„Néha egy váratlan döntés hozza meg a legnagyobb sikert”

2024.10.28.
„Néha egy váratlan döntés hozza meg a legnagyobb sikert”
Az idei ELTEfeszt előadói között ott volt dr. Fazekas Éva, a Menedzsment és Üzleti Jog Tanszék oktatója is, aki a nemzetközi üzleti életben elérhető karrierlehetőségeket mutatta be. Méghozzá személyes tapasztalatai alapján: egy nagy biztosítótársaság jogászaként hosszabb ideig dolgozott multinacionális környezetben, s ennek részeként több éven át Németországban is. Az ELTE GTK oktatói gárdájához 2022-ben csatlakozott, új fejezetet nyitva ezzel szakmai pályafutásában. 

Egy sikeres nemzetközi karrierről váltott az egyetemi oktatásra. Mi állt a döntése hátterében?

A történetem valóban sokszínű, és talán azért is vagyok szerencsés, mert különböző szakterületeken dolgozhattam. Jogászként végeztem, és az első munkahelyem egy nemzetközi biztosítótársaság magyarországi székhelyén volt. Eleinte inkább hazai ügyeket intéztem, de ahogy egyre több tapasztalatot szereztem, nyitottabbá váltam a nemzetközi projektek iránt. Nem volt könnyű az átmenet, de úgy éreztem, hogy a globális ügyek irányába való elmozdulás óriási lehetőségeket nyitott meg számomra. Először csak kisebb nemzetközi projektekkel foglalkoztam, majd fokozatosan egyre komolyabb feladatokat kaptam. A karrierem egyik legmeghatározóbb lépése akkor történt, amikor pályázhattam a cég központjába, Németországba, egy projektmenedzseri állásra. Nagy kihívás volt, hiszen ez azt jelentette, hogy három évre külföldre kell költöznöm, de úgy éreztem, hogy ez az a lehetőség, amit nem hagyhatok ki. Sikerült megnyernem a pályázatot, és közel három évet töltöttem Németországban. Családi okok miatt tértem végül haza, és ugyancsak ez állt az üzleti szférából az egyetemi világba való átlépésem hátterében is. 

Milyen volt a németországi munka?

Az ottani irodánk hihetetlenül sokszínű volt: tizenhárman dolgoztunk együtt tíz különböző országból, három kontinensről. Ezt a fajta kulturális sokszínűséget imádtam, mert mindenki hozta a saját hátterét, a saját munkakultúráját, és mi egymástól tanulhattunk. Ez hatalmas szakmai és személyes fejlődési lehetőséget adott nekem. Az elején persze nem volt könnyű. Huszonévesen egyedül külföldre menni, ráadásul család és barátok nélkül, mindenképpen kihívás volt. Az első hónapokban kicsit elveszettnek éreztem magam, de szerencsére a nemzetközi környezet és az, hogy minden kollégám hasonló helyzetben volt, megkönnyítette a beilleszkedést. Ez az időszak segített abban is, hogy megtaláljam a saját helyemet a szakmai világban, és rájöjjek arra, hogy a globális üzleti környezetben is képes vagyok helytállni.

Mi volt a munkanyelv? Szükség volt német nyelvtudásra is?

Bár Németországban éltem, és a mindennapi élethez szükség volt némi némettudásra, a munka során kizárólag angolul kommunikáltunk. A kollégáim is mind különböző országokból érkeztek, így az angol volt a közös nyelvünk. Az angoltudásomat még az iskolában kezdtem el fejleszteni, de igazán csak a munkám során mélyült el. Az egyetemi évek alatt is folyamatosan képeztem magam, és amikor elkezdtem dolgozni, egyre több nemzetközi projektben vettem részt, ahol az angol nyelvet nap mint nap használnom kellett. Németországban a cég biztosított számomra egy angoltanárt, aki segített finomítani a szakmai nyelvtudásomat. Ennek köszönhetően egyre magabiztosabbá váltam, és már nemcsak a mindennapi beszélgetésekben, hanem az üzleti tárgyalások során is magabiztosan használtam az angolt.

Mi motiválta abban, hogy visszatérjen Magyarországra?

A hazatérésem mögött elsősorban a családalapítás állt. A férjemmel úgy döntöttünk, hogy Magyarországon szeretnénk felnevelni a gyerekeinket, egy nagy családi környezetben. Számunkra nagyon fontos volt, hogy a gyerekeink nagyszülők, unokatestvérek és rokonok közelében nőjenek fel, hiszen mi is így nőttünk fel, és sokat kaptunk ebből a közösségből. Bár a nemzetközi karrierem nagyon fontos volt számomra, és szerettem volna tovább folytatni, úgy éreztem, hogy ebben az életszakaszban a családom a prioritás.

Hogyan jött a nyitás az egyetemi világ felé?

Az itthoni életem eleinte teljesen a családra koncentrálódott, de egy idő után éreztem, hogy szeretnék valami szellemi kihívást is. Ekkor keresett meg egy volt évfolyamtársam, hogy kezdjünk el PhD-zni. A gyerekek akkor már kicsit nagyobbak voltak, így belefogtam a tudományos munkába. Ez volt az első lépés a tudományos karrierem felé, és később, amikor a legkisebb gyermekem is idősebb lett, elkezdtem tanítani is. Eleinte csak heti néhány órában oktattam külföldi diákokat angolul üzleti jogra, de hamar rájöttem, hogy mennyire szeretek oktatni. Amikor befejeztem a PhD-t, megláttam, hogy az ELTE-n az üzleti jogi tanszékre keresnek oktatót. Éppen azon a napon volt a jelentkezési határidő, amikor megvédtem a doktori disszertációmat, és gondoltam, miért ne próbálnám meg. Beadtam a jelentkezést, és nagy örömömre felvettek. Nagyon boldog voltam, mert így egy olyan karrierlehetőséget kaptam, ami egyszerre engedte meg, hogy a szakmai tudásomat hasznosítsam, miközben a családommal is több időt tölthetek. Ez egy új fejezetet nyitott az életemben, amely tökéletesen illeszkedett a korábbi tapasztalataimhoz, de mégis új kihívásokat hozott.

Nagy óraszámban tanít, angol nyelven is, sok projektes, szakdolgozatos hallgatója van. Mit csinál szívesen, amikor nem dolgozik – mi jelenti az Ön számára a kikapcsolódást?

Elsősorban a néptánc. Már gyerekkorom óta táncolok, és ez nemcsak egy hobbi, hanem egy teljes kikapcsolódási forma. A néptánc segít abban, hogy teljesen más közegbe kerüljek, és kiszakadjak a mindennapokból. Amikor külföldön éltem, ott is sikerült csatlakoznom magyar néptánccsoportokhoz, és ez nemcsak a mozgás miatt volt fontos, hanem azért is, mert segített barátokat szerezni és beilleszkedni egy idegen országban. A mozgás általában is fontos szerepet játszik az életemben. A családommal rendszeresen biciklizünk, túrázunk, és próbáljuk a gyerekeinket is aktív életmódra nevelni. Emellett szoktam futni és jógázni is, mert ezek a mozgásformák segítenek levezetni a feszültséget és feltöltődni. Azt hiszem, hogy mindenkinek meg kell találnia azt a tevékenységet, ami számára a legjobban működik a stressz kezelésében. Akár mozgás, akár egy kreatív hobbi, nagyon fontos, hogy legyen valami, ami segít kiszakadni a mindennapi rutinból.

Előadásában a nemzetközi üzletben elérhető karrierlehetőségekkel foglalkozott. Ön szerint mi a legnagyobb kihívás, amivel a pályakezdő fiatalok ma szembesülhetnek?

A legnagyobb kihívás, amit látok, az az, hogy a fiataloknak egyensúlyt kell találniuk a karrierépítés és a magánélet között. Amikor én a biztosítónál dolgoztam, nagyon szerettem a munkámat, de amikor elérkezett az idő a családalapításra, úgy éreztem, hogy már nem tudom ugyanolyan intenzitással végezni, mint korábban. Ezért döntöttem úgy, hogy váltok, és a tudományos élet felé fordulok. Nem feltétlenül kell mindenkinek így döntenie, hiszen sok nő képes sikeresen egyensúlyozni a család és a karrier között. Az én szememben a siker nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki feljut a ranglétra tetejére. Szerintem sikeres az a karrier, ahol valaki megtalálja a saját útját, és ahol örömmel dolgozik. Az is lehet sikeres, ha valaki nem vezető pozícióban van, hanem egy olyan területen dolgozik, ahol jól érzi magát, és ahol teljesen kiteljesedik. A mai világban hatalmas nyomás nehezedik rájuk, hogy minél gyorsabban és minél magasabbra jussanak a karrierjükben, ugyanakkor a magánéletük sem maradhat háttérben. A gazdasági szférában különösen nagy a verseny, és a nemzetközi munkakörnyezet is egyre gyakoribb, ami még nagyobb elvárásokat támaszt a hallgatók felé. Ezért fontos, hogy megtanulják, hogyan osszák be az idejüket, hogyan priorizálják a feladataikat, és hogy ne akarjanak mindent egyszerre elérni. A türelem és a rugalmasság kulcsfontosságú, és mindig azt tanácsolom nekik, hogy ne féljenek kockázatot vállalni és új dolgokat kipróbálni. 

Sikeres nőként mi lenne a legfontosabb tanács, amit azoknak a lányoknak adna, akik most kezdik el tervezni a karrierjüket az üzleti világban?

Soha ne hagyják abba a tanulást. Az üzleti világ folyamatosan változik, és mindig lesznek új kihívások, amelyekhez alkalmazkodni kell. Az új készségek elsajátítása, a folyamatos önfejlesztés és a rugalmasság elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Lényeges a nyelvtanulás. Szerintem ma már elengedhetetlen, hogy valaki több nyelvet beszéljen. Egy nyelv egyszerűen nem elég. Ha újrakezdeném, még több időt és energiát fektetnék egy második vagy harmadik nyelv elsajátításába. Ezért fontos, hogy egyetemi éveik alatt minél többen éljenek a külföldi tanulmányi lehetőségekkel, hiszen ezek nemcsak szakmai, hanem személyes fejlődést is hozhatnak. Egy külföldi félév vagy egy év nemcsak a nyelvtudásukat fejleszti, hanem segít abban is, hogy nyitottabbá váljanak más kultúrák és munkamódszerek iránt. És talán még egy dolog: ne féljenek új dolgokat kipróbálni és kockázatot vállalni. Sosem tudhatjuk, hogy mi az, ami igazán inspirálni fog minket, és néha egy váratlan döntés hozza meg a legnagyobb sikert.