– Hogyan csöppentél bele a fényképezés világába?

Édesapám már hosszú évek óta fotózik, régebben főleg hobbiként, de most már a munkája részeként is. Így már kiskoromban megszerettem a fotózást. Tíz éves lehettem, amikor megkaptam tőle egy korábbi kis fényképezőgépét, és ugyan kisebb szünetekkel, de azóta is fotózom. Már az általános iskolában is készítettem képeket egy-egy osztálykirándulásról vagy más programról, de ha a családdal elmentünk kirándulni vagy nyaralni, annak történéseit is szívesen megörökítettem. Tizenhat éves koromban aztán megvettem az első tükörreflexes gépemet, amin elkezdtem komolyabban tanulni a fotózás alapjait. Így jutottam el odáig, hogy már a gimnáziumban is számítottak rám nagyobb iskolai rendezvények dokumentálásánál.

– Mi az, ami megfogott a fotózásban?

A jelen pillanatainak a megörökítése, a kreatív lehetőségek, valamint az is, hogy mindig van hova fejlődni, mert nincs olyan, hogy már nem lehet újat tanulni, mindig lehet kísérletezni valamilyen új fotótechnikával.

– Hogy kezdtél a GTI-n fényképezni? 

Ha jól emlékszem, 2018 szeptemberében jött egy levél, hogy a GTI kommunikációs csapata új tagokat keres, többek között fotósokat is. Habár eleinte nem éreztem elég bátorságot jelentkezni, de utána mégis megtettem, és nem is bántam meg. Összeállt ez a kommunikációs csapat, majd az ősz folyamán Verebics János tanár úrtól megtanultuk a sajtó műfaji alapjait. Az első esemény, amin próbamunkaként fotózhattam, az ELTEfeszt volt. Azóta már sok-sok eseményen készítettem képeket, hol az intézetnek, hol a HÖK-nek vagy a GT! Storynak.

– Mi volt az eddigi legemlékezetesebb munkád a ELTE GTI-n?

Szerencsére számos olyan munkám volt, ami szórakozás is volt egyben. A legemlékezetesebb a 2019-es gólyatábor volt, ahol négy napig folyamatosan lőhettem a képeket, hiszen rengeteg fotótéma volt, és sok új embert ismerhettem meg a GTI-n. De ugyancsak emlékezetes volt a GT! Story második számának a címlapfotózása is, amikor is a Bagossy Brothers Companyról készítettem képeket.

– Hogyan kell elképzelni a feladataidat? Gondolom, rengeteg háttérmunkával jár a fotózás.

Általában valamilyen eseményt kell fotózni, ami később megjelenik az Intézet vagy a Hallgatói Önkormányzat valamilyen felületén, de sokszor kell portréképeket is készítenem. Ami a háttérmunkát illeti, igen, tényleg sok-sok feladattal jár a fotózási utómunka. Egy pár órás eseményen készülhet akár több száz kép is, ami után a válogatás, retusálás sokszor több időt igényel, mint maga az esemény, de én ezt is nagyon élvezem.

– Mi a legnagyobb kihívás számodra a fotózásban?

Talán az új képalkotási műfajok elsajátítása, legyen az kísérleti vagy éppen tárgyfotózás. Ezekre a kihívásokra én mindig izgalmas új lehetőségként tekintek.

– Milyen jövőt látsz magad előtt ezen a területen? Vannak esetleg már terveid a szakmában?

Habár jelenlegi terveim szerint az elsődleges foglalkozásom mindenképpen a marketing marad, de úgy tervezem, hogy amellett szabadidőmben a fotózással is szeretnék foglalkozni. Már csak azért is, mert a „képi világ” tudatos alkalmazása a marketingben nagyon jelentős szerepet tölt be. Ezért is kezdtem el 2019-ben a fotógráfus OKJ-képzést, amit – ha minden jól megy, és a járványhelyzet is engedi – januárban fejezhetek be, így első szakmámként tekinthetek majd a fotográfiára.

– Véleményed szerint az eddigi GTI-s tanulmányaid során szerzett tudás miként járult hozzá a szakmai sikereidhez? 

Szerintem a marketing területén megszerzett tudás mindenképpen hasznosítható a fotózás terén is, és persze ez fordítva is így van, elég, ha csak reklám- vagy pr-képekre gondolunk. De marketingesként különböző kreatív anyagok készítésénél vagy válogatásánál is biztosan előnyt jelent a „fotós szem”. A sajtóismeretek kurzus során is számtalan hasznos tudást szereztem, amit majd később hasznosíthatok.

– A kép szereplői mit tudnak hozzá tenni egy-egy munkához? A modell, a kép szereplője tud esetleg előre készülni vagy észben tartani bizonyos praktikákat, amikkel még könnyebben sikerülhet jó fotót készíteni? 

Mindenképpen szükséges egyfajta pozitív hozzáállás a fotóalany részéről, fontos, hogy ne teherként élje meg, hogy a kamera elé kell állnia. Ami a portré- vagy modellfotózást illeti, sokat segít, ha a kép szereplője tudja magáról, hogy milyen pózokban érzi jól és lazán magát, miként tud természetesen viselkedni, valamint ha észrevételeivel segíti a közös munkát. Másképpen mondva, össze kell hangolódnia a fotósnak és a modellnek a legjobb eredmény érdekében. Az eseményfotózás más, ott a fotósnak illik a háttérben maradva dolgoznia, általában nincs lehetősége „instruálni” a szereplőt, azaz legkisebb feltűnést keltve kell a legjobb szögből a legelőnyösebb felvételt készíteni. Eközben még azt is meg kell oldania, hogy arról ne készüljön felvétel, aki azt nem szeretné. Szóval nem könnyű az eseményfotós élete. A portréfotózás viszont remek lehetőség a kreativitás megélésére.

– Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen feltörekvő, szorgalmas és a kihívásoktól sem visszariadó hallgatókkal tudunk együtt dolgozni, mint amilyen te is vagy. Reméljük sok közös munkánk lesz még, és hogy te is éppen annyira izgatottan várod a folytatást, mint mi.

Köszönjük Balázs a beszélgetést, és természetesen a munkádat is.