Gepárd a pályán, menedzser az iskolapadban

– Honnan ered nálad a sport iránti szenvedély és szeretet?

Erre nem tudok pontos választ adni, egyszerűen csak arra emlékszem, hogy mindig is izgő-mozgó voltam, mindenféle aktivitás érdekelt. Már oviban is nagyon szerettem a házi futóversenyeket, valószínűleg ezért is döntöttek úgy a szüleim, hogy sportosztályba íratnak be. Általános iskolásként, pedig egyre több lehetőségem volt a sportra, így elkezdtem úszni, aztán kézilabdázni, majd lovagolni is. Onnantól kezdve pedig nem volt megállás.

– A rendszeres aktív sportolás, edzés és versenyek könnyen mehetnek a tanulás rovására és fordítva. Mi a titok, amivel tartható a megfelelő egyensúly?

Ha egyszerűen szeretném megfogalmazni, és belegondolok, hogy hogyan próbáltam lavírozni a kettő között – vagy ha a jelenlegi helyzetemet nézem a munkával kiegészítve három dolog között –, akkor azt mondanám, hogy a tervezés az, ami kulcsfontosságú, ha az embernek több szerepben kell megállnia a helyét. Az előrelátás, a feladatok priorizálása és ütemezése segít abban, hogy minden területen a tőled telhető legtöbbet nyújtsd. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek húzósabb időszakok, de arra is jobban fel tud készülni az ember. Tudod, hogy ez most egy ilyen 2-3, esetleg 4 hét, de utána jöhet a lazítás. Nekem mindig segít, ha a célt szem előtt tartom. Tudom, hogy éppen miért billen egy picit jobban a tanulás irányába a mérleg, és az meddig tart, és amikor jön az az időszak, amikor a sportolás lesz a főszerepben. Így talán nem is érvényesül mindig az a bizonyos balansz, de ha az egészet tekintem, teljesül az általam elképzelt munka/tanulás–szabadidős tevékenységek egyensúlya.

– Kijelenthetjük, hogy számodra a futás szerelem. 2020 szeptembere óta a Sashegyi Gepárdok amatőr futóklubjának csapatát erősíted. Milyen kihívásokkal néztél szembe a csapat tagjaként?

Az öttusa után csak magamtól futogattam, nem voltam semmilyen klub tagja, nem volt edzéstervem, de nem is hiányzott. Élveztem, hogy nem kell az órát figyelnem. Majd egyre több amatőr futóversenyen indultam, és újból elkapott a versenyláz, de sokkal inkább a hangulat, mint az elért eredmények miatt.

Továbbá valóban a futás az, ami központi szerepet játszik az életemben, de mellette az úszás és most már a bicikli is egyre nagyobb fókuszt kap, ugyanis szeptemberben elhatároztam, hogy újra nekiveselkedem a triatlonnak. Már kétszer is próbálkoztam, de a biciklivel eddig még nem sikerült megbarátkoznom. Most úgy érzem, egész jó úton járok.

Az elmúlt időszakban nagy kihívást jelentett és még jelent is az előző kérdésben említett balansz. Február óta egy váratlan esemény következtében hirtelen változás állt be az életem karrier oldalán, ami teljes mértékben pozitívnak tekinthető, de a terveimben egyáltalán nem szerepelt, így egy kicsit újra kellett kalkulálnom az elképzeléseimet. Ilyen is előfordul. 

– Mik a terveid a jövőre nézve? Milyen versenyeken szeretnél az idén elindulni?

Az idei évet kicsit nehezebb volt megtervezni, de most már nagyobb biztosággal lehet számolni a versenyekkel, így őszig már meg is vannak a főbb események. Július első hétvégéjén a plitvicei félmaratont vettem célba, majd Tatán teljesítem életem első rövidtávú triatlon versenyét (1,5 km úszás, 40 km kerékpár, 10 km futás), ezek után pedig augusztusban egyik edző társammal, Borosnyay Virággal váltóban állunk rajthoz az eXtremeMan Nagyatád versenyen.

Hosszabb távú célom egy – aztán lehet, hogy majd minél több – IronMan teljesítése, illetve az ultra futóversenyek is nagyon vonzanak. De mindezek előtt jövőre szeretném teljesíteni életem első középtávú triatlon versenyét (1,9 km úszás, 90 km kerékpár, 21 km futás), illetve a következő év végén lefutom életem első maratonját is. 

– A GTI vezetés és szervezés mesterszakának egyik előnye, hogy önálló és tájékozott vezetőket képezzen, akik bármilyen területet is választanak, feltalálják magukat. Mi az, amivel szívesen foglalkoznál a mesterszak után?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amit tanulok, azt már rögtön a gyakorlatban is alkalmazhatom, ugyanis tanulás mellett dolgozom is. A már korábban említett februári változás pedig vezetői feladatok elé állított, amit élvezettel teljesítek, így még inkább megbizonyosodtam afelől, hogy a későbbiekben is hasonló szerepben szeretnék dolgozni, természetesen még több önállósággal és akár magasabb pozícióban is. Szeretem koordinálni mások munkáját, és mindemellett nagyon érdekel a szervezeti jóllét, a munkavállalók megfelelő motiválása, ezért is döntöttem vállalati szervezés és vezetés, illetve a vezetés- és szervezetpszichológia specializációk kombinálása mellett. Az itt megszerzett tudást pedig szeretném minél magasabb szinten a gyakorlatba is átültetni és hasznosítani.

– Ha öt évvel ezelőtt megkérdeztek volna, hogy hol képzeled el magad 2021-ben, miben lenne más, mint a mostani életed?

Valószínűleg mindenben. Az elmúlt években olyan tapasztalatokkal gazdagodtam, ami lényegesen megváltoztatta korábbi elképzeléseimet és az értékrendemet egyaránt. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy egy évet Angliában éltem, és így megismerhettem egy teljesen más kultúrát és szemléletmódot, mind életvitelileg, mind pedig a különböző szervezetekre jellemző működési módokat tekintve. Nagyon sokat tanultam itthon is, és lényegesen más dolgokat tartok most fontosnak, mint akkor.

Akkoriban nem gondoltam volna, hogy én valaha parasportolókkal fogok foglalkozni, talán még azt se, hogy a sport területén fogok dolgozni, most pedig ennek menedzselése áll napjaim fókuszában, mindamellett, hogy a sport és a tanulás továbbra is fontos része az életemnek. Ezen kívül pedig azt is bizton állíthatom, hogy egy percig nem jutott volna eszembe 15 kilométernél többet futni, de szerintem már a 12-nél is húztam volna a számat. 

– Mi az, amire a legbüszkébb vagy az életedben?

Arra, hogy ha nehezebb időszakomat élem is, mindig hamar felülemelkedem a megoldandó feladatokon. Ez persze nem mindig könnyű, de sokat segít, hogy minden apróságnak nagyon tudok örülni, és mindig keresem a körülöttem lévő pozitívumokat. Ha valami nehézséggel találom magam szemben, akkor mindig felidézem azt a mondást, amit egy nagyon kedves kollégámtól tanultam: „Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét!”.