Marketing az üzleti hálózatban – egy könyv születése
Mi volt az a felismerés vagy élmény, ami elindította Önöket arra, hogy a könyvet megírják? Hogyan kerültek pont négyen egy csapatba?
Mandják Tibor: Nekem már régóta eszemben volt, hogy jó lenne az üzleti kapcsolatok menedzsmentjéről magyar nyelvű könyvet összeállítani, de a végső elhatározáshoz szükség volt ahhoz a szerteágazó gyakorlati, üzleti és felsőoktatási tapasztalatra, amelyet munkatársaimmal közösen az évek során összegyűjtöttünk. Tavaly ősszel kérdeztem meg a kollégákat, hogy volna-e kedvük szerzőként betársulni, hiszen ez túl bonyolult téma egyetlen ember számára. Gergővel azelőtt két évvel ismerkedtem meg a doktori iskolában, Zolit is ekkortájt vontuk be a projektbe, akit a bölcsész végzettsége miatt szerettem volna, hogy vegyen részt benne. Miután összeállt a szinopszis, kiderült, hogy két területhez nagyon jól jönne Mari szakismerete, így néhány héttel később őt is megkérdeztem, lenne-e kedve csatlakozni.
Pázsi Gergő: Azt hiszem, hogy mindenki nevében mondhatom, hogy mi csak kapkodtuk a fejünket, mert Tibor annyi energiával, lelkesedéssel és tapasztalattal vágott bele, hogy nehéz is lett volna nemet mondani. Lehet, hogy mindegyikünk fejében egy ponton megfordult ez a válasz is, dehát egyszerűen esélytelen volt, mert Tibor energiája és tudása annyira húzott minket magával, hogy onnantól kezdve nem volt megállás.
Baróthy Zoltán: Tiborra mindig is jellemző volt ez a végtelen optimizmus, amit most is látunk, és ez átragadt ránk is. Az elején embert próbáló feladatnak tűnt, de utólag kiderült, hogy Tibor nagyon jó érzékkel meglátta mindenkiben a saját erősségét, és azt, hogy mivel tudja hozzátenni a magáét.
Magyar Mária: Mondhatjuk, hogy Tibor személye garancia volt arra, hogy ez egy jó csapatmunka lesz, és szerintem már azt várjuk, hogy mikor csinálunk egy másik projektet együtt.
Prof. Dr. Mandják Tibor
Mi alapján osztották fel a feladatokat, a megírandó részeket? Voltak-e esetleg viták – akár szakmailag, akár a munkafolyamatról?
M. T.: Tulajdonképpen az elején már volt egy világos elképzelésünk a munkamegosztásról: mindenki megírja a saját részét, majd ezeket nagyon pontosan átbeszéljük, végül Zoli „emberi fogyasztásra alkalmassá” teszi a szövegeket, e mentén pedig őrült jó beszélgetéseink kerekedtek! Én kezdtem az elméleti alappal, ezután Gergő pillanatok alatt megírta mind a négy fejezetét, majd Zoli minden egyes oldalt végignézett, és kigyomlálta az összes nyelvi problémát. Többször volt olyan élményem, hogy valójában ekkor értettem meg én is, amit írtam. Persze voltak vitáink is, például a Marinak köszönhető tölgyfametafora körül, melynek jelentésén legalább két alkalommal egy-egy órán keresztül vitatkoztunk.
P. G.: Annyit fűznék hozzá, hogy tényleg sok részletről értekeztünk, de alapvetően nagy egyetértés volt köztünk abban, hogy mit gondolunk az üzleti kapcsolatokról. Amin pedig vitáztunk vagy ötleteltünk, azok igazából már szinte csak apróságok voltak, mert az irány megvolt az elejétől kezdve.
B. Z.: Elég feszített menetrendet kellett tartanunk azzal, hogy mindent elolvastunk és közösen átbeszéltünk, de mivel minden hétre kijelöltünk egy fix délutáni időpontot a találkozóinknak, mindig tudtuk, mikorra kell elkészülnünk, és a munkát így könnyebb volt beilleszteni a heti menetrendbe. Szerintem a munkamódszerünk jól bizonyítja azt, amit a könyvben is írunk, hogy 2x2 nem mindig négy, hanem több, hiszen amikor összeadjuk a tudásunkat, akkor egy sokkal nagyobb összeg jön ki, mintha pusztán az egyéni ismereteinket néznénk.
Baróthy Zoltán
M. M.: Számomra is az volt a legizgalmasabb szakasza a munkának, amikor Zolival kettesben elkezdtük szétcincálni a szövegemet. Ekkor ő tételesen végigment minden kevésbé érthető mondaton. Nagyon sokat tanultam tőle arról, hogy a nehezen felfogható terminológiát miképpen lehet érthetővé tenni írásban, hiszen az teljesen más, mint tanórán szóban, „kézzel-lábbal” elmagyarázni az anyagot. Zoli pedig hihetetlenül szerény, de akkor is ki kell mondani, hogy hatalmas húzóereje volt a csapatunknak!
B. Z. Én meg tőletek tanultam nagyon sokat a tudományos elméletek és a bonyolult összefüggések megértéséről. Emlékszem, Gergővel is nagyon jókat beszélgettünk az ő üzleti gyakorlatából hozott eseteiről, amikor azt válogattuk, hogy melyek kerüljenek majd be a könyvbe. Szóval kölcsönös volt a tanulási élmény.
Tanárnő, milyen érzés volt egyedüli nőként a három úrral együtt dolgozni? Mit jelent az Ön számára ez a könyv, illetve maga a kutatás
M. M.: Ha fogalmazhatok így, engem a fiúk végig a tenyerükön hordoztak, még úgy is, hogy a két kisgyermekem mesenézési szokásaihoz igazították a közös megbeszéléseket (nevet). Emellett számomra mindig is fontos volt, hogy szakmai értelemben működjön a kémia, tehát, ha férfiakkal dolgozom, akkor egymásra egyenrangú partnerként tekintsünk. Amikor Tibor felkért, teljesen biztos voltam benne, hogy olyan embereket hoz össze, akikkel ez működni fog. Ráadásul a doktori disszertációmat éppen befejeztem, és annak a témája nagy átfedésben volt azzal, amit Tibor rám szeretett volna bízni a könyvvel kapcsolatban is. Nekem pedig nagyon-nagyon jól esett, hogy a dolgozatom önálló kutatásként egy könyvben is helyet kaphat.
Dr. Magyar Mária
Még a közös munkához tenném hozzá, az anyaság nekem hatalmas előnyt jelentett, hiszen e többlet miatt jobban be kell tudnom osztani a feladataim, és sokkal célorientáltabb is vagyok. Ez sokszor segített határozottnak lenni akkor, amikor a rendszeres eszmecseréinken eltértünk a tárgytól, és én terelgettem vissza magunkat, hogy biztosan be tudjuk fejezni az aznapra kijelölt feladatot.
Miért fontos, hogy manapság beszéljünk az üzleti hálózatok témájáról? Mi az, amit egy egyetemistának vagy gyakorló szakembernek ismernie kell?
M. T.: Azt gondolom, hogy az üzleti hálózatok és kapcsolatok koncepciójának igazából két fontos, de nagyon egyszerű üzenete van. Az egyik, hogy egyedül nem megy. Tehát, ha nincs partner, akkor nincsen üzlet sem, azaz kölcsönösen függünk egymástól. A piacgazdaság az üzletből épül fel, tehát bármennyire is furcsa, de amiről mi ebben a könyvben beszélünk, az valószínűleg a működő piacgazdaság alapösszefüggései közé tartozik. Az egész könyv alapgondolata az, hogy az üzlet lényegében a kölcsönös értékteremtés interaktív folyamata, ebből megyünk tovább ahhoz, hogy ennek a komplexitása milyen módon jelenhet meg a menedzsment vagy a vezetés során. Erről szól ez a bizonyos tölgyfametafora is.
P.G.: Meg tudom Tibort erősíteni, tudatosítani kell magunkban, hogy nem egyedül veszünk részt az üzleti életben, az eddigi tapasztalatom alapján azonban ez a szemlélet még számos vállalatnál hiányzik. Holott, mint ahogy a magán-, úgy a céges életben is komolyan ápolni kell a kapcsolatainkat.
Pázsi Gergő
B. Z.: Emiatt is tekintem a munkánkat küldetésnek, hiszen összességében véve egy tankönyvről beszélünk, amiből a jövő szakemberei, cégek vezetői, munkatársai tanulnak. És ugye minél hamarabb ismerkednek meg ezzel a szemlélettel kortárs gyakorlati példákon keresztül, annál jobban be tud épülni az ő szemléletükbe is.
Hogyan látják a jövőjét ennek a tudományágnak? Milyen trendek várhatóak a következő években?
M. T.: Én bízom abban, hogy egyre többen jönnek majd rá, hogy fontos tudatosnak lenni az üzleti kapcsolatainkban, és hogy ez nagy előnyünkre válhat menedzserként, vezetőként. Tudományos szempontból pedig azt gondolom, hogy kutatási irányként is tovább él. Félek, hogy a mainstream marketing helyét ez a fajta a gondolkodásmód sosem veszi át teljesen, de bíztató jelekkel találkoztam szerte a világban a gazdasági és politika szférában is, amelyek azt mutatják, hogy egyre többen foglalkoznak a könyvünkben is értelmezett kapcsolati marketinggel.
B. Z.: Egy filozófustól hallottam nem olyan régen, hogy amit most tapasztalunk a Tibor említette két területen, azt válságtünetnek nevezhetjük. A válságok pedig fájdalom árán, de megújulással járnak. Így én is remélem, hogy végül egy konszenzust kereső irányba állunk majd át a kapcsolatokkal való törődésnél is.
M. M.: Két kulcsfogalommal zárnám: kölcsönös függőség és értékteremtés. Mi ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy a két fogalom figyelembe vétele minél több menedzser és vállalati döntéshozó számára természetessé váljon.
A könyv teljes terjedelmében megtalálható a mersz.hu oldalán.
A könyv szerzői és lektora az alábbi videóban mesélnek könyvükről:
Fotó: Végh Bence
Grafika: Üveges Borbála