Boldogulni az MI-átszőtte világban
Kezdjük az elején: mikor és hogyan találkozott a mesterséges intelligenciával először, és mi keltette fel igazán az érdeklődését a generatív MI iránt?
Férjem volt az, aki – mérnökként – már jóval előttem elkezdett kísérletezni a mesterséges intelligenciával, és gyakran adott javaslatot, hogy én hogyan tudnám használni a kutatásban és az oktatásban. Először csak kisebb, kevésbé bonyolult feladatokra kezdtem el mesterséges intelligenciát használni, például egy rövidebb szöveg átfogalmazására vagy irodalomjegyzék formázására, de ahogy elkezdtem beletanulni, úgy szélesedett ki előttem a paletta. Ma már rendszeresen használom arra, hogy összefoglalókat készítsek tudományos cikkekhez, vagy ötleteket kérjek, milyen témaköröket lenne még érdemes beépítenem a tananyagba.
A marketinges világban a trendek jönnek-mennek – mit gondol, a generatív MI csak egy újabb hullám, vagy már most is formálja a szakmai mindennapokat, és ha igen, hogyan használja Ön a munkájában?
Nem gondolnám, hogy a mesterséges intelligencia csak egy trend lenne, ahhoz túlságosan alapjaiban formálja át a munkánkat, és már most jelentősen beépült a mindennapokba – az már más kérdés, hogy egyesek jól, mások kevésbé jól alkalmazzák. Én alapvetően a repetitív, időigényes, automatizálható feladatokra szoktam használni. A tudományos publikációk egyik legfájdalmasabb pontja például az irodalomjegyzék megfelelő hivatkozási rendszer szerinti formázása. Volt, hogy órákat eltöltöttem csak ezzel a feladattal, holott semmilyen tudományos hozzáadott értéke nem volt. Felszabadító megtapasztalni, hogy a megfelelő prompttal a mesterséges intelligencia fél perc alatt elvégzi ezt a feladatot. Szoktam használni fordításra is, bár ezt kevésbé szeretem, pont azért, mert az emberi nyelv finomságait az MI nem tudja, még akkor sem, ha kifejezetten erre programozták. A mai napig jobban szeretek magam fordítani, de idő szűkében sokszor jól jön a segítség. Tudományos cikkek összefoglalóinak megírásában szintén nagy segítség, de ha éppen ihlet híján vagyok, mankóként szoktam használni kreatív feladatokban is. Bár, mivel az MI alapvetően a már rendelkezésre álló adatokból dolgozik, nem olyan kreatív, mint az ember, de azért tud hasznos ötleteket adni, amelyek nyomán új irányba indulnak el a gondolataim.
Sokan tartanak tőle, hogy az MI kiváltja a kreatív szakembereket – Ön szerint a kreativitás tényleg algoritmizálható, vagy inkább új típusú együttműködésre van szükség ember és gép között?
A kreativitás nem algoritmizálható, pont azért, amit korábban említettem: hozott adatokból dolgozik, míg az emberi elme képes váratlan, addig nem létező irányokba is elindulni, és teljesen új dolgokat alkotni. Ezenkívül nem elhanyagolható az sem, hogy az embert folyamatos behatások érik a környezetéből, a mindennapi élethelyzetekből, és a körülötte élő más élőlényektől. Bár az internet egy szinte végtelen tárház, pont ezek azok a behatások, amik ott nem lelhetők fel, nem állnak rendelkezésre, így a mesterséges intelligencia jelenleg nem tudja reprodukálni az emberi elme végtelen mélységeit. Ugyanez mutatkozik meg a nyelvi készségeiben is: a mesterséges intelligencia által fogalmazott szöveg sablonos, kiszámítható, míg az emberek sokszínűek, egyediek. Azt gondolom, hogy ahelyett, hogy attól félnénk, hogy a mesterséges intelligencia kivált minket, meg kell tanulnunk jól, jó célokra használni.
„Meg kell tanulnunk jól, jó célokra használni”
A generatív MI-t nemcsak munkára, hanem néha szórakozásra is lehet fogni – van esetleg személyes példája arra, hogy hogyan segített az MI egy nem munka jellegű helyzetben?
Gyakran „megkérdezem” a mesterséges intelligenciát, ha például utazásról van szó. Milyen helyszíneket érdemes megnézni? Mik a kulturális érdekességek az adott országban? Mire kell esetlegesen odafigyelni? Hol és mit érdemes enni. Mivel ezek az információk alapvetően elérhetőek az interneten, de sok időbe telik egyenként végigolvasni az útibeszámolókat, ajánlókat, értékeléseket, a mesterséges intelligencia rengeteget segít abban, hogy a fontos információkat összegyűjtse nekem. De nemrég voltunk barátokkal Albániában, és sajnos akadtak hiányosságaink az ország történelmét illetően, így a múzeumlátogatást kiegészítettük egy ChatGPT által generált instant történelemórával, ami sokat segített abban, hogy kontextusba tudjuk helyezni a látottakat.
Nőként a tudományos és oktatói pályán milyen lehetőségeket vagy támogatást lát abban, ahogyan a mesterséges intelligencia kiegészítheti a nők munkavégzését?
A mesterséges intelligencia egyik legnagyobb előnye, hogy időt ad vissza. És ez különösen fontos lehet azoknak a nőknek, akik egyszerre több szerepben is helytállnak – oktatóként, kutatóként, anyaként, szervezőként. Segíthet abban, hogy ne az adminisztratív vagy mechanikus feladatok vigyék el az energiát, hanem a valódi értékteremtésre maradjon idő. Személy szerint részben ezért szeretem az MI-t használni, vannak feladatok, amikben sokkal hatékonyabb tudok lenni – például egy publikáció bibliográfiájának az elvárások szerinti formázása – kevésbé fáradok el, így van időm másra is.
„Segít abban, hogy a valódi értékteremtésre maradjon idő”
Ha meg kellene neveznie egy olyan készséget, amit a hallgatóknak érdemes most elsajátítaniuk az MI-korszakban, mi lenne az – és miért pont az?
A kritikai gondolkodás. Az információk értelmezése, forráskritika, összefüggések meglátása – ezek lesznek azok a készségek, amelyekkel igazán ki lehet majd tűnni a tömegből. Az MI gyors, de gyakran felszínes. Az a hallgató, aki meg tudja különböztetni az adatot a tudástól, a stílust a tartalomtól, mindig előnyben lesz, akárhány algoritmus veszi körül. Ez a készség ráadásul a munkaerőpiacon is aranyat fog érni, hiszen a mai álhírek és mesterséges tartalmak özönében nagyon fontos, hogy döntéshozatalkor tényleg csak a valós, megbízható információkat vegyük figyelembe, különben hatalmas hibákat véthetünk.
Tanárként és kutatóként mennyire változtatta meg a gondolkodását vagy a módszereit az, hogy kéznél van az MI?
A fent említetteken kívül továbbfejlesztette a kritikus gondolkodásomat, és belém táplált egy jó adag szkepticizmust is. Bármennyire is hasznos a mesterséges intelligencia, van egy olyan hozadéka is, hogy az emberek sok mindent megpróbálnak kiváltani vele – olyan dolgokat is, amiket nem feltétlenül kellene. Először sokként ért, amikor szembesültem vele, hogy a hallgatók MI-vel íratják a beadandóikat. Először szinte tudat alatt ismertem föl, hiszen egy kreatív feladatra ugyanazok, vagy nagyon hasonló megoldások érkeztek. Más volt a formázás, más volt a megfogalmazás, de a megoldás lényegében ugyanaz. Ráadásul sablonos, minden kreativitástól mentes. A kezdeti tanácstalanság után viszont elkezdtem olyan irányban gondolkodni, hogy mit lehetne kezdeni ezzel a problémával. Egyértelmű, hogy tiltani nem érdemes, hiszen a világ nem áll meg, és butaság küzdeni ellene. Ezért azt az utat választottam, hogy megtanítsam a hallgatóknak, hogy használják jól, etikusan a mesterséges intelligenciát, legyen szó akár a beadandókról is. Minden csoportomnak elmondom, mekkora különbséget látok a hallgatók saját ötletei és az MI által generált javaslatok között, kihangsúlyozva, hogy előbbiek általában sokkal értékesebbek. Ha ezt az egy dolgot megértik a hallgatóim, úgy gondolom, máris sokkal jobban fognak tudni boldogulni a mai, MI-átszőtte világban.