Gólyáinkat kérdeztük – második rész

Miért esett a választásod az ELTE GTK-ra?

Azért jelentkeztem erre az egyetemre, mert egy piacképes diplomát szeretnék szerezni, amivel sokféle területen és cégnél el tudok majd helyezkedni, és amivel kinyílik előttem a világ. Az ELTE GTK nyílt napján is részt vettem még korábban, és akkor nagyon megtetszett az alapos szervezés. Leginkább a nekünk kiadott, részletes magazint találtam szimpatikusnak. Azok az oktatók pedig, akikkel eddig találkoztam, szintén felkészültnek, alaposnak és határozottnak tűntek.  

Milyenek az eddigi benyomásaid a gólyatáborról?

A gólyatábor is csak megerősítette a korábbi tapasztalataimat. Tetszik a szervezők felkészültsége, és az, hogy tényleg azon vannak, hogy jól érezzük magunkat. Segítőkészek, türelmesek és gondoskodóak. Nem erőltetnek semmit, tiszteletben tartják a határainkat, ugyanakkor segítenek abban, hogy barátokat szerezzünk. Minél több embert szeretnék megismerni, ezért is örülök, hogy vegyes csoportokat alakítottak ki, mert így tulajdonképpen három különböző közösség tagja lehetek: mások a szak-, a csapat- és a lakótársaim is.

Mi a legjobb gólyatáboros sztorid?

Igazából több is van. Nagyon élveztem a csapatépítéseket és az olimpiát. A székfoglaló nevű játék nagy élmény volt számomra, ahol sikerült nyernem. Annyira jó volt látni a csoporttársaim boldogságát, ahogy velem együtt örülnek és megölelnek! Nekem ez mindent megért, utána nem lehetett letörölni a mosolyt az arcomról. A táncos programok is nagyon tetszettek: az esti diszkók, a gólyatánc és a végső fellépés is, amikor minden csapat előadta a saját táncát. Az utóbbit kiemelném, mert nagyon élveztem a felkészülést, és szerintem sikerült egy jó koreográfiát összeállítani. Jó érzés volt látni a csapattársak igyekezetét a közös cél érdekében. Büszke vagyok a Hádész csapatra, ez egy csodás közös emlék lett.

Van valamilyen hobbid?

Hároméves koromtól balettozom, azaz már tizenöt éve. Sokféle táncot kipróbáltam már, például a normál és az ír szteppet, a klasszikus és a dzsesszbalettet is, valamint versenyeken is részt vettem. Nagyon örülök annak, hogy az ELTE-n is van lehetőség tánccsoportokhoz csatlakozni. Ezzel majd élni is szeretnék, mert úgy érzem, így összeköthetem a kellemeset a hasznossal, hiszen amellett, hogy jól érezzük magunkat, és egy remek csapat alakulhat ki, kreditet is kapunk érte. 

Honnan hallottál az ELTE GTK-ról, és miért ide jelentkeztél?

Az Educatio kiállításon találkoztam az ELTE standjával, és nagyon megtetszett a GTK hirdetése – főleg az, hogy sokfelé el lehet menni ezzel a diplomával.

Tervezel-e sportolni egyetemi éveidben?

Nézegettem már a BEAC kiadványát, és a focit néztem ki meg a cheerleadinget. Nagyon tetszik, hogy behozták ezt az amerikai stílust, amit egyébként a fiatalok csak a filmekben látnak. Számomra kecsegtetően hangzik, mert ezek a lányok versenyekre járnak, és komolyan veszik az egészet.

Mik az eddigi benyomásaid a gólyatáborban?

Magáról a karról az a benyomásom, hogy összetartó és segítőkész közösség van kialakulóban. Az olimpia nevezetű programon is ezt tapasztaltam, ahol igazából egymás ellen versenyeztünk, de végeredményben mindig fair playt láthattunk.

Mi volt az eddigi kedvenc programod a táborban?

Mivel ez még csak a második nap, és még nem tudjuk, hogy mi vár ránk, ezért nehezebb a döntés, de nekem eddig a kedvencem az olimpia volt, ahol különböző állomásokon különböző feladatokat kellett végrehajtani különböző csapatok ellen, és ez is egy kiváló összekovácsolódási lehetőség volt.

Mivel foglalkozol szabadidődben?

Tíz éve futsalozom, és az utóbbi három évben a női NB I.-ben játszottam. Ez nagyon sok időmet elveszi, de igyekszem a szórakozásra is hagyni belőle. Nagyon várom már, hogy Pestre költözzek, ahol minden más lesz: önállóság és új lehetőségek várnak.

Mik az eddigi benyomásaid a táborban?

Ez már a harmadik nap, és egyelőre nagyon tetszik a tábor. Remek programjaink voltak, tök jó csapatba kerültem, az Akhilleuszba. A vezetőink, Johanna és Dávid nagyon jól koordinálják az egész munkát. Hatalmas arcok a csapattársak is. Úgy jöttem ide, hogy senkit sem ismertem, de mára egy igazán erős csapattá kovácsolódtunk.

Mi volt az eddigi kedvenc programod a táborban?

Nagyon szeretek sportolni, így az összes sportos feladatot élveztem, de a kedvencem a kötélhúzás volt tegnap (szerda) este, amikor tényleg egy emberként kellett kiviteleznünk minden egyes mozdulatunkat, mert hatalmas ellenerővel küzdöttünk meg. Négy mérkőzésünk volt, ebből hármat meg is nyertünk. Úgy gondolom, ez is azt igazolja, hogy nagyszerű csapattá váltunk.

Tervezel-e sportolni az ELTE-n?

Igen, mint már említettem, nagyon szeretem a sportokat. Minden sportot szeretnék kipróbálni, amire van alkalmam vagy lehetőségem. Igazából kicsi korom óta focizok, így szeretnék jelentkezni a kispályás labdarúgócsapatba, de érdekel a kajakozás, és a vízilabdába is nagyon szívesen belekóstolnék. Tudom, hogy több túrát, szabadtéri programot is szerveznek, a jövőben ellátogatnék ezekre is.

Mi vonzott téged hozzánk?

Mindenképpen nemzetközi gazdálkodás képzést kerestem, mivel már jó két éve megvan ez az ötlet, és egyértelműen angolul akartam tanulni, így az Educatio kiállításon lépett elő első helyre az ELTE, mert ott hallottam, hogy bármiféle plusz díj nélkül választható az angol nyelvű oktatás. Ez elsőre megdöbbentett, de pozitív értelemben. Utánajártam, elmentem nagyon sok, gazdasági képzéseket felvonultató egyetem nyílt napjára, és az ELTE-s volt az, ami a legjobban megfogott közülük. Innentől már világos volt a terv. 

Mi a legjobb gólyatáboros élményed?

A közösségi programokat, főleg a csapatversenyeket és a játékos rivalizálást mondanám, amikor annyit ordítottunk, hogy tegnap (szerdán) el is ment a hangom napközben. Az efféle csapatépítő programok nagyon jó közösségeket tudnak teremteni.

Milyen hobbid vagy szabadidős tevékenységed van?

Néptáncolok már lassan tíz éve. Versenyszerűen űzöm, például a Fölszállott a páva gyermekévadának a döntőjéig jutottunk anno. Hobbiból szoktam néha tájfutni, mert nagyon szeretem a természetet meg a tájékozódást is, és így számomra a hétvégi versenyeken való részvétel tökéletes kikapcsolódást jelent. Sok más dologgal is szívesen foglalkozom: gimiben kisfilmeket csináltunk, de írtam már novellákat is. Ezenkívül a videójátékokat sem vetem meg.

Honnan jöttél erre a mesterszakra, és mi győzött meg, hogy az ELTE GTK-ra gyere?

Turizmus-vendéglátás alapszakon tanultam angolul, most viszont magyarul folytatom, ami egy éles váltás lesz, azonban úgy gondolom, hogy ennek is van jó oldala. A vezetés és szervezés mesterszak kapcsolódik a munkámhoz, valamint a vezető pozíciókat betöltő kollégáimnak is ilyen diplomájuk van, ezért úgy gondolom, hogy ezt tudom majd kamatoztatni. Az ELTE-t pedig azért választottam, mert nagyon munkabarát, amit szerencsére a táborban is megerősített minden mesteres hallgatótársam, valamint jókat hallottam a közösségről is. Tehát úgy gondolom, hogy az ELTE-vel nem lőttem mellé.

Szoktál-e táncolni?

12 éve versenytáncolok, de ezt sajnos az alapképzés előtt abba kellett hagynom. Nagyon fáj, azonban be kellett látnom, hogy ott nekem túl sok babér nem teremne, így erre egy örök hobbiként tekintek, amihez visszatérek, ha nagyon hiányzik. Jó volt, hogy ennek így teret adhattam a gólyatáborban, és az is, hogy a táncosoknak is kialakult itt egy közössége. Számomra a gólyatábor egyik legnagyobb mondanivalója és meglepetése is egyben, hogy milyen kicsi a világ, mert szinte bárkivel beszélek, jöjjön bárhonnan, akad közös ismerősünk, ráadásul épp a legváratlanabb emberek.

Az imént egy eszméletlen táncprodukciót mutattatok be. Meséld el, hogyan készültetek fel rá!

Csak a mai (csütörtöki) nap folyamán, mondhatni utólag tudtam meg, hogy lesz ilyen, és akkor már egy aránylag kész koncepcióval álltak elém, hogy egy dubstepes Skrillex-számra kezdjünk el bécsi keringőzni. Ezt először furcsállottam, mert ennek alapvetően latinos, csacsacsás ritmusa van, ráadásul merész ötlet egy ilyen zenére elegáns tánccal előállni, azonban hihetetlenül jó volt ez a kontraszt. Hárman raktuk össze egy sráccal, aki hip-hopozik és egy lánnyal, aki standard és latin táncokkal foglalkozik, a csapatunk pedig rendkívül befogadó volt, és az első alkalomra már mindent tudtak, amiben segítségünkre voltak a korábbi szalagavatós tapasztalatok is. Szerintem a produkción is látszott, hogy kevés próbával milyen jó összehangot tudtunk elérni, és ez a csoportvezetőinknek köszönhető, akik mindennel azon voltak, hogy bennünket a legjobban összehozzanak.