A küzdősport és a közgazdaságtan találkozása

– Először is mesélj sportolói karriered kezdeti szakaszáról! Mi volt az első élményed a küzdősporttal, és hogyan alakult ki a kick-box iránti elkötelezettséged? 

Ez egy vicces történet, mert amikor kisgyerek voltam, sok gond volt a magatartásommal. A szüleim szerették volna, hogy fegyelmezettebbé váljak, ezért beírattak kick-box edzésre. Teltek-múltak a hónapok, folyamatosan fejlődtem, és úgy éreztem, hogy ott tényleg magamra találtam. Ekkor még mindig csak általános iskola első osztályába jártam, de minden tréninget élveztem, és nagyon tetszett az a közeg, amibe belekerültem. Nem is vonzott más sport, csak a kick-box. Az évek alatt ez a mozgásforma segített nekem abban, hogy le tudjam vezetni a felgyülemlett feszültséget, hogy kezelhessem a hiperaktivitást, és végsősoron összeszedettebb ember lehessek.

– Mire gondoltál, amikor a 2018-as junior világbajnokságon a kategóriádban te álhattál a dobogó legfelső fokán? 

A 2018-as, Jesolóban megrendezett junior kick-box világbajnokság volt az első igazán nagy világversenyem. Természetesen ezelőtt is szerepeltem már különböző megmérettetéseken, ahol szép eredményeim lettek, például egy 2012-es lengyelországi versenyen elért első helyezés, de akkor még az fiatalabb korosztályokban szerepeltem. Ami pedig a 2018-as világbajnoki aranyat illeti, úgy gondolom, hogy ez az egyik legmeghatározóbb pontja a sportolói karrieremnek. Ráadásul ekkor már egy magasabb kategóriában indulhattam, ezért ezt tartom az első nagyobb sikeremnek.

– Mely tényezők játszottak szerepet abban, hogy a pályaválasztáskor a gazdasági szakirány mellett döntöttél, és miért éppen az ELTE GTK-ra esett a választásod?

A gimnáziumi éveim után még nem alakult ki egy konkrét elképzelésem a pályaképemről. Így azt tartottam a legjobb döntésnek, hogy közgazdaságtant kezdek tanulni, mert szerintem ez egy elég széles tudományterületet fed le, és nyitva tartja a lehetőségeket, hiszen közgazdász diplomával sokféle munkakörben el tud helyezkedni az ember. Az ELTE-t az ismerőseim javaslatai alapján választottam, és erről az egyetemről olvastam legjobb értékeléseket és véleményeket is.

– Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulmányaidat a sporttal, hogy egyik se menjen a másik rovására? Mennyire lehetséges a tökéletes harmónia fenntartása a sportolás és a tanulás között?

Régebben még változó időpontokban edzettünk, viszont az évek alatt kialakult egy állandó rendszer, és most már hétköznap esténként 7 és 9 óra között húzzuk fel a boxkesztyűt. Szerencsére az „éjjeli bagoly” beállítottságom miatt sosem okozott problémát az, hogy későn értem haza, így edzés után is könnyedén tudok tanulni. Mondhatjuk azt is, hogy ilyenkor jobban megy a néha hajnalokig tartó tanulás, hiszen a mozgás felpörgeti a szervezetemet, és hatékonyan fel tudok készülni a következő napra. Sokat számít, hogy az edzéseim helyszíne közel van az otthonomhoz, így nem telik sok időbe az utazás. Összefoglalva, számomra teljes mértékben összeegyeztethetők a tanulmányok a sporttal.

– Mit gondolsz, képes leszel a tanulmányaid alatt és azok elvégzése után is a versenyszintű kick-box folytatására? Milyen céljaid vannak sportolóként a jövőre nézve?

A kick-box különleges helyzetben van most, mert az olimpia előcsarnokában áll. Amennyiben felvennék a listára, és akár már jövőre Párizsban lehetne indulni ebben a sportágban, az érthetően hatalmas motivációt adna ahhoz, hogy komolyabb energiákat fordítsak a kick-boxra és megpróbáljam kvalifikálni magam az olimpiára.

– Tavaly az Európai Egyetemi Játékokon ezüstérmet szereztél, majd ezért a nagyszerű eredményért a Magyar Főiskolai-Egyetemi Sportszövetség díjazásában is részesültél. Ezúton is gratulálunk! Hogyan emlékszel vissza erre a versenyre, és mi volt az, ami hiányzott a döntőben, ahol éppen egy másik magyar hallgató volt az ellenfeled?

Ezt a versenyt Lengyelországban, Lodz városában rendezték. Nagyon tetszett a lebonyolítása, mert olyan érzésem volt, mintha egy miniolimpián vettem volna részt. Több sportág volt számos versenyzővel, akik mind egyetemistaként érkeztek az eseményre. Ugyanúgy követtük mindegyik sportágnak a meccseit, és szurkoltunk együtt a magyaroknak, mintha tényleg az ötkarikás játékokon jártunk volna. A döntőig vezető út fárasztó, de sikeres volt, végül az aranyéremért egy klubtársam ellen kellett megküzdenem. Gyakorlatilag ez egy olyan összecsapás volt, ami edzésen számtalanszor előfordul, amikor az kerekedhet felül a másikon, aki a legjobbat tudja kihozni magából. A fináléban ugyan nem én győztem, de boldog voltam, hiszen egy barátom nyert, és örültem, hogy képviselhettem a hazámat és az egyetememet egy ilyen rangos versenyen.

– Az utolsó kérdéshez lépjünk át a tatamiról az előadóterembe. Ha választhatnál egy, az ELTE GTK-n elsajátított készséget vagy ismeretet, amit a kick-boxban is tudtál kamatoztatni, akkor melyik lenne az?

Ez egy érdekes és elgondolkodtató kérdés. Ami mindenképpen szükséges tulajdonság a tanulásban és a sportban egyaránt, az a kitartás. Amikor vizsgaidőszakban összejön 4-5 vizsgád, akkor nagyon oda kell figyelni arra, hogy olyan jegyeket szerezz, ami nem rontja, hanem javítja az átlagodat. Illetve a projektfeladat elkészítése is okozhat nehéz pillanatokat, amikor nem szabad feladni. Szerencsére én olyan témát tudtam választani a szakdolgozatomnak, ami közel áll hozzám, hiszen sportorientált emberként a labdarúgás játékospiacának jogi szabályozásairól írhatok. Ezért az egész képzés egyfajta kitartást nevel az emberbe, amit nem csak a kick-boxban lehet kamatoztatni, hanem az egész életben.

Fotók: Palasics Bence