„Egy valódi fegyvert kaptam a kezembe”

Alapdiplomádat egy másik intézményben szerezted, miért választottad a mesterdiplomád megszerzéséhez az ELTE GTK-t?

Az ELTE mindig is vonzó volt számomra a nagy múltja és a neves, tehetséges szakemberei miatt, akik innen indították karrierjüket. A döntésem során három fő szempont vezérelt. Ezek közül az első, hogy az ELTE GTK akkoriban gyorsan szerzett magának elismerést, ami felkeltette az érdeklődésemet, olyannyira, hogy az alapképzésem végéhez közeledve az átjelentkezést is fontolgattam. A gazdálkodási alapok után a marketing szakirányt választottam, amely tökéletesen kiegészítette korábbi tanulmányaimat, ismétlések nélkül építve az addigi tudásomra.

Másodszor, az ELTE mesterszakjainak rugalmassága és munkabarát jellege kimagasló. Teljes munkaidős állás mellett is elvégezhető, mivel az órarend és a számonkérési lehetőségek kialakítása nagy szabadságot biztosít. Magam választhattam meg, hogy mikor veszek részt órákon, illetve a zárthelyi dolgozatokra vagy félév végi vizsgákra szeretnék-e nagyobb hangsúlyt fektetni. Nagy szabadságot és kiszámíthatóságot ad ez a hozzáállás a kezünkbe a megszokott rugalmatlan és kötött oktatási módszerekhez képest.

Harmadszor pedig az oktatók szakmai színvonala és tapasztalata volt az egyik legnagyobb vonzerő. Az ELTE GTK-n a legjobb hazai egyetemekről és szakmából érkező, elismert szakemberektől tanulhattam, akik gyakorlati alkalmazásokat magas színvonalon közvetítették. Szerintem manapság ez egyáltalán nem magától értetődő dolog, emiatt sokat köszönhetek a tanáraimnak.

Mit kaptál a GTK-n töltött éveidtől? Mi volt a legjobb élményed, akár szakmailag, akár közösséget tekintve?

Szakmai téren olyan gyakorlati és releváns tudással gazdagodtam, amely valóban értékes a munkaerőpiacon. Az egyetem tananyaga a legfrissebb trendekre és elvárásokra reflektált, így az itt szerzett ismereteimet azonnal hasznosítani tudtam a munkámban. Mind az elméleti, mind a gyakorlati órákon valós cégek, piaci helyzetek példáit mutatták be a tanárok. Megbeszéltük, hogy konkrétan melyik miért jó vagy miért rossz, esettanulmányokat dolgoztunk fel, így az elméleti ismereteket sokkal mélyebben meg tudtam érteni, és el tudtam sajátítani konkrét példákon keresztül. Ezeket a módszereket leegyszerűsítve később én is be tudtam illeszteni az általam oktatott tananyagokba. Amit konkrétan hasznosítani tudtam, az a gyakorlatias megközelítés és egy marketinges látásmód: mintha egy szemüveget vettem volna fel, amin keresztül láthatom a piacot és annak résztvevőit.

Az egyetemi évek során rengeteg új barátot szereztem, és számos közösségi élményben volt részem. A mesteres évek alatt a Hallgatói Önkormányzat mesteres integrációért felelős bizottságában is tevékenykedtem. Ezen keresztül nemcsak szakmai, hanem közösségi programok szervezésében is részt vehettem, ami látványosan építette a közösséget. Több öntevékeny körbe is jártam, bár bevallom, hogy ezekre kevesebb időm jutott, mint azt szerettem volna.

Másik szakmámnak hódolva a kar kommunikációs irodájánál voltam fényképész és alkalmanként riporter, ahol teljesen más színben ismerhettem meg az egyetemet, a hallgatókat és az egyetem dolgozóit.

Valóban, másfél éven keresztül fotósként is közreműködtél a kar életében. Milyen volt a GTK-t kameralencsén keresztül szemlélni? 

Egy szóval: elképesztő. Erről a témáról talán órákig tudnék beszélni, de igyekszem rövidre fogni. Ahogy korábban is említettem, fotósként lehetőségem volt közelről találkozni hallgatókkal, oktatókkal és az egyetem dolgozóival, ami segített mélyebben megérteni az egyetem működését és értékeit. Teljesen más érzés volt „kari kollégaként” belépni az épületbe, mint hallgatóként. A fotózások során rengeteg inspiráló történetet hallottam, akár egy rövid beszélgetés alkalmával, akár események dokumentálása közben. A kulisszák mögött zajló szervezési folyamatok megfigyelése és az események „rejtett” oldala különleges élményt nyújtott, gyakran szórakoztató pillanatokkal.

Fotósként a mai világban tapasztalat nélkül viszonylag nehéz érvényesülni a piac telítettsége miatt, azonban ez a lehetőség egyértelműen megalapozta a fotós pályafutásom. Úgy érzem van bennem elég tapasztalat, hogy magabiztosan elvállaljak bármilyen esemény-, portré- vagy stúdiófotózást a jövőben. Ezért rendkívül hálás vagyok a kar kommunikációs csapatának!

Zoli gólyatábori munkában (jobbra)

Hogyan tudtad összeegyeztetni a munkát és a tanulmányaidat? Miképp segített ebben a GTK mesteres hallgatók számára kigondolt rendszere?

Úgy éreztem, hogy egy valódi fegyvert kaptam a kezembe az időm és lehetőségeim hatékony kihasználásához. Mindig is szerettem megtervezni az időbeosztásomat, és arra törekszem, hogy a maximumot hozzam ki a kínálkozó lehetőségekből – az ELTE GTK munkabarát hozzáállása ebben óriási segítséget nyújtott. A rendszer rugalmassága, ami lehetővé teszi az órarend és a számonkérések személyre szabását, tényleg példamutató és ritkaság az oktatási intézmények között. Az elmúlt években egyszerre voltam hallgató, szakmában dolgozó alkalmazott, fényképész, tehetséggondozással foglalkozó szakoktató, és aktívan részt vettem a közösség fejlesztésében is. Ezt még kimondani is sok egy levegővel – és valóban, nem volt mindig könnyű –, de szerintem ez a felsorolás önmagáért beszél.

A kérdés, hogy mindezek mellett maradt-e szabadidőm? Igen, maradt – elvégre ELTE-s hallgató vagyok, és szeretek pihenni és bulizni. Ez a válasz talán mosolyt csal az arcokra, de azt gondolom, hogy az ELTE GTK-n eltöltött évek megtanítottak arra, hogyan osszam be hatékonyan az időmet úgy, hogy a munka, a tanulmányok és a szabadidő egyaránt megférjen egymás mellett.

Már végzős félévedben vezetői pozícióban dolgoztál. Mivel foglalkozol, és hogyan tudtad hasznosítani az itt tanultakat? 

A mesteres éveim alatt egy részben külföldi tulajdonú, mesterséges intelligencia alapú videoanalitikai startupnál dolgoztam, amelynek felvásárlási folyamatát végigkövethettem. Ez egy izgalmas időszak volt, hiszen itt írtam a szakdolgozatomat is, amelyért később doktori képzésre is meghívást kaptam. Jelenleg az oktatás és az AI területén maradva egy magyar tulajdonú vállalatnál dolgozom, amely nagyvállalatok számára nyújt kiberbiztonsági és mesterséges intelligencia képzéseket. Itt marketingesként nemzetközi ügyfelekkel dolgozom, és bár egy-két éve már foglalkozom B2B marketinggel, vezetői pozíciót csak pár hónapja töltök be.

Úgy érzem a tanulmányaim során megszerzett tapasztalat kellően felvértezett az előttem álló kihívásokra, ami kellő magabiztosságot ad a mindennapokban. Amikor inspirációra van szükségem, gyakran nézek vissza a marketingkommunikációs jegyzeteimre és a diákra, vagy gyakran hintek el az értékesítő csapatnak egy tárgyalástechnikán tanult stratégiát.

Végül, mit tanácsolnál azoknak, akik most állnak a mesterképzés elején?

Hozzátok ki a legtöbbet ezekből az évekből! Ez egy különleges időszak, ami rengeteg lehetőséget tartogat, és olyan tapasztalatokat szerezhettek, amelyek ritkán adódnak az életben. Két fontos tanácsot szeretnék megosztani:

Az egyetem mellett ne felejtsétek el, hogy szakmával rendelkező, munkaképes fiatalok vagytok! Merjetek elhelyezkedni a szakmában, kipróbálni magatokat, és alkalmazni, amit tanultok – ez nemcsak tapasztalatot ad, de megerősít abban, hogy a helyes úton jártok-e.

A munka mellett ne felejtsétek el, hogy egyetemisták vagytok! Ne hagyjátok ki azokat a közösségi élményeket, bulikat és ismerkedési lehetőségeket, amelyek szintén hozzátartoznak ehhez az időszakhoz. Ezek az élmények legalább annyira fontosak, mint a tanulmányok vagy a szakmai gyakorlat.

Végül egy idézet, ami talán motivációt adhat a nehezebb pillanatokban:
„Life isn't about waiting for the storm to pass but learning to dance in the rain.”
Tanuljatok, dolgozzatok, de közben élvezzétek is az utat! Az itt töltött idő a fejlődésről, de ugyanúgy az élet élvezetéről is szól.

Fotók: Csorba Zoltán, Horváth Péter