„A japán nyelv nem csupán kommunikáció – kultúra, gondolkodásmód és önfegyelem is”

A japán nyelv tanulása sokak számára kulturális utazás is. Az Ön tapasztalatai alapján milyen különbségeket tapasztalhat egy magyar diák a japán és a nyugati gondolkodásmód között már a nyelv elsajátítása során?

Talán meglepő, de a nyelvtani szerkezetek terén a japán és a magyar nyelv sok szempontból hasonlít egymásra. Például mindkettőben gyakran elmarad az alany, a szórend pedig rugalmasabb, mint az angolban vagy más nyugati nyelvekben. Ez már önmagában is segíthet egy magyar diáknak a japán nyelv tanulásában, hiszen a szerkezeti logika nem teljesen idegen.

Ugyanakkor a gondolkodásmódban – és ez a nyelven keresztül is érzékelhető – komoly különbségek figyelhetők meg. Japán egy mélyen kollektivista társadalom, ahol az „én” helyett sokkal inkább a „mi” dominál. A közösségi szemlélet, a csoporthoz való igazodás elve olyan kulturális alap, amely a nyelvhasználatban is tükröződik, még ha nem is direkt módon. A beszédstílus, az udvariassági formák, az elhallgatások vagy épp a körülírások mind azt mutatják, hogy az egyén elsősorban a csoport részeként gondolkodik.

Ami nagy (nyelvi és kulturális) különbség, hogy amíg a magyar, és persze a többi európai, nyugati keresztény kultúrához tartozó nyelvben rengeteg kifejezés ered a latin nyelvből, és számos kulturális utalás, berögzült szófordulat (idióma) származik az ókori görög klasszikusokból és a keresztény Bibliából, addig a japán nyelvben ugyanezek a latin helyett kínai eredetűek, és az idiómák pedig a kínai konfuciánus kánonból és a buddhista tanításokból származnak.

Ezek az eltérések nemcsak a nyelvi struktúrákban, hanem a tanulási folyamat során is új tapasztalatokat adnak. Aki nyitottan közelít ehhez, az a japán nyelv elsajátításával nemcsak egy új szókincset és nyelvtant, hanem egy teljesen más világlátást is megismerhet – és ez talán a legnagyobb érték.

Japán történelme több ezer éves múltat ölel fel. Előadásában milyen történelmi fordulópontokra szeretné felhívni a hallgatók figyelmét, amelyek különösen jól megvilágítják a mai japán társadalom működését?

Előadásomban röviden, de lényegre törően szeretném végigvezetni a hallgatóságot Japán történelmének legfontosabb politikai és társadalmi fordulópontjain. Kiemelten azokra az időszakokra fókuszálok, amikor alapvetően átalakult az ország uralkodási rendszere, a társadalmi berendezkedés vagy a hatalom struktúrája. Ezek az átalakulások – akár egy új dinasztia felemelkedése, akár a hatalom decentralizálódása, vagy épp egy külső hatás beépülése – mindig nyomot hagytak a japán kultúrán és társadalmon, ami természetesen kihat a mindennapi életre, így a gazdaságra is.

Különösen fontosnak tartom a kora újkori és modern korszakot, hiszen ezek azok az időszakok, amelyek a leginkább meghatározták a mai Japán berendezkedését. A Meidzsi-restauráció például nemcsak politikai, hanem társadalmi és gazdasági forradalom is volt – és jól mutatja, hogy Japán képes volt hagyományait megőrizve, mégis modernizálódni.

Természetesen egy egyórás előadásba nem fér bele minden részlet, de törekszem arra, hogy a hallgatók kapjanak egy átfogó képet arról, hogyan lett Japán abból, ami volt, az, ami ma. Az a célom, hogy értsék: a jelenkori japán társadalom nem véletlenül olyan, amilyen, hanem nagyon is tudatos történelmi folyamatok eredményeként alakult ilyenné.

A modern japán kultúra rendkívül sokrétű: hogyan fér meg egymás mellett a sintó szentélyek világa, a szamuráj-hagyomány és a legújabb high-tech popkultúra? Mit üzen ez a sokszínűség egy külföldi számára?

A japán kultúrában az egyik legizgalmasabb jelenség épp az, ahogyan a múlt és a jelen szinte zökkenőmentesen képes együtt élni. Nagyon sok elem – legyen szó akár vallási rituálékról, etikettről vagy harcművészeti hagyományokról – akár évszázadokkal ezelőtt gyökerezik, mégis teljes természetességgel létezik tovább a modern hétköznapok részeként.

Egy jó példám is van erre. Nemrég olvastunk egy könyvet a hallgatókkal, amelyet egy, az Ogaszavara-rjúiskolához tartozó etikettinstruktor írt. Ez az iskola a 13. században alakult, és ma is működik – olyannyira, hogy például a Lexus dolgozóinak kötelező részt venni az etikettképzéseiken. A cégek tehát ma is aktívan támaszkodnak ezekre a tradicionális ismeretekre, nagyon érdekes látni, hogy az instruktor könyvében a régi, középkorban írt tekercsek eredeti formájában idézett tanításait milyen zökkenőmentesen lehet átültetni a modern vállalati etikett világába.

Japánban a kulturális fejlődés nem „lecseréli” a régit az újra, hanem inkább integrálja azt. A meglévő struktúrákba képesek beépíteni a legújabb technológiát, stílust, gondolkodást – és ezzel egy olyan különleges, rétegzett kulturális szövetet hoznak létre, amely ritka a világon. Van is erre egy japán kifejezés, a dzsunsoku o kuvae (潤色を加え), ami szó szerint annyit jelent: „egy új színt, festékréteget viszünk fel egy tárgyra”. Természetesen ezt elvont értelemben is használják arra, hogyan adnak hozzá fokozatosan újabb és újabb információt, avagy „színeket” egy már meglévő, ősi tudásanyaghoz.

Ez a fajta kulturális folytonosság és asszimilációs készség egy külföldi számára azt üzeni: Japán nemcsak őrzi, hanem alakítja is a hagyományait. Aki nyitott szemmel figyeli, az megláthatja, hogyan tud múlt és jelen nemcsak egymás mellett, hanem egymással együttműködve létezni.

Az Ön útja a harcművészeteken keresztül vezetett a japán nyelvhez és kultúrához. Hogyan hatott ez a háttér az oktatói szemléletére, és milyen párhuzamokat lát a harcművészetek és az üzleti élet között Japánban?

–Van egy kedvenc példám erre, amit egy interjúban olvastam, amit a hazai kendó alapítóival, a néhai Vadadi Kornéllal és fiával, Vadadi Zsolttal készítettek. Ebből tudhatjuk meg, hogy számos japán nagyvállalat – például a Mitsubishi is – rendelkezik saját harcművészeti edzőteremmel (dódzsó), ahol kendóedzésre van lehetőség. Ez az a bambuszkardos, páncélos vívás, ami nemcsak fizikai kihívás, hanem szellemi edzés is.

Ezekben a céges kendóklubokban sokszor a felsővezetők is aktívan részt vesznek:

„Az ipse reggel lemegy a kendóterembe, hétig kendózik, megfürdik és megy a hivatalba. […] Mind a két helyen – a teremben és az igazgatói székben is – ellenféllel, ellenfelekkel küzd. Reagál, dönt. Kap egy ingert az ellenféltől, és neki azonnal dönteni kell. Vagy gyorsan vág az agya, vagy nem. A nagy cégek termeket tartanak fenn, ahol minden nap lehet gyakorolni. A Mitsubishi dódzsóban végig lehet verni az igazgatótanácsot. Oda kell menni reggel hétre, és az összes vén palit fejbe lehet verni. Mondjuk, inkább csak lehetne, mivel nem tudják megtenni. Mert elképesztően jók. Ott áll veled szemben a 80 éves bácsi, röhög, és hülyét csinál belőled.” [Forrás: Dr. Gubacsi Attila – Barta Balázs: 21 szamuráj: Beszéltetések Magyarország vezető harcművészeivel. Budapest: Axel Média 2009, p. 121.]

Nem véletlenül: egy küzdelem – legyen az kendó, bármilyen más harcművészet – hasonlít egy üzleti tárgyaláshoz. Nyomás alatt kell gyors döntéseket hozni, az ellenfél mozdulataira azonnal reagálni, és közben megőrizni a belső egyensúlyt. Ezek a képességek – koncentráció, fegyelmezettség, előrelátás – kulcsfontosságúak a tárgyalóasztalnál is.

Hogy egy másik példát is hozzak: itthon a Szentkirályi ásványvíz alapítója, a Tőzsdecápák című műsorból is ismert „Vízkirály”, Balogh Levente szintén a harcművészeteknek, azok közül is „cselgáncs” néven is ismert dzsúdó sportnak tulajdonítja sikerei egy részét. Saját életrajzában azt írja:

„Hatéves korom óta cselgáncsoztam. Magyar bajnok és tizenhétszeres országos kupabajnok lettem. Négy danos, fekete öves mesterré fejlődtem. A tatamin tanultam meg a küzdeni akarást. Ezt ültettem át az üzleti életbe.” [Forrás]

A harcművészet számomra nemcsak fizikai gyakorlás, hanem egy gondolkodásmód is. Azt tanítja, hogyan lehet konfliktushelyzetben is megőrizni a kontrollt, miként lehet határozottan kiállni az érdekeinkért úgy, hogy közben az ellenfél mozdulatait is figyeljük, és tiszteletben tartjuk.

Ez a szemlélet engem az oktatásban is végigkísér: a tanulás nem sprint, hanem hosszú, tudatos edzés. Az oktatói munkám során is igyekszem a fokozatosságot, a türelmet és a mély figyelmet közvetíteni – ezek nemcsak a harcművészetben, de a nyelvtanulásban és az üzleti világban is kulcsértékek.

A japán gazdaság továbbra is jelentős soft powerrel rendelkezik. Ön szerint milyen konkrét előnyöket nyújthat egy magyar gazdasági szakember számára a japán nyelvismeret és kulturális tudás a nemzetközi piacon?

Az első és talán legfontosabb dolog: Japánban az angol nyelv ismerete még ma sem annyira elterjedt, mint ahogy azt sokan gondolják. Bár a fiatalabb generáció már egyre jobban boldogul angolul, az idősebb üzleti döntéshozók körében még mindig ritka a tárgyalóképes nyelvtudás. Ez azt jelenti, hogy aki japánul tud, az nemcsak megkülönbözteti magát, hanem tényleges piaci előnyt szerez.

Aki magyar szakemberként japánul beszél, annak nem kell tolmácsra várni, nem kerül nyelvi szűrőn át az információ, és rögtön más szinten képes kapcsolatot teremteni – ami Japánban, ahol a bizalomépítés kulcsfontosságú, különösen nagy érték.

De a nyelvismeret önmagában nem elég – a kulturális kontextus ismerete is döntő. A japán üzleti világban rengeteg információ rejtve, finoman, indirekt módon jelenik meg. Aki nemcsak a szavakat érti, hanem a mögöttes gesztusokat, szokásokat, elvárásokat is, az valóban beléphet ebbe a világba.

Ráadásul a japán vállalatok Magyarországon is jelen vannak, elég csak az autóipari cégekre gondolni. És ne feledjük: a keleti nyitás politikája révén nemcsak Japán, hanem más távol-keleti országok is fókuszba kerültek. Így, ha valaki egy ázsiai nyelvet és kultúrát mélyebben ismer, az nemcsak egy országhoz, hanem egy teljes régióhoz válik kapcsolódóvá. Ez a fajta interkulturális kompetencia egyre nagyobb érték a globalizált munkaerőpiacon.

A japán nyelvtanulás menetét is bemutatja az előadásában. Milyen nehézségekbe ütköznek leggyakrabban a kezdő tanulók, és milyen módszertani megközelítések bizonyultak a leghatékonyabbnak a leküzdésükre? Milyen szerepe van az írásjelek megértésének a kultúra mélyebb megértésében? És mikor érzik először a diákok, hogy átbillentek a kezdeti nehézségeken?

A legtöbb tanuló számára a legelső és legijesztőbb akadály a japán írásrendszer. Sokan már az elején megrettennek attól, hogy háromféle írást kell elsajátítani: két szótagírást (hiragana és katakana) és a kínai eredetű kandzsikat. De ha szétválasztjuk ezeket, a kép már nem is olyan félelmetes.

A szótagírás – ha elsőre szokatlannak is tűnik – néhány hét alatt megtanulható. A kandzsik már más tészta: ezek fogalomjelölő írásjegyek, és több ezer van belőlük. A japán állami ajánlás szerint pontosan 2136 írásjegyet kell ismernie egy átlagos felnőttnek, de egy műveltebb ember 3000-4000 kandzsit is használhat. Ez valóban sok, de nem lehetetlen – főleg, ha megértjük a rendszer belső logikáját.

A kandzsik világa valójában rendkívül jól strukturált. A legtöbb összetett írásjegy kisebb elemek, úgynevezett „gyökök” kombinációjából áll. Ha ezeket az alapokat megismerjük, onnantól már könnyebb az új elemek tanulása. Az én kedvenc példám erre az, amikor a diák először felismer egy összetett kandzsit, és rájön, hogy valójában már ismeri az alkotóelemeit. Olyankor mindig ott a kis villanás a szemében – „most értem meg igazán!”

Az áttörés általában akkor jön el, amikor a tanuló képes párbeszédeket folytatni, vagy egy japánul írt szöveget elolvasni, és először érzi: amit megtanult, azt már használni is tudja. Ez lehet néhány hónap után, de a legtöbben egy év elteltével jutnak el odáig, hogy sikerélményük legyen – például egy alapfokú nyelvvizsga formájában.

Fontos, hogy a japán tanulás nem sprint, hanem maraton. Aki elkezdi, annak érdemes hosszabb távon gondolkodnia – és türelmet, valamint kitartást vinnie magával. A mi képzésünk például lehetőséget ad arra, hogy a hallgató akár több éven keresztül, ösztöndíjjal tanulja a nyelvet. Ez egy komoly előny: a tempó ugyan lassabb, mint egy európai nyelv esetében, de a megtérülés kulturálisan és szakmailag is kiemelkedő.

Én mindig azt mondom: a japán nyelvet nem lehet „megenni egy falatra”. Mint egy hatalmas torta vagy pizza esetében, csak sok harapással lehet haladni. De minden egyes falat után egy új világ nyílik meg.

A diákjai közül sokan konkrét szakmai tervekkel közelítik meg a japán nyelvet. Ön szerint milyen szempontok alapján érdemes Japánt célként választani egy ösztöndíjhoz vagy hosszabb távú munkavállaláshoz, és mit tanácsolna az első lépésekhez?

Japán még mindig rendkívül erős gazdaságilag, és jelentős befektetéseket irányít kutatás-fejlesztésbe, technológiába, informatikába. Azok számára, akik ilyen területen gondolkodnak – legyen az mérnöki munka, programozás, kereskedelem vagy üzletfejlesztés –, Japán vonzó célpont lehet. Emellett az utóbbi években a turizmus is egyre dinamikusabban fejlődik, ami újabb szakmai terepet nyit meg.

Az ösztöndíjak esetében fontos kérdés, hogy a jelentkező milyen szakterületet választ, és ez hogyan kapcsolódik Japánhoz. Nemcsak azt kell megfogalmazni, hogy mit szeretne tanulni, hanem azt is, hogy ez a tudás miként járulhat hozzá a két ország közötti együttműködéshez. Mit visz magával haza, mit ad hozzá a magyar–japán kapcsolatokhoz? Ez különösen fontos a kutatói ösztöndíjaknál.

A nyelvtudás kérdése persze szintén meghatározó. Nem minden ösztöndíjhoz szükséges japán nyelvismeret, de még az angol nyelvű képzéseknél is előnyt jelent, ha valaki legalább alapszinten beszél japánul. Mivel sok angol anyanyelvű diák nem tanul meg japánul, azok, akik legalább alapszinten értik és használják a nyelvet, gyakran versenyelőnyben vannak – már az első fordulóban.

A munkavállalás terén több út is nyitva áll: ilyen például a working holiday vízum, vagy a japán cégeknél elérhető szakmai pozíciók. Itt is igaz, hogy a nyelvi és kulturális felkészültség kulcstényező. Egy állásinterjún, egy céges beilleszkedés során nemcsak az számít, mit mondunk, hanem az is, hogyan és milyen formában tesszük ezt. A japán kultúra különösen érzékeny ezekre az árnyalatokra.

A legfontosabb tanácsom: gondolkodjanak hosszú távon. A japán nyelv és kultúra megtanulása nem rövid távú befektetés, de aki rászánja az időt és energiát, az olyan tudás birtokába kerül, ami egy életen át elkísérheti – szakmailag, emberileg és világképben is.

Köszönjük a beszélgetést!

Írásunkat a Midjourney által generált, egy népszerű keleti grafikus stílusban készült, japán témájú képekkel illusztráltuk. A rajzok történeti hűsége természetesen nem garantált, azokat mesterséges intelligencia hozta létre, de talán megragadják e varázslatos ország múltjának és jelenének képi világát.