„Csapatban átélhetjük a sikereket, egyedül csak a kudarcot kapjuk”

– Személyében olyan előadót köszönthettünk, akinek nemcsak jelenlegi munkája, de egész szakmai pályafutása példaértékű lehet a közgazdaságtan és a pénzügyek iránt érdeklődők és az ezen a területen karriert építeni kívánó egyetemi hallgatók számára. Hogyan látja: egyenes utat járt be a Berzsenyi matematika tagozatáról a Közgázon, a külföldi egyetemeken és az üzleti élet különböző területein szerzett gyakorlatán át a jelenleg betöltött munkaköréig, vagy szükség volt közben egy-két irányváltásra?

Hogyha az érettségizett énemhez visszamegyünk, akkor azt mondhatnám, hogy egy egyenes karrier vezetett, hiszen akkoriban a közgazdasági egyetemre szerettem volna menni, utána egy bankban dolgozni, ami megvalósult. Ha ezt nézem, ez az út egyenes. Ezzel együtt azt gondolom, érdemes a pálya elején kipróbálni több lehetőséget, mert egyáltalán nem biztos, hogy az első munkahelyünkön megtaláljuk azt, amit keresünk. Ebben az életkorban még kockázatmentesen tudunk szemezgetni az ajánlatok közül. Előfordulhat, hogy látatlanban tetszik az adott iparág, de gyakorlatban kiderül, hogy nagyon nem illik hozzánk vagy pont fordítva: ez lesz élete karrierje, amelyben negyven évig fog dolgozni. Én személyesen a gyakornoki pozíciók segítségével tudtam megérteni, hogy mit is szeretnék pontosan csinálni.

– Visszatérve kicsit a karrierje elejére, mik voltak a pályaválasztása szempontjai? Volt egy természetes, mondjuk úgy, személyiségéből fakadó vonzalma a gazdaságtan felé?

Szerintem jobban alakult, mint gondoltam. Középiskolában egyik kedvenc tantárgyam a kémia volt, rangos kémiaversenyeken nagyon jó eredményeket értem el, akár vegyész is szívesen lettem volna, de mivel kiderült, színtévesztő vagyok, így ez a terület nem lesz megfelelő számomra. Nem keseredtem el, a matematika iránt is nagy volt a rajongásom, nemzetközi versenyekre is jártam. A történelmet imádtam a legjobban a tantárgyaim közül. Amikor láttam a Közgáz felvételijét, hogy matematika és történelem tudás kell hozzá, úgy éreztem, ezt a szakot rám szabták. Ezenkívül a szüleim is közgazdászok, ismerős volt a közeg, amiben ők mozogtak, így akár ez is lehetett egy szempont, de ennél azért ez egy összetettebb kérdés volt. Amikor pályát választunk, a legfontosabb, hogy azt csináljuk, amit szeretünk, olyan szakma felé kell menni, amelyhez van affinitásunk, hiszen azt ne felejtsük el, hogy életünk jelentős részében ezzel fogunk majd foglalkozni. Gyakran kérdezik a kollégák, hogy egy adott szakterületen hogyan tudnának olyanok lenni, mint XY. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy ne másokra akarjatok hasonlítani, nézzétek meg, miben vagytok kiválóak, azt csináljátok, erősítsétek, amiben Ti jók vagytok ez hozza meg a siker gyümölcsét.

– Tanult Németországban, az Egyesült Államokban és a világ egyik legjobb üzleti MBA iskolájában, Szingapúrban. Hogyan ítéli meg a nyelvtudás szerepét a szakmai karrier építésében, és milyen többletet adtak ezek az elitiskolák a számára?

A nyelv nagyon nagy szerepet játszik a karrierben. Alapvetően rossz a nyelvérzékem, viszont hatalmas energiát tettem bele ennek leküzdésébe. Az angol például bármelyik iparághoz szükséges, nagyon sok információt csak angolul tudunk megszerezni. Megtanultam németül is, ami szintén nem volt egyszerű, viszont Magyarországon a német nyelvtudás egy kifejezetten hasznos képesség, mert sok német és osztrák cég van itthon, ahol ezt jól lehet kamatoztatni. A nyelvtudás felbecsülhetetlen érték, gyorsabban érted meg általa a külföldi tartalmakat, a partnereket, a beszállítókat. A gyorsaság pedig kifizetődő, mivel a mai üzleti életben a gyorsaságnak pénzben kifejezhető értéke van.

Iskolák tekintetében az amerikai egyetemen elképesztő előnynek éreztem, hogy az oktatásban a gyakorlatorientált módszerek voltak az irányadóak, az aktuális Wall Street Journal cikkeit például rendszeresen elemeztük a makroökonómia professzorral. A németországi diákéveimből kiemelném az adójogi kurzusokat, óriási segítség volt az a rengeteg feldolgozott esettanulmány, azóta is könnyen értelmezek ilyen jellegű tartalmakat. Az INSEAD-on pedig felbecsülhetetlen pluszt adott a professzorokkal és a diákokkal kiépített világszintű kapcsolati háló, egy ilyen nemzetközi környezetben sokkal jobban megismerhetők a körülvevő lehetőségek. Olyan ez, mint a sakk, hiszen azért jó sakkozó valaki, mert felismeri a mintákat. Ha valaki mindig ugyanazzal a partnerrel sakkozna, nem jönne elő annyi minta és fordulat, mintha a széleskörű játékstílusok megismerésére törekedne. 

– Milyen készségekkel, kompetenciákkal kell rendelkeznie valakinek a sikeres pályakezdéshez?

Szerintem jelenleg kettő kompetencia értékes nagyon: a tanulási és az együttműködési képesség. Nagyon jó alapot jelent például az ELTE GTK, a következő 20 évben pedig sok minden át fog alakulni körülöttünk, ezért kell gyors tanulási képességekkel rendelkeznünk. Az együttműködés pedig a munkahelyi kooperáció kulcsa. Hiába vagyunk nagyon jó szakemberek, ha nem tudunk beilleszkedni a szervezetbe, hiszen fontos, hogy a tudásunkat másokkal is meg tudjuk osztani és a többiek sikeréhez is hozzá tudjunk járulni. Az OTP-nél általában ezt a két faktort keresem egy jelentkezőben, mert ha ezek megvannak, akkor jól be tudjuk illeszteni a csapatunkba, csapatban pedig átélhetjük a sikereket, egyedül viszont csak a kudarcot kapjuk.

– Mitől lesz valaki jó vezető az üzleti életben és mitől a banki szférában? Egyáltalán érdemes-e elválasztani a kettőt egymástól?

Szerintem nem. A hasonló profilok sikeresek mind a bankrendszerben, mind általában a vállalati szektorban. Vezetőknél egy harmadik faktor is társul az előbbiekhez: a kommunikáció. Az üzeneteinket eljuttatni nem egyszerű feladat, megfelelő kommunikáció hiányában könnyen előfordulhat, hogy nagyon sokan nem vagy félreértik a közölnivalónkat és ebből probléma származik. Hatékony kommunikációs folyamatokat kell képezni a cégen belüli csoportok, a munkatársak és az ügyfelek között. A vezetői képességekhez sorolnám még a megvalósítási szemléletet, azaz, hogy hogyan visszük véghez a céljainkat. Ehhez logikus és strukturált gondolkodásmódra van szükség, hiszen látnunk kell a célt és meg kell találnunk az odavezető lépéseket.

– Mit tanácsol azoknak a hallgatótársaimnak, akik most pénzügy-számvitel alapszakon tanulnak? Érdemes-e mesterszakon folytatni tanulmányaikat, és néhány év munkatapasztalattal a hátuk mögött újra visszatérni az egyetemre, hogy megszerezzék az MBA diplomát is?

Nagyon javaslom a mesterképzést is, hiszen az felvértez minket a gyorsan változó világban a szintén gyors információmegszerzésre. A mesterképzéssel együtt szerintem egy szemléletet nyerünk, ami hatalmas előny. Nem véletlen mutatják a különböző munkaerőpiaci felmérések, hogy az iskolai végzettséggel együtt javul az alkalmazkodási képesség is. Az MBA-t is javaslom, hiszen itt nagyon nagy a váltás aközött, amikor kevés vagy munkatapasztalat nélkül tanulunk és aközött, amikor már rendelkezünk pár évnyi munkatapasztalattal és látjuk, a valóságban hogyan működnek a vállalatok. Ekkor már azt is jobban értjük, hogy miért is fontos az, amit tanulunk és sokkal nagyobb az érdeklődésünk, hiszen látjuk, hogy valóban szükségünk van a tudásra. Javaslom a mesterképzést és az MBA-t is, nekem bejött.

Fotók: Horváth Péter