Társadalomtudomány és idegen civilizációk
Miért érdemes ilyesmivel foglalkozni?
Jó kérdés. Már csak azért is jó kérdés, mert a SETI-vel való bíbelődés megtanít rá, hogy mindenhez óvatosan/kételkedve álljunk hozzá, és ennek megfelelően közelről sem nyilvánvaló, hogy tényleg érdekes. És ha esetleg így lenne is, az érdekesség meg a fontosság nem feltétlenül ugyanaz. Miközben a SETI hívei azzal szoktak érvelni, hogy egy idegen civilizáció felfedezése minden idők legnagyobb tudományos eredménye lenne, és „mindent megváltoztatna”, aközben a jelek szerint a tudományos közvélemény és az adófizetők egyetértenek abban (miként én is), hogy érdemes milliárd dollárokat szánni a Nagy Hadronütköztetőre. De nem a SETI-re. Folynak ugyan kutatások, de nem ilyen léptében, és leginkább magánpénzekből. Rangos tudományos szervezetként pedig leginkább a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia jöhet számításba, amit egyébként 1960-ban alapított Kármán Tódor, a nemzetközi hírű, magyar származású rakétatudós, akit az „amerikai légierő szentjének” is szokás nevezni. A SETI Bizottságban pedig rajtam kívül egyetlen magyar van (Almár Iván űrkutató csillagász, akinek az ajánlásával kerültem be). Mint ahogy a tagok legtöbbje fizikus vagy éppen csillagász, akik nem tudománytörténeti/tudományfilozófiai szempontból közelítenek témához. Ellentétben velem.
Igen, az emberek fejében a SETI mindmáig leginkább a rádiótávcsövekkel kapcsolódik össze. Miért foglalkozik egy társadalomtudós ilyesmivel?
Személy szerint mindig is lenyűgözőnek találtam, hogy olyan korban élek, amikor olyan „végső kérdéseken” gondolkozhatunk, mint pl. az, hogy egyedül vagyunk-e, vagy léteznek-e más értelmes lények is a Világmindenségben. Ami persze nem jelenti szükségképpen azt, hogy ennek a megválaszolására aktuálisan látok esélyt is. A SETI története a 17. század eleje óta jelentős mértékben arról szólt, hogy amikor új eszközök jelentek meg, akkor mintegy automatikusan azt reméltük, hogy elég lesz használatba venni őket, és mondjuk a távcsövet a szomszédos bolygók felé fordítani, hogy meglegyen a válasz. Nem így történt – mint ahogy a 20. század második felében, a rádiótávcsövek megjelenése után is hiába hallgatóztunk. Viszont most, a 21. század elején mintha a SETI-kutatók között is valamivel elfogadottabbá válna az a megközelítés, amely szerint a társadalomtudósokat is be kell vonni, és szükség van az olyan alapvető fogalmak tisztázásra, mint hogy mit értünk az értelem, civilizáció stb. alatt, mielőtt folytatnánk.
De amiatt is izgalmas (sőt, meg merem kockáztatni, fontos) a hipotetikus idegen civilizációk kutatása, mert afféle görbe tükröt tart elénk. Felvonultat nagyjából minden olyan elméleti nehézséget, buktatót, problémát, bizonytalanságot és ellentmondást, amivel – legyünk bár természet- vagy társadalomtudósok – szembetalálkozhatunk. És az így szerzett tapasztalatokat más tudományterületeken is remekül lehet kamatoztatni.
Ebből kiindulva foglalkozik a SETI-vel a legújabb könyve is?
Valami ilyesmiből, de a történeti megközelítés is ugyanolyan fontos. Még 1992-ben kezdtem egyetemen tanítani, és egy tudománytörténeti kurzusra készülve szembesültem azzal, hogy a földönkívüliekkel kapcsolatban nemcsak sci-fik és ufós/összeesküvéses elméletek vannak, hanem komoly tanulmányok is. Nem mondom, hogy elsőre nem lepődtem meg, de a 90-es évek második felében már írtam könyvet a hipotetikus földönkívüli civilizációk kultúrtörténetéről, illetve cikkeim jelentek meg külföldi szakfolyóiratokban is (van, amire még egy, a NASA által kiadott kötetben is hivatkoznak), előadásokat tartok róla, sok éve csinálom az Űrvilág űrkutatási hírportál „Idegen civilizációk?” rovatát – és így tovább. Most pedig itt van az Újabb beszélgetések a világok sokaságáról (Serf András szerkesztésében), ami az eClassic kiadó jóvoltából ingyenesen le is tölthető. A cím persze némiképp ironikus: utalás egy Fontenelle nevű francia szerző ma is élvezettel olvasható könyvére a 17. század végéről. Azért ironikus, mert bár azóta több mint háromszáz év telt el, ma is pontosan annyit tudunk a hipotetikus idegen civilizációkról, mint ő, vagyis: semmit. De talán éppen ez jelenti az igazi kihívást.
Az Újabb beszélgetések a világok sokaságáról itt érhető el.