„Inkább biztos alapokra építkeztem”

Mennyire volt egyértelmű számodra a dolgozatod témájának kiválasztása? Voltak más ötleteid is?

A TDK-dolgozatomnak az addigra már szinte teljesen elkészült szakdolgozatom témáját választottam. Ez meglehetősen kézenfekvő volt: a Projektfeladat I. és II. folyamán mélyebben el tudtam merülni a kutatásban, és a Projektfeladat II. végére a dolgozatomat sok pozitív visszajelzés mellett építő jellegű kritikákkal is illették a bírálók, így volt mire alapozni a TDK-dolgozatot. Emellett a projektfeladatok folyamán bennem is elég egyértelműen megfogalmazódott, hogy milyen irányokba lehet, illetve érdemes kiegészíteni a kutatást, hogy az módszertanilag megalapozottabb, a TDK-környezetbe jobban illő legyen. Teljesen új kutatási kérdésben azért sem gondolkodtam, mert úgy éreztem, van még bőven javítani és feltárni való ebből a területből, aminek elvégzéséhez motivációt is éreztem magamban. A szakirodalom olvasása közben természetesen merültek fel bennem új és érdekes kutatási kérdések, amelyekkel nem kizárt, hogy a jövőben foglalkoznék is, de a TDK-ra valami olyannal szerettem volna készülni, amiről magabiztos háttérismeretekkel rendelkezem, így inkább biztos alapokra építkeztem a kíváncsiságommal szemben.

Hogyan dőlt el, hogy ki lesz a konzulensed? Hogyan gondolsz vissza a Jónás tanár úrral való közös munkára?

A tanár úrral való közös munkám szintén a Projektfeladat I. tárgyig nyúlik vissza. Mikor elkezdtem, nem volt a fejemben konkrét kutatási kérdés, a tanár urat konzulensként elsősorban a matematikai háttere és kiterjedt kutatói tevékenysége miatt választottam, mivel célom volt egy akadémiailag (bizonyos keretek között) helytálló szakdolgozat létrehozása, a matematika és annak különböző alkalmazásai pedig nagyon régóta érdekelnek. Nem csalódtam: ő ajánlotta a dolgozatom bázisát képező módszertani elemeket, és segített ezekre konkrét kutatást építeni, így amikor a TDK-részvételen gondolkodtam, nem is volt kérdés, hogy őt keresem meg. A közös munkánkat végig nagyon gördülékenynek éltem meg; a tanár úr által ajánlott téma és szakirodalmak jól illeszkedtek az érdeklődési körömbe, kérdéseimre mindig gyorsan és részletekbe menően reagált, a kritikái építették a dolgozatomat, és a mögöttük érződő szakértelem mindig megnyugtatott, hogy jó irányba haladok. A tanár úr által biztosított szakirodalmak, illetve a saját publikációi a kutatásomon kívül is érdekes olvasmánynak bizonyultak, megérte velük időt tölteni, és általában azt gondolom, hogy a vele való közös munkám a dolgozaton kívül is nagyban épített engem.

Kristóf (bal oldal, szél) az Eötvös collegistaként társai körében az NFÖ átadó ünnepségen.​​​​​​

Hányszor volt szükség elpróbálni a prezentációt ahhoz, hogy élesben is jól sikerüljön? Mennyire voltál magabiztos az előadásod közben?

Az előadásom gyakorlására viszonylag kevés időm jutott, amit sajnálok is, mert bár különösebben bizonytalannak nem éreztem magam a prezentáció közben, sajnos nem sikerült mindent elmondanom az időkereten belül, ami több felkészüléssel kiküszöbölhető lett volna. Ami sokkal több bizonytalanságot okozott, az a Teamsen keresztüli prezentáció volt, hiszen nem láthattam a közönséget, nem tudtam, hogy jól hallanak-e, és ezek a gondolatok megzavarták a koncentrációmat. Egy jól begyakorolt, sokszor elpróbált előadással valószínűleg nehezebben kizökkenthető lettem volna, így, ha újra nekifuthatnék, erre biztosan több energiát fektetnék.

Ha változtatnál valamit kutatásodban, akkor mi lenne az?

A dolgozatom végén egy teljes bekezdés potenciális változtatásokról szól, sok ötletem van, ahogyan változtatni vagy javítani lehetne rajta. A legfontosabbak ezek közül talán a mintával kapcsolatosak: egy nagyobb elemszámú minta véletlenszerű mintavétellel sokkal általánosíthatóbb eredményekhez vezetett volna, ami összességében egy hasznosabb kutatást eredményezne. Ezenkívül a kérdőívemet így utólag lehet, hogy kiegészíteném néhány olyan kérdéssel, amik részletesebb statisztikai elemzéseket tennének lehetővé. Összességében azonban inkább a dolgozat kiegészítésére vannak ötleteim, több olyan kapcsolódó kutatási irányzat is van (például Jónás tanár úr kutatási területein belül), amelyeket érdemes lehet még vizsgálni a témakörben, ilyenekkel egészítettem ki a szakdolgozatomat akkor is, amikor TDK-dolgozattá alakítottam.

Decemberben, az Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj átadóján

Miért ajánlanád a részvételt más GTK-s hallgatónak?

A TDK-n való részvétel előnyei számomra akkor kezdődtek, amikor megkerestem Jónás tanár urat a nevezési szándékommal, mivel ezt lelkesen fogadta, tele volt ötletekkel a dolgozat fejlesztését illetően, és általában motiváló hatással volt rám. Egy ilyen projekt keretében a konzulenssel egy sokkal közelebbi kapcsolat alakítható ki, a konzulens szakterületeibe és szakértelmébe mélyebb betekintést lehet nyerni, ezzel arányosan pedig az elvárások is növekednek a projektfeladatokhoz képest, így a folyamat végeredménye egy szakmailag igényes dolgozat tud lenni. Azt gondolom, hogy egy hasonló típusú saját eredmény az alapszakon önmagában is értékes, a tapasztalat pedig, illetve a témában való elmélyülés, amikkel együtt jár, szintén nagyon hasznosak lehetnek a jövőben. Még ha valaki nem is érzi magában a motivációt, hogy az egész folyamatban részt vegyen, a konferencia meghallgatását (ami nyitott a kar hallgatói számára) akkor is kifejezetten ajánlom, hiszen sok motivált, felkészült hallgató osztja meg egymással az eredményeit, és szerintem mindenki talál olyan előadást, ami saját szakdolgozati témájához, egyéb kutatásához, vagy akár csak az érdeklődéséhez közel áll. Egy TDK-prezentáció meghallgatása szerintem sokat tud segíteni a jövőbeli saját kutatásban, hiszen jó képet ad arról, milyen irányba és meddig lehet egy adott témát feltárni.

Fotók: Végh Bence