„Beszippantott a sport, a zene és a csillogó ruhák”
– Nem igazán hétköznapi jelenség a műkorcsolyázás, hol hallottál erről a sportágról, és mi volt a kezdeti élményed a korcsolyával?
Egész kicsi korban érdemes ezt a sportot elkezdeni. Mozgékony gyerek voltam, a jégpálya pedig közel esett hozzánk, így a szüleim levittek, és ahogyan ők fogalmaznak, „ott is maradtam”. Beszippantott a sport, a zene, a csillogó ruhák és az előadások. Végigkísérte a gimnazista éveimet. Az egyetem miatt döntöttem úgy, hogy abbahagyom mindezt, hogy jobban tudjak fókuszálni az ELTE-re. A szüleimnek mindig egy feltételük volt: tanuljak is és sportoljak is. Ha ez a kettő ment együtt, akkor minden jó volt. De igazából őket csak az érdekelte, hogy segítsenek abban, amit el akarok érni. Inkább rövid távú céljaim voltak, valahol talán ez hiba is volt, de mindig eljutottam a kitűzött célig.
– Honnan hallottál az ELTE GTK-ról, és miért választottad ezt az egyetemet?
Sok jó dolgot hallottam korábban, például hogy jól fel lehet venni a vizsgákat, jók a zh-zási lehetőségek, és hogy egy jó, felszabadult közösség van az egyetemen. Mindezt saját magam is megtapasztaltam az elmúlt időszakban. Illetve nagyon tetszett a karban, hogy a tanulás mellett a munkavállalás is lehetséges.
– Elég nagy részét töltötte ki az életednek a sportág, mivel tudtad mindezt kompenzálni?
Edzővé avanzsáltam, így most is nagyon sokat vagyok a jégen. Kisgyerekeket edzek, heti négyszer, reggel 6-tól vannak a foglalkozásaink, majd ezek után jövök az egyetemre.
– Mi az az eredmény, amire a legbüszkébb vagy az elmúlt 12 évedből?
Az olimpiai csapatba teljesítmény alapján lehetett bekerülni, ami nagy dolog, de én mégis a junior magyar bajnoki eredményemet emelném ki, ez az, amire a legbüszkébb vagyok, itt első helyezett lettem. Ez a covid-időszak közepén volt, amikor pont teljes apátiába zuhantam, nem tudtam, hogy hogyan lesznek a dolgok. Az olimpiai csapat kemény munkával elérhető volt, és sokan voltunk benne, de a junior cím egy embernek szólt, és mentálisan is egy mély pontról kellett magamat összeraknom.
– Mit emelsz át a sportból a hétköznapjaidba?
Mindenképpen az időmenedzsmentet mondanám. Szerintem az élsport megtanít arra, hogy hogyan tervezd meg jól az életedet. Nem hagy elkallódni, iskola, edzés, utána tanulás. Mindezt az ELTE-n is nagyon tudom hasznosítani. Ami még nagyon fontos, hogy a sport által sikerült megtanulnom szétválasztani a magánéletemet, a tanulást és a sportolást. Rengeteg nehézség van abban, hogy gyerekekkel dolgozom együtt. Fontos, hogy megértsem a szülőket, mivel komoly kooperációnak kell lennie mind a szülő–edző, edző–gyerek és szülő–gyerek között, mert igazából a gyerek mindig hozza magával a problémáit a jégre. Nekem edzőként tudnom kell kezelni a lelkiállapotukat, így sokat tanulok mindebből.
– Mit emelnél ki a műkorcsolyáról egy, a sportágat még nem ismerő személy számára?
Ugye a versenysportból jövök, ezt nem lehet elkezdeni már idősebb korban. Viszont önmagában ez a sport egy jó hobbi, nagyon gyorsan lehet benne fejlődni. Szeptembertől egészen júliusig vannak edzések Budapesten, bárki, aki egyszer ki akarja élni az akrobatikus és művészi vénáját, annak bátran ajánlom, mert tényleg egy gyönyörű sport, és nagyon komplex. Egy próbát mindenképp megér, és remek közösséget ad.
– Mik a jövőbeli terveid akár rövid, akár hosszú távon?
Nagy vágyam bíróként eljutni az olimpiára. Szeretném az üzleti vonal mellett a műkorcsolyát is valamilyen formában megtartani, a bírói tanfolyamot már el is végeztem ehhez. A tanulás is abszolút motivál, egy pszichológia diplomában gondolkozom, de a HR irány is érdekel. Az ELTE-nek nagyon nagy előnye az, hogy más karokról is tudunk tárgyakat felvenni, és örülök, hogy az elmúlt két évben sikerült megtalálnom azt, hogy milyen irányba szeretnék elindulni.
Fotók: Palasics Bence Balázs