Gazdaságpolitikáról – másképpen
Hogyan helyezné el a gazdaságpolitikát a közgazdász pályát tervező fiatalok előzetes elképzeléseiben?
A hétköznapi ember világképében a közgazdász szakmáról olyan fogalmak jutnak eszébe, mint például a számvitel, a pénzügy, a marketing vagy a menedzsment. A háttérben azonban két masszív pillér húzódik meg. A mikroökonómia és a makroökonómia. Az előbbinek a gyakorlatiasabb kifejtése az üzleti gazdaságtanon belül történik meg, az utóbbi esetében a gazdaságpolitikára hárul ez a szerep.
Nem zavaró a „politika” a tárgy nevében?
Dehogynem, többszörösen is az. Ha egy gyógyszergyár üzletpolitikájáról olvasunk, akkor eszünkbe sem jut az egyébként trendben tömegeiket vesztő pártok egymás közötti marakodása. Ha egy ország gazdaságpolitikájáról beszélünk, akkor gyökeresen más a helyzet. Mindenestre a gazdaságpolitikának van legalább két izgalmas, steril része: Az egyik a kormány (government) és az üzleti szektor (business) kapcsolatát szabályozó mechanizmus, amelynek végső meghatározói a közgazdasági törvényszerűségek. A másik pedig az állam és polgárai közötti elosztási viszonyok (adók, bérek, jövedelmek) konkrét jellemzői. Akit érdekel a szociológia, a politológia, és otthon van a matekban, annak akár cool is lehet a tárgy, akárcsak az egyes országoknál szélesebb horizontot felölelő nemzetközi gazdaságtan.
A gazdaságpolitikák gyakorlata politikai, hatalmi harcok lenyomatait is viseli. Hogy jelenjen meg ez az oktatásban?
Hát semmiképpen sem úgy, hogy a tanár a saját kedvenc ideológiáját „árulja” az előadásokon. Mi minden valamire való elméletet bemutatunk, azokat számon is kérjük, de nem avatkozunk bele abba, hogy – egy női kézilabdás hasonlattal élve – hallgatónk a Győrnek, a Vácnak, a Fradinak, vagy a Békéscsabának drukkoljon. Egy diák úgy válhat értelmiséggé, ha saját arcot keres, mi több, talál magának.
A gazdaságpolitika környezete, tehát maga a világ, szinte forrong. Mi szűrődik ebből le az oktatásba?
Általában nem vagyok híve a korszakalkotó vagy a forradalmi kifejezések túlzó használatának. Napjainkban azonban tényleg szokatlan helyzettel állunk szemben, hiszen az emberiség – sok itt nem említett tényező együttes hatásaként – ismét elkezdte keresni önmagát azon a Földön, ami ezer sebből vérzik. Tévedhetetlennek hitt társadalmi és gazdasági dogmák dőlnek meg, a hatalmi centrumok erőt demonstrálnak. A közgazdaságtannak, és ezen belül a gazdaságpolitikának élen kell járnia az új összefüggések megismerésében és megismertetésében.