„Együtt sikerülni fog. A régi csapattal.”

A film és ennek kapcsán beszélgetésünk középpontjában is a továbbtanulás áll, főleg a döntés körüli nehézségei. Elmesélnétek, hogy ti hogyan döntöttetek annak idején? 

Dani: A végzős évem környékén eléggé bizonytalan voltam, hogy milyen irány válasszak, például előkerült a jogi és az informatikusi pálya is. Minden lehetőségnek átgondoltam az előnyeit és hátrányait, s végül a gazdálkodás és menedzsment mellett döntöttem, mert úgy éreztem, ezzel nem lőhetek mellé. Emellett a bátyám az ELTE-re járt, ami szintén befolyásolt, de voltam az ELTEfeszten is, ahol a GTK számomra kifejezetten szimpatikus volt. Ráadásul egy szomszédunk is idejárt, akinek nagyon bejött az akkor még GTI nevet viselő intézmény.

Timi: Én sem igazán tudtam, mit szeretnék csinálni, egyáltalán szeretnék-e továbbtanulni. Végül nekem is a végzős évemben kezdett körvonalazódni, hogy diplomát szeretnék szerezni, miután anyukám rámutatott, hogy sok mindenben üzleti szemlélettel gondolkodom, és folyton lehetőségeket keresek, így ezen az úton indultam el. Ezen belül én is a gazdálkodási és menedzsment szak mellett maradtam, mivel egy átfogó tudást adó diplomát szerettem volna, amivel akár vezető is lehetek majd. Amikor jelentkeztem, az akkori GTI kicsit elérhetetlennek tűnt, így féltem első helyre tenni, de az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy megpróbálom, mert vonzott az akkortájt induló új környezet, amiben részt akartam venni. 

Most, hogy már néhány éve itt vagytok, hogy érzitek: jó döntést hoztatok az ELTE GTK-val?

Dani: Abszolút! A GTK volt az első választásom, és úgy gondolom, nem is találhattam volna jobbat. Tetszik, hogy mi dönthetjük el, melyik tantárgyat szeretnénk magyarul vagy angolul tanulni, és nagyon rugalmas az órarend is, ami először furcsa volt, de idővel megszoktam, és rávezetett a feladatok fegyelmezett menedzselésére is. Még felvételi alatt hallottam arról a trilemmáról, amely szerint az egyetem alatt csak kettőt lehet választani a barátok, a tanulás és az alvás közül. Lehet, hogy én csinálok valamit nagyon jól, de eddig sikerült mindhármat összehozni!

Timi: Számomra nagyon pozitív csalódás, hogy az órákat vissza lehet nézni, és nem kötelező a bejárás, így rugalmasabban tudom beosztani az időmet. Össze tudom egyeztetni a munkával és a sporttal is a tanulmányokat, ami más egyetemeken nem biztos, hogy ilyen egyszerű lenne. A Vizsgaközpontot eleinte nekem is meg kellett szoknom, viszont sokat segített a stresszes helyzetek kezelésében, és évről évre lazábban álltam hozzá a számonkérésekhez.

Dani Párizsban – azaz a P épület udvarán

Van lehetőség az egyetemen szabadidős tevékenységekre is, mint például az öntevékeny körök, szakkollégiumok, sport vagy külföldi részképzések. Ti miben vesztek részt?

Dani: Kétszer voltam a nyári egyetemen, ahol sok különféle nemzetiségű emberrel ismerkedhettem meg, például kínaiakkal, nigériaiakkal és törökökkel, valamint külföldi előadók óráin vehettem részt. Megtapasztalhattam, hogy ők milyen másféle szemszögből közelítenek meg kérdéseket. Valamint ebben a félévben csatlakoztam a Társas Terápia Öntevékeny Körhöz, amelynek keretében kéthetente összegyűlünk társasjátékozni. Nagyon szeretek társasozni és új emberekkel megismerkedni, ami a játék során kiválóan működik. Emellett most kezdtem floorballozni a BEAC-nál, hobbiszinten pedig futni és edzőterembe járok.

Timi: A tanulás mellett én versenyszerűen kosárlabdázom, így a szociális eseményeket kevésbé tudom kihasználni, viszont szintén a BEAC berkeiben egy-egy évig tollasoztam és muaj thai bokszoltam. Sportolóként kapóra jött, hogy mást is ki tudok próbálni a kosár mellett, be tudom építeni az órarendbe, és még kreditet is kapok érte. 

Jól jött a sportolás a kar új imázsfilmjéhez, hiszen mindketten a főszereplő Lillát segítő csapat egy-egy tagját alakítjátok, akiknek különleges helyszíneken kell helytállniuk. Timi ráadásul már a film elején tapasztalt GTK-s hallgatóként tűnik fel, és hívja be Lillát ebbe a kalandba. Ti hogyan kerültetek a film szereplői közé?

Timi: A 2023/24-es BE magazin címlaplányaként nekem korábban már voltak közös kommunikációs munkáim a karral, ennek nyomán kaptam az üzenetet, hogy vegyek részt a castingon. Szívesen belevágtam, mert mindig is érdekelt a filmezés.

Dani: Nyáron kaptam én is a forgatásra szóló felhívást, és mivel ekkor már hiányoltam az egyetemi közösséget, illetve engem is érdekelt a filmezés, úgy gondoltam, hogy megpróbálom. Nagyon jó ötletnek tartottam, hogy egy olyan kari imázsfilm készül, amelyben ténylegesen GTK-s hallgatók szerepelnek. A forgatásnak köszönhetően sok olyan emberrel találkoztam, akikkel az egyetemen nem feltétlenül futottam volna össze, például Timivel, akivel ugye mesteresként nincsenek közös óráink.

Milyen élmény volt maga a forgatás? Volt-e valamilyen különösen emlékezetes pillanatotok?

Timi: Nekem az utolsó éjszaka különösen emlékezetes marad, mert nagyon hosszúra sikerült, másnap reggel pedig már mennem kellett dolgozni. Már nem is nagyon tudtam, hogy hová megyünk, mit kell felvennem, csak követtem a többieket, és próbáltam hozni a legjobb formámat. Késő éjjel autóztunk át a városon, hogy időben a rakpartra érjünk, ahol mi tartottuk fel a nézelődő turistákat, hogy ne sétáljanak bele a felvételbe, ami elég vicces és szürreális élmény volt. Vagy amikor a P épületben a csatornán kellett lemásznom – előtte nem is tudtam, hogy ilyen rendszer fut az egyetem alatt.

Timi a hajnali órák ellenére is mosolyogva hozza a legjobb formáját

Dani: Emlékszem, hogy mindenki elég fáradt volt, de ennek ellenére nagyon élveztük minden pillanatát. Az éjszaka közepén forgattunk a város viszonylag üres útjain, ami különleges hangulatú volt, hiszen nem láttam még ilyenkor az Astoriát. A másik, hogy olyan helyszíneken forgattunk Budapesten vagy a P épületben, amelyekről el sem tudtam képzelni, hogy hogy lesz belőle Olaszország vagy Párizs. Nekem személyesen az is nagy élményt jelentett, hogy az utolsó napon kiderült, szöveget is kapok.

A film ugyebár a jövővel foglalkozik, ezért a következő kérdés: Milyen elképzeléseitek vannak a diplomázást követő évekre?

Timi: A marketing iránt nagyon elköteleződtem. Már most is keresek hosszú távú lehetőségeket, és bár eddig csak alkalmi munkákat vállaltam, ez a pezsgő és folyamatosan változó világ nagyon vonz. Szeretnék kreatív területen dolgozni, és úgy érzem, diploma után is ezen az úton fogok maradni. Ha mégis változás lenne, akkor a gazdálkodási vonalat is folytathatnám, mert tetszik, hogy irányíthatok, és több projektet is átlátok egyszerre.

Dani: Én a menedzsment irányba indulnék el, ezért is választottam a projektmenedzser gyakornoki pozíciót, amiben jelenleg dolgozom. Szeretek csapatban lenni, projekteket vezetni, és tetszik, hogy a munkám során több szakterülettel is kapcsolatba kerülhetek. Nehezen tudnám elképzelni magam egy olyan munkakörben, ahol egész nap a gép előtt ülök, mert fontos, hogy emberekkel legyek körülvéve, és nagyban szemléljem a munkálatot.

Együtt sikerülni fog! – kalandos forgatás a Duna-parton

Mindkettőtöknek nagyon konkrét jövőképe van. Ha visszatekintetek az egyetemi éveitekre, milyen tanácsot adnátok a középiskolásoknak, akik épp a továbbtanulást fontolgatják?

Timi: Szerintem, ha valaki nem is biztos abban, hogy pontosan mit szeretne tanulni, akkor is érdemes belevágni az egyetemi életbe. Ezek az évek rengeteget adnak hozzá a személyiség fejlődéséhez. Ha pedig valami mégsem tetszik, akkor is ott van egy alap, amire később építhet. Számomra nagyon sokat jelentett az egyetem közösségi élete, mert olyan lehetőségeket kaptam, amikre magamtól nem gondoltam volna. A forgatások, a sport, a szakmai gyakorlat és egyebek révén olyan dolgokat próbálhattam ki, amiknek köszönhetően magabiztosabbá váltam.

Dani: Teljesen egyetértek. Az ELTE GTK-n ráadásul nagyon jól lehet váltani a szakok között. Az első évben minden gazdasági képzés közös alapokkal indul, így, ha valaki úgy érzi, hogy nem a megfelelő szakot választotta, át tud jelentkezni. Emellett az egyetem valóban egy átmenet a középiskola és a felnőtt élet között, ami sok lehetőséget kínál a tanulásra, közösségi életre és bulizásra is. Én pedig nagyra értékelem, hogy sok tanárunk a saját szakterületén is dolgozik vagy dolgozott, így gyakorlati tapasztalatokat is át tud adni. Emellett az öntevékeny körök is rengeteg lehetőséget kínálnak, ezek révén a szociális kapcsolatok is elmélyülnek.

Fotók: Horváth Péter