készüljön. „Ez nem egy olyan dolog, amit szeptember közepén kitaláltok, és októberre leadjátok” – figyelmeztetett. Hangsúlyozta: „a legrosszabb stratégia a halogatás”.

A hallgatók számára különösen hasznos lehetett az a rész, ahol összekapcsolta a TDK-t a tanulmányi előrehaladással: a projektfeladat és a szakdolgozat is épülhet a TDK-ban végzett munkára. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a TDK-dolgozatot automatikusan nem lehet projektfeladatként vagy szakdolgozatként elfogadtatni, a tantárgyakhoz kapcsolódó formai és tartalmi követelményekkel való egyeztetésre mindenképpen szükség van. Aki viszont jól menedzseli ezt a folyamatot, időt és energiát spórolhat.

Bedzsula tanár úr végül egy átfogó képet adott arról, mit jelent „sikeresen TDK-zni”: ez egy saját, önálló, miniprojekt, olyan vállalkozás, ahol a hallgató maga felel az időbeosztásért, a minőségért, az irányért. Ebben a konzulens csak segíthet – vinni a munkát magának a hallgatónak kell. A legfőbb tanács a végére maradt: „Legyetek tudatosak, legyetek kíváncsiak – és merjetek kérdezni!” A TDK tehát nem kötelező, de annak, aki elindul ezen az úton, egy különleges kapu nyílik ki: a tudomány, az önállóság, a szakmai kapcsolatok és akár a jövőbeli karrier irányába.

A hallgatói megszólalók két különböző történetet mutattak be arra, hogyan lehet eljutni a TDK-dolgozat elkészítéséig – és azon túl. Ullmann Ákos saját példáján keresztül érzékeltette, hogy a demonstrátori tevékenység és a TDK összekapcsolható. Bedzsula tanár úr mellett dolgozva kezdett bele a tudásmenedzsment és folyamatmenedzsment kapcsolódási pontjainak kutatásába, és ebből lett közös publikációjuk is. „Nem kell pontos címmel odamenni egy oktatóhoz, elég egy irány” – hangsúlyozta. Ő végül két külön témából írt szakdolgozatot és TDK-t, mert „szeret szenvedni”, de ezt sem tartotta túlterhelőnek. Az időmenedzsmentet azonban kulcsfontosságúnak tartotta, ahogy a konzulenssel való kommunikációt is: „Lehet, hogy egy összetett mondattal átlendít a szorongásodon.”

Kovalik Dorka, aki frissen tért vissza a miskolci országos konferenciáról, azt emelte ki, hogy a konkrét vállalati tapasztalatok és az egyetemi tudás összekapcsolása adta kutatásának értelmét. „Egy valódi problémára kerestem választ, és a cég, ahol dolgoztam, tényleg megfontolta a javaslataimat.” Hangsúlyozta, hogy a projektfeladat, a TDK- és a szakdolgozat egy íven is építhető. Ő például már a projektfeladatot is TDK-alapként kezelte. Meglepte, mennyire pozitívan fogadták ezt egy állásinterjún: „Nemcsak rákérdeztek, de értékelték is, hogy ilyesmivel foglalkoztam.” Dorka a közösségi élményt is kiemelte: „A szekció után másfél órát beszélgettünk, senki nem ment haza. Jó volt egy ilyen közeg része lenni.”

Végül mindketten hangsúlyozták: nem baj, ha valaki bizonytalan, vagy nem érzi magát „elég tudományosnak”. A lényeg az elköteleződés, a kíváncsiság és a rugalmasság. Mint Dorka fogalmazott: „Én is ott ültem másfél éve, ahol most ti. Most meg harmadik helyezéssel jöttem haza. Lehet, hogy legközelebb ti meséltek itt.”

Márton Barnabás, a NÁSZ képviseletében arról beszélt, hogyan támogatja a szervezet a TDK-zni vágyó hallgatókat közösségi, szakmai és módszertani szinten. Kiemelte, hogy a NÁSZ célja olyan fórumot biztosítani, ahol a kutatói pályával kacérkodó hallgatók egymást segítve, rendszeres találkozókon, közös gondolkodással tudnak fejlődni. Szó esett arról is, hogy a NÁSZ műhelykurzusai és szakmai rendezvényei témaválasztási segítséget, sőt, gyakorló prezentációs alkalmakat is kínál – ezek mind azt a célt szolgálják, hogy a TDK ne magányos kihívás, hanem inspiráló csapatmunka legyen. Legközelebb május 21-én (szerda) délután – nyitott, nem csak a szakkollégistáknak szóló rendezvényként – lesz egy lesz egy TDK-workshop a szervezésükben. Erről majd a következő hetekben lesz tájékoztatás.

A 2025-ös őszi kari TDK-konferenciára a regisztráció az őszi félévkezdéssel indul, és szeptember végén zárul, a dolgozatokat október végéig kell leadni, maga a konferencia pedig november elején kerül megrendezésre. Minden résztvevő hallgatónknak sok sikert kívánunk!

A rendezvényről készült videófelvételt hallgatóink a Panopto rendszerében itt tekinthetik meg.

Fotók: Ruszthi Csilla