Élsportolóként az egyetemi évek alatt

– Enikő, kezdjük a kezdetektől. Hogyan csöppentél bele a cheer dance világába?

2020 őszén csatlakoztam a csapathoz, és igazából már az ELTE-re való jelentkezésemkor megfigyeltem, hogy milyen menő cheerleader csapata van az egyetemnek. „Tiszta Amerika” – gondoltam magamban. Aztán az első évben még nem nagyon jutott időm rá, mert korcsolyát oktattam, de a sportélményből így is bőven kijutott akkoriban. Komolyabban a második évben kezdtem el érdeklődni, mielőtt elkezdtem volna az Erasmus-félévemet, így kikérdeztem az egyik szaktársamat, akiről tudtam, hogy a csapat tagja, és ezután mentem csak el az első edzésre. Rögtön nagyon megtetszett, mert hiányzott már a versenysport az életemből. Első látásra szerelem volt.

– Említetted, hogy korcsolyát oktattál. Mesélnél az olvasóknak a sportmúltadról?

4 éves koromban kezdtem el sportolni és kb. 12 éven keresztül versenyszerűen jégtáncoltam. Az utolsó 3-4 évben már egyéniben, illetve hobbi szinten a műkorcsolya világába is belekóstoltam. Már kiskorom óta az életem meghatározó része volt a jégtánc. Minden hétköznap délután és hétvégén a jégpályán voltam. Amikor felköltöztem Budapestre, már nem tudtam folytatni, ezért is éreztem nagy hiányt a versenysport iránt.

– Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod cheerleaderként?

Nem tudnék egyet mondani. Maga a hangulata vitt magával, és az egész év emlékezetes volt számomra. Sok idő volt, mire belerázódtam, mert teljesen más mozgáskultúra, mint amit eddig megszoktam, de talán a legemlékezetesebb az volt, amikor megtanultam egy-egy forgást, vagy amikor sikerültek az ugrások. Persze a versenyek is mind nagyon emlékezetesek voltak. Volt, amikor annyira izgultam, hogy majdnem elájultam, de persze a csapat mellém állt, és biztattak, hogy menni fog.

– Hogyan telt az idei szezon a covid miatt?

A covid miatt sokszor távol voltunk egymástól, és nem tudtunk találkozni, de online csapatépítőket szerveztünk, vagy beszélgettünk hajnalig. Nagyon hiányzott már ez az összetartozás és hovatartozás érzés az életemből. Igazából nem is feltétlenül a sport miatt, hanem a közösség által volt ez az év különleges számomra.

– Tudtatok edzeni, illetve versenyezni?

Tavaly lett volna egy versenyünk, ami sajnos elmaradt, de tavasszal indultunk az ELTE Spring Openen. Ez volt az első megmérettetésünk egy csapatként. Nehezítette a helyzetet, hogy volt olyan, amikor sokáig nem találkoztunk, vagy kiesett pár ember a vírus miatt. Fontos megemlíteni, hogy nagyon fontos nálunk az összhang, de a csapat és az edzőnk is mindent megtett, hogy a legtöbbet ki tudjuk hozni magunkból. Két hónapja pedig az országos bajnokságon versenyeztünk. Az egész ELTE cheer közösség ott szurkolt a lelátókon, ami egy nagyon szuper élmény volt. Szerintem sikeresen zártuk az évet, és mindenki elégedett volt – és elégedett is lehet magával –, hiszen nagyon jó dolgot hoztunk össze. 

– Mennyire összeegyeztethető az egyetemi élet és a versenyzői lét?

Szerintem még csodálatosan ki is egészítik egymást. A sport egy plusz löketet ad. Úgy nőttem fel, hogy mindig élsportoltam tanulás mellett, és már létszükséglet lett számomra. Sokkal jobban megy mind a kettő így, hogy meg van az egyensúly a fizikális és mentális terhelés között. Egy jó fárasztó edzés levezeti a napot. Amióta itt vagyok a cheerleading világában, a tanulás is jobban megy.

– És milyen terveid vannak a jövőre nézve? Szeretnéd folytatni az egyetem után is a cheer dance-t?

Az alapdiplomámból már csak a szakmai gyakorlat van hátra. Ebben az évben elvégeztem a műkorcsolya edzői OKJ-t, így szeretnék a jövőben két lábon állni és felnőttekkel foglalkozni, korcsolyát oktatni. Ezt a vonalat mindenképpen szeretném tovább vinni. A cheer dance-t pedig addig szeretném folytatni, ameddig tudom, még egyetem után is. Mivel ez már úgyszintén az életem részévé vált, semmiképpen sem szeretném otthagyni, amíg nem muszáj.

– Zárásként tudnál nekünk mesélni arról, hogy mit adott neked a sport az egyetemi éveid alatt?

Megtapasztaltam, milyen csapatban dolgozni. Mivel eddig főleg egyéniben vagy párban versenyeztem, ezért még nem volt szerencsém megismerni, hogy milyen az, amikor teljes összhangban kell lenni másokkal, és hogy milyen összetartó tud lenni egy ilyen csapat. Nagyon sok mindenre megtanított, többek között arra is, hogy milyen sok mindent tudunk egymásnak adni mint társak, barátok.

Köszönjük szépen, sok sikert kívánunk a továbbiakhoz, és reméljük, hogy egy hasonlóan sikeres szezon vár rátok jövőre is!