„Együtt” a HÖK tagjai 15. – sportügyekért felelős referens
Tíz éven keresztül showtáncoltál, így igen közel állnak hozzád a sportügyek. Mesélj erről az időszakról! Mit adott neked a tánc?
Nagyon meghatározó volt ez az időszak számomra, nem is tudom igazán, mit emelnék ki, hiszen minden fáradalmával és gyönyörűségével úgy volt kerek, ahogy volt. A tánc mint fizikai cselekvés, mint az érzelmek egyfajta kimutatása már a kezdetektől oly zsigeri természetességgel jött, és vált a mindennapjaim részévé, hogy már csak akkor észleltem ennek jelentőségét, súlyát és fontosságát, amikor már hiányzott az életemből, és hiányzik a mai napig. Talán, amit kiemelnék, az a színpadi lét, valamit létrehozni és átadni az embereknek. Rengeteg magabiztosságot és energiát adott, és persze pótolhatatlan emlékeket.
Hogyan írnád le a GTK sportéletét? Mennyire ismerik a hallgatók az egyetem kínálta sportolási lehetőségeket?
Véleményem szerint a sportélet karunkon évről évre fejlődik, és időről időre olyan rendezvényeket igyekszünk biztosítani a hallgatók számára, amire valójában van igény, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy élvezik, ehhez viszont sok kísérletezésre és időre van szükség. Mandátumom ideje alatt jó volt látni, hogy kialakult egy olyan hallgatói réteg, amely rendszeresen tájékozódott, eljött és részt vett a sporteseményeken. Remélem, a jövőben a már meglévő programsorozat mellett bővül majd a sportolási lehetőségek tárháza.
Mely tipikus kérdések, feladatok érkeznek, érkeztek hozzád a sportügyekkel kapcsolatban?
Sportügyekért felelős referensként gyakran érkeztek hozzám kérdések szervezéssel, időponttal és részvételi lehetőséggel kapcsolatban, amikre igyekeztem mindig válaszolni – illetve itt szeretném megemlíteni a Kommunikációs Bizottság közreműködését, mert mindig kiváló grafikával és informatív leírással tájékoztatták a hallgatókat. Nagyon szerettem a közös munkát a saját bizottságunkkal is. Az emberek koordinálása olykor nehézkes tud lenni, de nálunk szerencsére mindig jó hangulat volt, gördülékenyen oldottunk meg akár egészen absztrakt problémákat is, ami számomra nagyon pozitív tapasztalat. Az előzetes egyeztetések és helyszíni lebonyolítások kivitelezése mellet különböző szponzorokkal is sikerült jó kapcsolatot fenntartani.
Milyen, akár a kari közösség számára láthatatlan eredményre vagy a legbüszkébb az elmúlt egy évből?
Büszke vagyok arra, hogy egy félévben már több olyan sportrendezvény van, amit szeretnek és várnak a hallgatók, úgymond hagyománnyá kovácsolódott. Mikor bekerültem a HÖK-be, ez volt az egyik, ha nem a legfőbb célom, hogy kialakuljon egy olyan közösség, akiket újra és újra láthatok ezeken a rendezvényeken versenyezni. Ez persze egyfajta visszaigazolás is számomra, hogy valami olyat tudtam létrehozni, ami szórakoztat és örömet okoz a GTK hallgatóságnak.
Interjúsorozatunkban minden szereplő feltehet egy kérdést a sorban utána következő munkatársától, neked azonban kicsit más lesz a feladatod. Tőled Mándoki Máté kari rendezvényekért felelős referens ezt kérdezi: Mi a legnagyobb nehézséget, leginkább stresszt okozó része a HÖK-ös munkádnak? Mint a leköszönő elnökség tagja, kérdés helyett kérlek, hogy egy jótanácsot vagy jókívánságot fogalmazz meg az új testület számára!
Huh, ez nehéz kérdés. Alapvetően úgy gondolom, hogy amikor bekerülünk az egyetemre, annyi lehetőséget ki akarunk aknázni, és mindenhol ott akarunk lenni. Gimnázium után belevágni az egyetemista életbe – az én esetembe vidékről felköltözni a fővárosba – egy igazi ingerbomba volt, amivel nagyon megfontoltan és óvatosan kell bánni. Na hát, ez ugye nem mindig sikerül. Számomra az idő és az energia beosztása jelentette a legnagyobb kihívást, amibe sokszor bele is tört a bicskám. Úgy gondolom azonban, hogy ebből is rengeteget tanultam. Talán átvezetésként a jó tanácsra ezt tudnám javasolni a következő testület tagjainak, hogy a motiváció, harmónia és lelkesedés fenntartása érdekében igyekezzenek a magánéletet és a munkát egészséges egyensúlyban megtartani, hogy a HÖK alapvető funkcióját, a hallgatók segítését és összetartását a lehető legjobb formátumban tudják kivitelezni, amihez nagyon-nagyon sok szerencsét szeretnék kívánni!
Fotó: Horváth Péter