„A jó csapartmunka segítségével egy kis ötletből is nagy dolog születhet”
Az ELTE Gazdaságtudományi Kara és az AVANS University (Hollandia) 2019 óta működik együtt egy évenként ismétlődő projekt keretében, amelynek során a helyi és vendég hallgatók az ENSZ fenntartható fejlődési céljaihoz (UN SDG) kapcsolódó problémákra keresnek megoldást olyan módszerek segítségével, mint a „Design Thinking” és a „Human-centered design”. A tavaszi féléven át tartó közös munka egy háromnapos hackathonban csúcsosodik ki (amely egyben a karunk által kínált »Business Case Studies II« tavaszi féléves szabadon választható kurzus központi részét is képezi).
Az ELTE GTK két résztvevője (Mila Johanna Cornelia van Kuijk, holland Erasmus-hallgató és Szepesi Dávid, aki a Kereskedelem és marketing szak hatodik féléves hallgatója) örömmel osztotta meg tapasztalatait. A kurzusmunka részeként minden hallgatónak önreflexiós esszét is be kellett nyújtania, a bennük felvetett gondolatokból pedig érdemes megosztani néhányat az olvasókkal is.
Bár Mila és Dávid is a Neptunon keresztül, a kurzust népszerűsítő e-mailből értesült erről a lehetőségről, a részvételi céljaik nagyon különbözőek voltak. Milát elsősorban az motiválta, hogy ez egy fenntarthatóságról szóló kurzus volt, ez a téma pedig kifejezetten érdekelte őt és ilyen tárgyat csak keveset talált a mobilitási félévében az ELTE kínálatában. Dávid fő motivációja az angolul zajló kommunikáció, az új emberekkel való kapcsolódás, és a különböző kultúrák fedezése volt – három olyan dolog, amit igazán élvez. Ahogy fogalmazott: „Ez a kurzus a lehetőségek tökéletes kombinációját kínálta”. Más hallgatók így fogalmazták meg a részvételi céljaikat: „hogy felfedezzem rejtett tehetségeimet”, „hogy nemzetközi környezetben erősítsem a tanuláshoz és munkavállaláshoz szükséges készségeimet”, vagy „hogy megtapasztaljak egy másfajta, kevésbé kontrollált oktatási/tanulási stílust”.
Mint minden évben, a résztvevő csapatok ezúttal is a Design Thinking és a Human-centered design módszereit alkalmazták, de míg Mila hat fős csapata a nemek közötti egyenlőtlenségek (UN SDG 5) témáján dolgozott, Dávid csoportja (három Avans és három GTK-s diák) az egészség és jólét (UN SDG 3) témájával foglalkozott. A Trefort-kerti kampuszon és környékén a hallgatókkal készített interjúk során kiderült, hogy sokan tisztában vannak az egészséges életmód előnyeivel, mégis hiányzik belőlük a cselekvéshez szükséges motiváció. A csoport célja az volt, hogy feltárják, hogyan lehetne a hallgatókat arra ösztönözni, hogy aktívabban törődjenek az egészségükkel, a testi-lelki jólétükkel.
Az olvasó számára talán furcsán hangzik, hogy Mila, aki maga is holland, olyan kurzusra jelentkezett, ahol hollandokkal kell együtt dolgozni. Elismerte, hogy részben azért élvezte a munkát, mert „egy kicsit otthon érezte magát” a többi holland diákkal való együttműködés során. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy emellett a magyar kultúra és a magyar gondolkodásmód megismerése is nagyon izgalmas és rendkívül hasznos kiegészítője volt az Erasmus csereprogramjának. Dávid kiemelte: „A legjobban azt élveztem, hogy láttam, milyen hatékonyan tudnak együttműködni és csapatként dolgozni a különböző kulturális háttérrel rendelkező, motivált diákok”. Ezt az üzenetet több más diák gondolata is alátámasztja. Az egyik résztvevő például így fogalmazott: „Jobb lettem a csapatmunkában, a problémamegoldásban, a kommunikációban és a kreativitásban. Azt is megtanultam, hogy rugalmasabbnak, türelmesebbnek és megértőbbnek kell lennem, amikor különböző hátterű emberekkel dolgozom”. Egy másik hallgató így írt: „Sokat tanultam a csapatmunkáról. A különböző hátterű emberekkel való csoportos munka megtanított arra, hogyan kell jobban figyelni, világosan kell kommunikálni és nyitottnak kell lenni az új ötletekre. Néha eltérő volt a véleményünk, vagy volt köztünk némi nyelvi akadály, de mindig sikerült megtalálnunk a közös munkával az előre vezető utat”.
Mila a kurzust és a projektet gyakorlatorientáltnak találta és számára nem okozott nehézséget a munka mennyisége vagy színvonala sem. Ő, aki az Utrechti Egyetemről (az egyik legelismertebb holland egyetemről) érkezett egy félévre az ELTE GTK-ra, inkább az egyetemi típusú, elméleti jellegű oktatáshoz van hozzászokva, és arra számított, hogy a kurzus nagyobb kihívás elé állítja majd. Mégis nagyon élvezte a gyakorlatorientáltságát, ami tapasztalata szerint számos hollandiai felsőoktatási intézményre jellemző. Dávid kissé csalódott volt, hogy a hackathon „nagyon a munkára koncentrált”, és amikor este kötetlenebb programokra került sor, sokan nem csatlakoztak a csapathoz. „Úgy gondolom, ha az esti események egy kicsit szervezettebbek lettek volna, az még gazdagabbá tette volna a háromnapos élményt”. Bár így is sikerült jól megismerniük egymást, meg tudták osztani a vendégekkel a Budapestről és a kultúránkról szerzett korábbi ismereteiket, és hogy ennek az „idegenvezetői” szerepnek köszönhetően egy teljesen új perspektívából tekinthettek ők is a városra, a nevezetességekre és az itt élőkre.
Arra a kérdésre, hogy mit tanultak ebből az élményből, Mila hangsúlyozta, hogy mára sokkal jobban megértette a magyar kultúrát és gondolkodásmódot. A hackathon és a kurzus eredményeként „nyitottabbá váltam olyan módszerekre is, amelyeket egyébként nem használnék”. Dávid számára az élmény megerősítette hosszú távú tervét, hogy az egyetem után nemzetközi környezetben dolgozzon. A többi résztvevő által említett azonnal érzékelhető előnyök között olyan gondolatok szerepeltek, mint „megtanultam, hogy a valódi problémák megoldásához többre van szükség a technikai készségeknél; fontos törődni az emberekkel és a szükségleteikkel”, „rájöttem, milyen ereje van az emberek összefogásának, annak, hogy valódi problémákat együtt akarjanak megoldani”, és „rájöttem, milyen fontos, hogy valóban azokra az emberekre koncentráljunk, akiknek segíteni próbálunk, és ne csak a gyors megoldást keressük”. Végül: „A prototípus megépítése türelemre tanított. Arra, hogy az ötleteknek nem kell kezdettől fogva tökéletesnek lenniük. Azok a visszajelzések alapján és a tesztelés révén fejlődnek és egyre pontosabbá és használhatóbbá válnak. Azt hiszem, ez valóban fontos lesz a munkám során.”
A résztvevők szerint az esemény lényege röviden úgy foglalható össze, mint „motiváló és szórakoztató tanulási élmény pozitív és támogató környezetben”, amelyet kivétel nélkül szívesen ajánljanak hallgatótársaiknak is.
