A gazdaság ösvényein
– Idén ősszel kezdted meg a 3. évedet az ELTE GTK-n, gazdálkodási és menedzsment szakon. Hogyan döntöttél egy gazdasági szak mellett, és mi a legkedvesebb emléked az itt töltött évekkel kapcsolatban?
Középiskolában kezdett el foglalkoztatni a közgazdaságtan világa. Földrajzból sosem voltam kifejezetten jó, de amikor a tanagyagban a gazdaságföldrajzhoz értünk sokkal szívesebben foglalkoztam ezzel a tárggyal, és ebben tudtam igazán kiemelkedően teljesíteni. Ebbe az irányba terelt édesapám is, aki közgazdászként gyakran hozta haza a szakmájához kapcsolódó újságokat, amikbe gyakran én is belelapoztam. A felvételi idején úgy éreztem, hogy a gazdálkodási és menedzsment szak lenne a legmegfelelőbb számomra, hiszen ez áll a legközelebb az érdeklődésemhez. Több kedves emlékem van az eddigi egyetemi tanulmányaimmal kapcsolatban, de amit kiemelnék, az a közösség és a programok, amit az ELTE nyújtott. Remek érzés, hogy van 2-3 szaktársam, akikkel a zh-k és vizsgák után le tudunk ülni, hogy átbeszéljük a tanulmányainkat és a problémáinkat, vagy akár közösen kikapcsolódjunk valahol.
– Bár most az 5. félévedet végzed a GTK-n, vannak már terveid az alapszak befejezését követő időszakra?
Még semmi sem biztos, de szeretnék továbbtanulni. Foglalkoztat a környezetmenedzsment témaköre, így a diploma megszerzését követően esetleg ilyen irányban mennék tovább.
– A BEAC természetjáró szakosztályának tagja vagy. Honnan ered a szereteted a túrázás iránt, és mikor döntötted el, hogy komolyabban is szeretnél ezzel foglalkozni?
Gyerekkoromban a szüleim gyakran vittek túrázni, édesapám sokáig dolgozott a Környezetvédelmi Minisztériumban, így sokszor ennek kapcsán jutottunk el Magyarország különböző nemzeti parkjaiba. Komolyabban a covid miatti lezárások idején kezdett el foglalkoztatni a természetjárás, amikor az unokatestvérem unszolására havonta egyszer-kétszer elmentünk az ország különböző pontjaira kirándulni, hogy kiszakadjunk az otthoni bezártságból. Ezek után egy önkéntes programnak köszönhetően fél évig Angliában éltem, ahol már célként tűztem ki magamnak, hogy túrázzak. Miután onnan visszatértem, láttam, hogy az egyetemen lehetőség van ezt kurzus formájában végezni, így ezt kihasználva, fel is vettem a természetjárást.
– A túrázás iránti szereteted miatt csatlakoztál a BEAC-hoz. Mi motivált abban, hogy a szakosztály sportösztöndíjasa is legyél?
Az első félévben részt vettem a túráikon, ahol rengeteg kedves embert ismerhettem meg, akik szintén úgy szerették ezt a sportot, mint én. Egy tavaszi túra folyamán beszélgettem Palotás Dáviddal, aki a természetjáró szakosztály teljesítménytúráival foglalkozik, továbbá fontos szervezői feladatokat lát el. Meséltem neki az Egyesült Királyságban töltött félévemről, arról az ottani célomról, hogy a 4 ország legmagasabb hegyeit megmásszam, illetve további teljesített túráimról, és a budakeszi cserkészcsapatban végzett feladataimról. Ő javasolta, ha ennyire szeretem ezt a sportot, és ilyen lelkes vagyok ezzel kapcsolatban, akkor jelentkezzek sportösztöndíjasnak, hiszen éppen akkor üresedett meg ez a poszt. Akkor azt feleltem neki, hogy ha szerintük erre én lennék a megfelelő jelölt, akkor nagyon szívesen vállalnám, és úgy látszik, alkalmasnak bizonyultam erre a szerepkörre.
– A tanulmányaid és a szakosztály mellett cserkészvezetőként is dolgozol. Milyen felelősséggel jár ez, és mit szeretsz ebben a leginkább?
Cserkészvezetőként felelősséggel tartozunk a ránk bízott gyerekekért, fontos, hogy lássák, hogy vezetőként odafigyelünk rájuk és támogatjuk őket. A nyári táborok megszervezése sok időt és energiát igényel, de emellett az év közbeni aktív jelenlét is lényeges a gyermekek szempontjából. Néha igazán nehéz kellő időt szánni erre az egyetem és az egyéb elfoglaltságaim mellett. Ennek ellenére nagyon szeretem a közösséget, ami ott kialakult, és nagyszerű lehetőségnek tartom, hogy a cserkészeink a hagyományos iskolai oktatástól eltérő módon, kreatív játékokon keresztül tudnak fejlődni és tanulni.
– Hogyan tudod beilleszteni a túrázást a mindennapjaidba, továbbá miért ajánlanád másoknak a BEAC természetjáró csapatát?
A természetjárás nagyban különbözik a hagyományos sportoktól. Egy túra egy egész napot is felölelhet, így sokaknak nehezen férhet bele az idejébe. Sokszor látom, hogy nagyon lelkesen veszi fel valaki a kurzust, szívesen részt vesz az első alkalmakon, de aztán nem tudja teljesíteni a tanulmányai és az egyéb elfoglaltságai mellett. Az elmúlt félévben sajnos nekem is kevés időm maradt túrát vezetni, vagy más által szervezett kirándulásokra eljutni. Valóban nagy odafigyelés és elszántság szükséges, hogy az egyetem mellett hallgatóként aktívan járjam az útvonalakat. Mindezek ellenére úgy érzem, abszolút megéri, hiszen egy-egy alkalom teljesen fel tudja tölteni az embert, és remek kikapcsolódás.
Fotók: Palasics Bence