Amikor az írás nem csak hobbi

– Mikor kezdtél el írni? Mi fogott meg benne?

Még az általános iskolai órákon kezdődött az írás iránti szeretetem. Az iskolában, amikor saját történetet kellett megfogalmazni, ami csak az enyém volt, már éreztem, ez lesz az én utam. Ezek mindig újak voltak, amiben, mint a bábjátékos, a háttérből irányíthattam a cselekmény szálait.
Majd pár év elteltével már a magam szórakoztatására, szabadidőmben szőttem tovább a történeteim. Mindegyik cselekménynek saját blogja volt, ahová az újabb és újabb folytatások kerültek fel. Sajnos egyik sincs befejezve, valamint már nem is tudom megkeresni őket, így csak lebegnek az internet űrjében. Azonban a legújabb kisregényem már a finisben van, csak az utolsó fejezet hiányzik.

– Az internet hogyan befolyásolta a hobbid? Mit jelent neked az írás?

Az új csodaeszköz, a telefon mindent sokkal egyszerűbbé tesz, csak meg kell nyitni a jegyzeteket, és ott sorakoznak egymás mellett az aktuális munkáim. Ha valaki meglát, amint a 47-es villamoson a telefonom felett görnyedek, akkor épp egy másik világban barangolok, és komoly döntéseket hozok meg.
Íróként a karakterek életének befolyásolására teljhatalmam van, és ez adja az alapját a szórakozásnak. Minden szereplő életébe bele kell bújni, mindenükkel együtt: az otthonukkal, családjukkal és barátaikkal. Át kell lényegülni. Azt szeretem benne, hogy megírhatom olyan emberek történetét, akikét én is élhetném. Ez számos kihívást eredményez, például ellentétes nemű karakternél, vagy más szociális helyzettel rendelkezőnél.

– Kikről szeretsz írni? Miért éppen róluk?

A kreatív írás fejleszti a szókincset és a kreativitást, emellett pihentet, és el lehet menekülni a hétköznapok szürkesége elől. Mindig is szeretettem lázadókról írni, mivel én nem tartom magam annak. Számos elméleti és vágyott szerepben lehet magunkat, még ha kicsit megváltoztatva is, elképzelni.
Először művészeti szakgimiről írtam, majd az egyetemi életről. Velem együtt változott a szereplők kora, tapasztalata és helyzete. Minden történetben egy kicsit benne vagyok én is. Az írás szeretete mellett szeretek olvasni is. Mások történetei szerepet játszanak az én fejlődésemben is.

– Az, hogy szeretsz olvasni, befolyásolja az íráshoz fűződő kapcsolatodat? Milyen műfajok érdekelnek?

Vallom, hogy minden írónak először olvasnia kell. Egyrészt a szókincsfejlesztés, másrészt a saját stílusunk megtalálása miatt. 
Magyar írók pályáját is követem, sok szempontból fontosak ezek a minták, életutak. A kreatív írás és az olvasás is 13 éves korom körül köszöntött be az életembe, és azóta is jelen van. Ugyan az arányuk változik, ez a fejlődés útja. Az olvasmányokból ihletet lehet meríteni, új technikákkal megismerkedni, de nagyon kell vigyázni, nehogy túlságosan abban a világban ragadjak, mert az már nem a saját munkám, hanem egy már létező újrateremtése.
A műfajok szempontjából nem vagyok válogatós, de a fő téma mindig az emberek közötti kapcsolatokra fókuszál. Sokáig az ifjúsági irodalom foglalkoztatott, de mára már látom a műfaj hibáit. Már másik életszakaszba léptem, nem ugyanazok a mindennapi problémák foglalkoztatnak, mások az értékeim. Egy-egy fantasy világ is érdekel, de nem ez a fő csapásirányom.

– Mint olvasó és író, látogatsz ezekhez a témákhoz kapcsolódó eseményeket?

Magyarországon két nagy könyves esemény van: a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és az Ünnepi Könyvhét. Mindkét eseményen részt vettem már látogatóként az elmúlt években. Az ilyen rendezvények erőt, motivációt és kitartást adnak. Jó nézni a sorokat, amik a dedikálók előtt kígyóznak. Egyszer ott szeretnék lenni az egyik kiadó standjánál, és akkor a sorok miattam kígyóznának, velem szeretnének találkozni az olvasók.
A könyves események jó hangulatúak, rengeteg szerzővel lehet találkozni, dedikáltatni, és emellett a kiadók standjainál kedvezményes árú könyvek várják a látogatókat. A dedikálásra sorban állás közben új ismeretségeket lehet kötni. Néha a várakozás tíz perc, néha nincs sor, néha pedig órákig egymás mellett állnak emberek. Ilyenkor a hasonló érdeklődésűekkel (hiszen ugyanahhoz a szerzőhöz várakoznak) lehet beszélni, majd a sor végén a szerző áll. És néha itt az ismeretség megszakad, de köttethetnek életre szóló barátságok is.
A Könyvfesztiválon hatalmas élmény volt a tavalyi díszvendégnél, az irodalmi Nobel-díjas író és oknyomozó újságíró, Szvetlana Alekszijevicsnél dedikáltatni. Sajnos a koronavírus miatt nem beszélhettem vele, de így is nagy volt az érdeklődés, a Majális parkban a Nemzeti Táncszínház két oldala mentén állt a sor.

– Az újságírás foglalkozásként érdekel? Milyen felületen, hol olvashatunk tőled?

A kreatív írás mellett az újságírás is kamasz korom óta érdekel. Volt idő, amikor foglalkozásként is el tudtam volna képzelni, azonban az álmaim közben más irányt vettek. A gimnáziumomban inkább szónoklat- és nyelvtanversenyekre jártam, egy-egy publikáción kívül nem írtam sokat ebben az időben, kerestem még a saját hangom. 
Az egyetem teremtette meg számomra a rendszeres írás lehetőségét, az 5. félévemtől az ELTE Online hallgatói magazinban, a GTK Storyban és a GTK hivatalos oldalán is jelent meg cikkem. Szeretek tanácsot adni, és remélem, ezzel tudok az embereknek segíteni. Ez a szokásom a gólyáknak szóló számoknál pont kapóra jött. A kedvenc cikkem a 4+1 dolog, amit bárcsak tudtam volna az egyetem előtt. Várom a jövő kihívásait a leendő témáimmal kapcsolatban.

– Miért az ELTE-t választottad? Miért gazdasági szakra jelentkeztél?

Adott volt, hogy Budapestre szeretnék költözni a gimnázium elvégzése után. Az ELTE GTK a nyílt napon nyerte el igazán a szívem, meglepett, hogy egy építészetileg régebbi kort idéző épület milyen modern belső tereket takar. Már tizenegyedikes koromban ellátogattam az Educatio kiállításra, ahol hallgatók és tanárok egyaránt meggyőztek az ELTE mint intézmény előnyeiről, amelyek közt számomra a sokszínűség volt a legnagyobb pozitívum.
A képzés alatt egyáltalán nem éreztem úgy, hogy egy szakirányba lennék zárva, a szabadon választható tárgyaim közt volt vállalkozásfejlesztési kurzus és pszichológia is. Fontos volt számomra, hogy egy munkaerőpiaci szempontból erős diplomát kapjak, és habár az ELTE berkein belül friss kar vagyunk, esélyesek vagyunk jó, erős, népszerű munkahelyekre kerülni.
Az én álmom jelenleg a Big4 világa, tavasszal indul a toborzás, amit nagyon várok, és igyekszem felkészülni. A közel 3 év alatt, amit itt töltöttem, a számvitel vált a szerelmemmé, ezen a területen szeretnék mesterszakot is végezni. Az egyensúlyt véleményem szerint megtaláltam, reál beállítottságú munka mellett humán tevékenységekkel eltöltött szabadidő. És mint tudjuk, a számviteli világban az egyensúlynál nincs fontosabb tényező.

– Milyen tanulmányi terveid vannak a jövőre nézve?

A gazdasági alap- és mesterképzés után a jog felé szeretném venni az irányt, ami az újságírás szempontjából is kedvező. A jog szerintem nagyon humán a mostani képzésemmel ellentétben, így jót fog tenni reményeim szerint a változatosság. Az ELTE berkein belüli publikálás emellett kikapcsolódást is jelent majd, hiszen az új környezet és elvárások mellett azzal tudok majd foglalkozni, amit szeretek.

Fotók: Lazar Anilla