„Az opera a szakmám, a balett a szerelmem”

– Milyen szempontok miatt döntöttél az ELTE GTK mellett, amikor ide felvételiztél?

Hála érte, végzős gimnazistaként már többek között tudtam azt, hogy művészetmenedzsmenttel szeretnék foglalkozni. A piacon kínált összes közgazdászképzésnek utánanéztem, teljes mértékben meg szerettem volna bizonyosodni arról, hogy egy jó lehetőségeket kínáló egyetem hallgatója leszek. Mivel nyolc évig külföldön éltem és IB (International Baccalaureate) érettségit szereztem, fontos volt számomra, hogy a meglévő nyelvtudásomat szinten tarthassam. Másrészt akkoriban, amikor én kezdtem az egyetemet, ez egy nagyon friss képzés volt az ELTE-n, és engem mindig vonzottak azok a dolgok, amelyek még nincsenek teljesen készen, lehet formálni, és izgalmasnak találtam, hogy diákként részese lehetek egy kialakuló folyamatnak.

– Már első félévedben belekezdtél egy tudományos kutatásba, ahol nagyon szép eredményt értél el. Mesélnél erről nekünk? 

Egy menedzsment előadás után mentem oda Pádár Katalin tanárnőhöz azzal a kérdéssel, hogy lehet-e nála kutatást csinálni. Meg is lepődött, hiszen első félévben nagyon kevesen foglalkoznak ezzel, mégis felkarolt, amiért a mai napig hálás vagyok neki. A kutatásom témája a 21. századi művészetmenedzsment volt, amivel első félévesként 3. helyezést értem el a kari TDK-n. Másodévesként, továbbvíve ezt a témát, első lettem a menedzsment szekcióban, ahonnan tovább küldtek az OTDK-ra, itt harmadik helyezést értem el. Diplomamunkámként is ezt a kutatást adtam be, kiegészítésként 16 mélyinterjút készítettem intézményi, zenekari és táncmenedzserekkel. Számos embert megismertem a szakmában ezáltal, sok tapasztalattal lettem gazdagabb.

– Mivel foglalkoztál, amikor nem kutattál? Hogyan teltek az egyetemi féléveid általában? 

A művészet a tudományos munkámon kívül is körülvett, az egyetem alatt az ELTE Online Kultúra rovatának újságírója voltam, ahová Békefi Dóri vett fel, majd az ő felkérésére vezettem a rovatot egy éven keresztül, jelenleg vele szervezzük a Művészet és tudomány sorozatot is. Ez a projekt nagyon jó lehetőség kipróbálni magam a gyakorlatban, a másik oldalról is megtapasztalva a kutatásom téziseit.
Bár természetesen sok nehézséget adott a járvány, de hála érte, nekem a pozitív hozadékaiból is kijutott, mivel ekkor lett időm komolyabban foglalkozni a művészetmenedzsmenttel. Szakmai mentoromat, Bordás Mária operaénekest és kulturális menedzsert 2020 márciusában ismertem meg, akivel sokórányi online beszélgetést folytattunk erről a világról. Azt a szakmai tudást, amit én most szárnybontogató jelleggel elkezdtem kamatoztatni, mind neki köszönhetem. 
Persze az egyetemen sokan a tanulást tartják a legfontosabbnak, de szeretném kiemelni a kapcsolatok jelentőségét is. Én itt ismertem meg a legjobb barátnőmet, még elsőévesként egy szemináriumon, rajta kívül pedig számos további értékes embert hozott elém a Jóisten. Egyébként az egész életemre jellemző, hogy mindig megtaláltak azok az emberek, akiktől valami jót kaphattam, és ezért is nagyon hálás vagyok.

– A szakmai gyakorlatodat az Opera sajtóosztályán töltötted. Itt mi volt a dolgod pontosan? Milyen lehetőségeid voltak a fejlődésre?

Habár ez nem menedzsment, nagyon szerettem volna ezen a helyen is kipróbálni magam. Úgy szoktam fogalmazni, hogy nekem az opera a szakmám, a balett pedig a szerelmem. Izgalmas volt megismerni, hogy az ország egyik vezető kulturális intézménye, amelynek több tízezer fős követőtábora van a közösségi platformokon, hogyan formálja az arculatát, és kommunikál a közönségével. Főbb feladataim sajtóanyagok és interjúk készítése volt. A szakmai tapasztalat mellett a szervezői készségem is fejlődött, mivel a művészekhez kellett igazítani az időbeosztásomat.

– Mit csinál általában egy kulturális menedzser? Milyen feladatai vannak? 

Több ágazata van ennek a szakmának, úgy tudnám a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy a menedzser teremti meg az időt a művész számára, hogy a művészetével tudjon foglalkozni, abban kiteljesedni, tehát leveszi a válláról az adminisztrációval, sajtóval, szervezéssel kapcsolatos terheket. Például, amíg a menedzser megvizsgálja a szerződéseket, vagy megírja a weboldalra szánt anyagokat, az operaénekes tovább tudja tökéletesíteni az énektechnikáját, vagy szerepet gyakorol. 
A személyi asszisztencia mellett létezik egy másik nagy ágazat, ez az intézményi menedzsment, amikor egy befogadóhelyszín koordinálja a programjait, vagy akár saját szervezésben hoz létre szellemi terméket.
A jelenleg futó sorozattal mi éppen a koncertszervezést gyakoroljuk. Ezt a három előadásos eseménysorozatot az ELTE Rektori Kulturális Pályázatból tudjuk megteremteni. Az ELTE-s hallgatóknak egyébként sok ehhez hasonló lehetőségük van, hogy fejlődhessenek és önálló projekteket hozzanak létre, csak meg kell találni ezeket.

– Mik a jövőbeli terveid? Akár egy új kutatás, más projektek várhatók tőled a jövőben?

A hitemből fakadóan vallom, hogy Isten mindig megmutatja nekünk a helyes utat az életben, ezért a terveimet mindig Őelé viszem, így várom az útmutatását a jövőre vonatkozóan is. Ami a jelenlegi dolgaimat illeti, kutatásom jelenleg nem fut, mivel kaptam egy gyakornoki lehetőséget az M5-nél, a fő kulturális közszolgálati televíziócsatornánál. Érdekes ez az út, mivel nem gondoltam eddig arra, hogy a televízió világában legyek, eddig az írott sajtóban dolgoztam – még kiderül, hogy ezzel mit kell kezdenem. Fontos a hitem megélése, innen származik az elhívásom is, hogy egy lelkigondozói képzést végezzek idén. Gondoltam arra is, hogy gyakorlatszerzés céljából egy kis időre visszatérnék külföldre. Továbbá, ami már fut, az a 2023-as Simándy József Énekverseny, az ország második legnagyobb operaének-versenyének menedzselése, ahol a főszervezői csapat része lehetek.

– Mit üzennél azoknak a gimiseknek, akik meg vannak ijedve az egyetemi élettől, attól, hogy mi vár rájuk? 

Ha csak az egyetemi tárgyakra tanultam volna a félévek alatt, akkor most rengeteg élménnyel és kapcsolattal lennék szegényebb. Az ELTE egy nagy létesítmény, sok általános tudást kapunk, de nem vagyunk száz százalékban leterhelve, így mindenkinek ajánlom, hogy kezdjen el részmunkaidőben dolgozni vagy önkénteskedni, tapasztalatot szerezni. Talán a hobbiból érdemes kiindulni, és ezt összekötni a tanulmányokkal, elmélyedni benne. Nekem ez a művészetmenedzsment volt, de lehet akár a fotózás, írás, építészet, tánc, könyvelés marketing vagy a pénzügyek is. Jó alapokat ad az oktatás, de úgy lesz teljes a kép, ha bele tudjuk szőni az érdeklődési körünket is a tanulmányainkba.

Fotók: Lazar Anilla