Doktorrá avatták Magyar Mária kolléganőnket
Mit ragadna ki a kutatásából mint legfontosabb tanulság, eredmény?
Disszertációmban a stratégia fogalmát a hálózati megközelítés keretein belül vizsgáltam, különös tekintettel a „strategizing” tevékenységekre és azok diadikus interakciójára. A kutatás kimutatta, hogy a strategizing nem csupán egyéni szinten, hanem a vállalatok közötti interakciókon keresztül zajlik, és a menedzserek mikrotevékenységei szoros kapcsolatban állnak a hálózati képalkotással. Az eredmények rávilágítottak arra, hogy a menedzserek tevékenységeit jelentősen befolyásolja a hálózati környezet, valamint a kölcsönös függőség és interakciók, amelyek nemcsak a stratégiai döntések megformálásában, hanem a vállalatok versenyképességének növelésében is kulcsszerepet játszanak. Az empirikus kutatás eredményei továbbá arra is felhívták a figyelmet, hogy a menedzserek környezeti ismereteik felhasználása a stratégiai tevékenységeik során alapvető fontosságú a sikeres üzleti kapcsolatok kialakításában és fenntartásában.
Miért ebben a témában mélyedt el?
A stratégia kérdésköre mindig is foglalkoztatott, kezdve a történelemből ismert nagy hadvezérek, stratégák gondolkodásától egészen a vállalatvezetők döntéshozataláig. Amikor elkezdtem célzottan a stratégiával foglalkozó üzleti hálózat megközelítésben írt tudományos cikkeket olvasni, felmerült egy számomra addig nem tisztázott probléma: a strategizing fogalma nem eredményezett még ahhoz hasonló egységes értelmezést, definíciókat, mint amilyen egységes jelentéssel bír a stratégia a stratégiai menedzsmentben. Így doktori kutatásom tudományos hozzájárulása tulajdonképpen e fogalom tudományos és reményeim szerint egységes értelmezése az üzleti hálózatok megközelítésében.
Ki volt a témavezetője? Hogy működött a közös munka vele? Miért őt választotta?
Témavezetőmmel, prof. dr. Mandják Tiborral még a kutatócsoportban ismerkedtem meg. A közös vállalati projektek és cikkírás során volt időnk megismerni egymást. Témavezetőmnek való választása egyértelmű volt: az ő tudása, komplex gondolkodása és nemzetközi akadémiai életben való jártassága a legjobb útmutatás volt számomra. A Tiborral való többórás konzultációk remekül terelgették a munkámat, nem beszélve az emberi támogatásról a legnehezebb időszakokban.
A magánéletben édesanya, nem sokkal a védése előtt tért vissza GYES-ről. Mennyire összeegyeztethető az anyaság és a doktori képzés elvégzése? Hogy élte meg ezt az időszakot?
Az anyaság és a doktori képzés összeegyeztetése valóban kihívásokkal teli feladat, de számomra a kettő nem zárja ki egymást, sőt, sok szempontból támogatta egymást. Két kisgyermek édesanyjaként a mindennapi életem tele volt kérdésekkel, amelyek új megvilágításba helyezték az eddigi ismereteimet és tapasztalataimat. A doktori képzés alatt különösen fontos volt az időgazdálkodás, hiszen a gyerekek mellett bőven akadt teendő. Próbáltam rugalmas lenni, és kihasználni a kisebb, csendesebb időszakokat a tanulmányokra és a kutatásaimra. Ilyenkor sokszor éjszakába nyúlóan dolgoztam vagy reggel, amikor a gyerekek még aludtak. A GYES-ből való visszatérés is kihívás volt, de igyekeztem a munka és a család között egyensúlyt teremteni. Az anyaság sokféle készséget fejlesztett ki bennem, amelyek hasznosnak bizonyultak a doktorim során. Megtanultam türelmesnek lenni, több tevékenységet végezni egyszerre és prioritásokat felállítani. Ezenkívül az anyaság ajándékozott nekem egy újfajta perspektívát is, amely gazdagította a kutatásaimat. Az elméleti tudás és a gyakorlati tapasztalat ötvözete rendkívül értékes volt. Összességében ez az időszak tele volt kihívásokkal, de ugyanakkor rengeteg örömet és tanulságot is hozott. A család támogatása kulcsfontosságú volt, hiszen a férjem és más hozzátartozóim sokat segítettek, amikor szükségem volt egy kis időre a kutatásaimra. Most, hogy már doktori fokozattal a zsebemben nézek vissza erre az időszakra, hálás vagyok minden egyes pillanatért és büszke vagyok arra, amit elértem.
Milyen érzés volt részt venni az avatáson?
Az avatás egy rendkívül különleges és meghatározó élmény volt számomra, és édesanyaként vegyes érzelmekkel teli: Egyrészt büszkeséggel töltött el, hogy elértem ezt a fontos mérföldkövet, hiszen sok munka és lelkesedés van a háttérben. Ugyanakkor a gyermekeim miatt is különleges volt, hiszen szerettem volna példát mutatni nekik, hogy a kitartás és az álmok követése mindig kifizetődő. Határontúli, felvidéki magyarként az identitásom és a kulturális örökségem mindig is fontos szerepet játszott az életemben, és most, hogy doktoráltam, úgy érzem, hogy nemcsak magamnak, hanem egy picit a közösségemnek is példát mutathatok. Az avatás során a büszkeség és az öröm mellett – nem titok – egyfajta megkönnyebbülést is éreztem, hogy a kitartásom, az áldozataim és a sok munka végül elnyerte méltó jutalmát. Az ünneplés légköre még inkább megerősítette bennem azt az érzést, hogy bármilyen összetett kihívásokkal nézzünk is szembe, a céljaink elérése mindig lehetséges, ha hiszünk benne és dolgozunk érte.
Mit tervez a doktori kutatás befejezése után? Van esetleg új téma kilátásban?
A doktori kutatásom szerencsére jócskán tartogat még kihívásokat, új kutatási területeket. A védést követően tisztult le bennem, hogy a disszertációmban csak a felszínét kapirgáltam a kutatási problémának, már ami a stratégia értelmezését illeti a hálózati megközelítésben. Elsősorban témavezetőmmel közösen folytatjuk a kutatást.
Fotók: Horváth Péter (doktori védés), P. Nagy-Pályi Bernadett (doktori avatás)